A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1951. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1952)
SZOMBATHELYI EGYHÁZMEGYÉI HATÓSÁGTÓL Körlevél Mo/1951. szám IY. Exhortatio Quad rage sima lis ad Clerum de murrare confess ari i. » Tisztelendő Testvérek! • , A jubileumi búcsú kiterjesztése az egész világra kötelességünkké teszi, hogy gyóntatói hivatásunkról elmélkedjünk. A múlt évben /1. IV. köri. 17. old./ röviden mutattam csak rá a gyóntató szükséges tulajdonságaira. Ezalkalommal sem kivánom kimeríteni az egész kérdést, Kiváló szakkönyveinkben megtalálhatjuk az idevonatkozó anyagot. Kérem.Tisztelendő Testvéreimet, hogy a jubileumi búcsú kiterjesztése és a közeledő nagyböjt alkalmából vegyük át e foltos részeket. Ne felejtsük, el az intelmet: "ab unó confessario saepe totius parochiae salus aut interitus pendet". Izekben a sorokban csak elmélyülésre 'szolgáló gondolatokat kívánok adni, hogy gyóntatásunk5 mint a jubileumi esztendŐben, mint egész életünkben a megváltás minél bőségesebb gyümölcsét teremjék meg. +++} V. Szent Pius pápa, a tridenti zsinat reformjainak buzgó megvalósítója mondotta: "Dentur idonei confessorii, ecce omnium Christianorum plena reformatio11. Nagyon érezzük, hogy mennyire igaza van. Korunk is ezt a reformot követeli. Vox temporis, vox Dei! In veritate et virtute Evangelii reformare omnia! Ezt akarja a j üb i1eumi búcsú is. Ezt kivanja a Szentséges AtyaT Ezt a kor fájdalmas roratéja. - A plena reformatio a ,jó gyóntatókon fordul meg. - A jubileumi búcsú feltétele, az érvényes" gyónás végzésé is" mennyire kihangsúlyozza ezt ' azáltal, hogy ezen feltétel alól nincs felmentés. A plena reformatio nemcsak a bűnök megbocsátása, a feloldozás csupán! Az11 idonei confessarii" a gyóntatószékben nemcsak iudex, aki ítél és oldoz, hahem~átya, aki nevel; tanító, aki az igazság megismerésére Vezet; orvos, aH~ gyógy it, a lélek és világ ^második üdvözítője" . - Gondoljunk csak' a papszentelésünkre és a bűnbánót szentségének szerzésére. .++++ • Megható csöndben éreztem fejemen a szentelő püspök kezeit. Majd a szentségi szavakat hallottam: "da, quaesumus, omnipotens Pater, in hos famulos tuos presbyterii dignitatem..Pap lettem mindörökké. De a fenséges liturgia külön ki ak. -r emelni két isteni hatalmat. Már nyújtja is a püspök az ostyával és borral felszerelt kelyhet a szentmiseáldozat bemutatása hatalmának szimbólumát. Remegve, félve, reszkető ajakkal, együtt a püspökkel mondtam ki az első átváltoztatás - szavait. Utána magamhoz vettem Jézust, akinek mostani megtestesülésében már concelebráltam. Az áldozás pillanatai múlnak. Bizodalmas responsorium hangzik fel... Iám non dicam vos servos, sed amicos meos... Jézus barátja? Miért? Talán az első consecratioért csupán? Nem! Min- , denért, amit kaptam, amit megismertem Krisztusban, de azért is, hogy szivem minden elhatározásával akarom teljesíteni parancsait. Meg azért is » mert ott van a másik nag.v h«.Ay ~n,.. akinek megbocsátod, meg lesz bocsátva... öfci mil.y mélyen fakadt fúl lelkemből az a Credo, amely köz - vetlen praeparatiója a boldog tudatnak, hogy lélekhalottokat támaszthatok, betegeket gyógyíthatok és szegény porszem után áldják az /Istent, aki ily hatalmat adott az embernek. - Az Anyaszentegyház az ordinatio
