A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1957 (Szombathely, 1958)

Akii szerei az Isteni, azt meglátogatja — mondja az írás. (Péld. 3, 12.) Szent Erzsébetet nagyon szerette az Űr és nagyon meglátogatta. Férje halála után új szenvedések zúdultak rá. Sógora ki akarta semmizni az özvegyet és árváit az örökségből és kiüldözie őket Wartburg várából. Eisenachba vonult vissza sebzett lélekkel az anya, kézen vezetve gyermekeit és karján tartva a legkisebbet. Sok jót tett ő ott, gondolta, talán befogadják. De nem merték befogadni, és neki egy ólban kelleti meghúzódnia a kicsinyekkel a hideg éjszakában. Harangszó hallatszott a közeli templomból, ahol a barátok összegyűltek hajnali zsolozsmára. És Szent Erzsébet felkelt, betakarta alvó gyermekeit, aztán sietett a templomba és a barátokat megkérte, hogy Te Deumot énekeljenek, mert íme: kitüntette őt az Ür, hasonlóvá lett Krisztushoz és Máriához, akik szintén egy istállóban húzódtak meg a betlehemi éjszakában.

Nemes lelkek a szenvedés illetékére kitágulnak, a közönségesek összezsugorodnak. Szent Erzsébet nemes lelke kitágult, hogy egészen betöltse az Isten és felebarát szeretete. Özvegy volt, fiatal és szép volt, kedves és szeretetreméltó. Űjra férjhez mehetett volna, hisz előkelő kérői voltak, és II. Frigyes német császár is áhította kezét. Ö azonban hivatást érzett lelkében, mely lemondást követelt, és meghozta a lemondás áldozatát. Miután rokonai és férjének barátai segítségével kivívta a maga és árvái jogait, egészen a szegényéknek szentelte életét. Eddig is valóságos szenvedélye volt az irgalmas szeretet, de korlátoznia kellett ezt a szenvedélyét családi okokból, most azonban nem állt már útjában semmi, hogy személyes vagyonát az Ínségesek fölsegítésére fordítsa, és ráadásul maga-magát, azaz a maga szolgálatát is odaadja. Minden pénznél drágább volt a szegényeknek ez a szolgálat, mert megbecsülést láttak benne maguk iránt egy királyi sarj részéről, aki őket férgektől megtisztogatta, fekélyeiket megmosta és bekötötte, ételüket megfőzte, ágyukat megvetette és közben bíztató szóval vigasztalta.

III. Kedves Hívek! Szent Erzsébet élete egybeesett két nagy szentnek életével, akik ugyancsak a szegény nép felsegítését tűzték ki életcéljukká. Egyik volt Szent Domonkos, Délfranciaországban, a másik Assziszi Szent Ferenc, Olaszországban. Korukban felülkerekedett az anyagias szellem, л gazdagok gőgjével és fényűzésével szemben kifejlődött egy sötét tömeg-nyomor, és annak mélyén morajló elégedetlenség, amely felforgatással fenyegette az államot és Egyházat egyaránt. Eretnekségek támadták, amelyek tanaikkal szentesítették a lázadást, és kegyetlen háborúk és felkelések tüze festette vörösre egyes országokban az ég alját. És íme, megjelent e két férfi és külön-külön működve egy és ugyanazt az orvosságot találták ki a fenyegető bajok ellen, azaz szegények lettek a szegények kedvéért. Teljesen lemondtak minden tulajdonról, csak a testüket takaró durva szőrruhát mondhatták magukénak; és hirdették az igét és szolgálták a szegényeket énekes jókedvvel, nem lankadó szeretettel. Férfiakat szerveztek maguk körül, akik hasonlóképp éreztek, szerzetet alapítottak belőlük, és íme a szegények megbékéltek, a jobb érzésű gazdagok elszégyenlették magukat, és széles körökben megszűnt a vórlázító ür a társadalmi osztályok között, hogy helyet adjon a szociális igazságnak. Krisztus szegénysége újra becsülethez jutott, és az elégedetlenkedő eretnekek megbékélve tértek vissza az Egyházba.

Amit ez a két férfi tett Franciaországban és Olaszországban, azt cselekedte egy fiatal magyar asszony Németországban. Önként lemondott a gazdagság hívságairól és Krisztus szegénységét követte. De követte a Krisztus irgalmas szeretetét is. A szegények szent vallásunk angyalát látták benne és megerősödtek hitükben, a gazdagok közül is sokan ráeszméltek a szegények és az alattvalók iránt, való kötelességeikre. Szent Erzsébet példája és gyakorlati tanítása széles körökben hatott, mert fejedelem-asszony volt, aki rangjánál fogva is kiemelkedett az ismeretlenek tömegéből, és aki százezrek csodálatát vívta ki hősies lemondásával. Bár végtelen szerény volt és alázatos, dicsőség fényébe öltöztette őt a nép, és ez a dicsősége fennmaradt mind a mai napig és fenn fog

3