A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1952. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1953)

_ ___________A SZOMBxiTHELYl^EGmiZIlEGlEa ÍLiTüSaGTUL._............................................

1952. évi VIII. sz.

К Ö R L E V ül L.

1724./1952,sz. 1952. évi hálaadáskor a papsághoz.

Tisztelendő Testvérek!

• ' ■ 4

1952* december 31« - A világegyetem mérhetetlen számlapján, mely az időt évekkel és évszázadokkal méri, ismét fordul 'egyet a nagy óramutató,

A nap éppen úgy pihen el, a csillagok kigyujtják világitó mécsesüket, mint máskor,,, csak egy jelentéktelen 2 számocska tűnik el és lép helyébe a 3 szám. Jelentéktelennek látszó. Az évszázadok nagy óramutatóján egy szamocs ka esik le és az uj szám 365 napon keresztül állandóan uj esztendőt, 1953- at mutat, - Egy kis szám... s mégis mennyi reménység, mennyi valóra nem vált elhatározás, könny és fájdalom* öröm és készség tűnik el vele együtt a múlandóságban. És úgy vagyunk ezekben az utolsó Órákban, mint a választott nép harcos vezére, Jozsue /Jozs# 10.12,/, ki harcai közben megállította a napot és holdat. Mi is kivánjuk: állj meg nap, hogy világossággal mégegyszer láthassuk az elmúló esztendőt, holdja maradj még, csillagok ne jöjjetek, mert szeretnénk szembenézni a búcsúzó esztendővel.

I. És ebben a szembenézésben először mi, Krisztus papjai végezzünk lelki számvételt. Teljesitettük-e mindazt a lelki és lelkipásztori köteles séget, amelyet a jó Isten tőlünk ma, a fejlődés vajúdó idejében elvár és megkövetel? Mulasztás nélkül teljesitettük-e a búcsúzó Krisztus utolsó akaratát? /Mt, 28^16-20,/ Jártunk-e az Apostol lelkipásztori iskolájába?

/2,Kor, 4, 4-10/ Az ige nem némult-e el ajkunkon? /2. Tim. 4, 2,0,/ s nem apadt-e el a hétszentség forrása a mi kezünkön? Jézus arcába tekintve, feleljünk: saját hibánk volt-e az ok, vagy rajtunk kivül álló körülmények aka<iályoztak-e? Mindkét esetben Jézus eucharisztikus Szivét engeszteljük önként vállalt adó rációval, keresztviseléssel,, szentebb élettel!

II. Végezzünk híveinkkel együtt lelkiszámvételt: Imádság, ez a jóra való indítás irányzéka, szentmiseáldozatban való részvétel, szentségekhez való járulás, Isten igéjének készséges hallgatása, keresése és megismerésének vágya milyen volt? Állapotbeli kötelességek, a szülőknek a gyermekeikről, leikéről és testéről való gondoskodása! Isten akarja ezt! /V,ö, Lk, 2, 41-52,/ A föld sava és a világ világossága volt-e az egyházközség minden tagja? /Mt, 5. 13.16,/ Emelkedett-e a buzgóság, vagy langyhult? lüknek a hibájából vagy mulasztásából? Jézusnak feleljünk.

Erezzük-e ezt a felelősséget, amellyel Krisztus titokzatos teste közösségének tartozunk, hogy ebben az organizmusban minden katolikus hivő

./.