A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1950. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1951)
- 56.a napjaiban, amikor a világ céltudatosan hirdeti, hogy nincs Isten, amikor gyakorlatilag milliók szivében él e pokoli állapot, az istentelenségnek az állapota, hogy most, most menjünk és a Szent Szivnek épen az istentelenség napjaiban vigaszt nyújtsunk, engeszteljünk. Hiszen ezeknek a lelkeknek az istennélkűliségét érezte, szenT vedte át az Ur. Kell, hogv mi manap sokkal jobban megértsük, mi ez a nagy kötelezettségünk, kik e korban élünk. Szentséglátogaíás, szentmiseáldozat és sok buzgó, engesztelő szentáldozás - ez legyen a szentévi különösebb programmunk az Űr vigasztalása jegvében. 2./ Készítsük a hazatérésnek útját a földön és tisztulás helyén vergődő ieikeknek. Ez aztán egeszen különös szentévi programm. Hazatérés - meglesz, - Ígéri a Szentatya, de éljen a testverek, az otthont el nem vesztett testvérek lelkeben ez a kötelesség_ utat ásni, fényeket gyújtani a nagy éjtszakában, a nagy élettélben elvesztett, elveszett lelkekért, mint a nagy hegységekben a mentő expedíciók. Menjünk, ne késlekedjünk, mert sok számara későn érkezünk! A szeretet és béke milyen csodálatos távlatai nyílnak meg a hivatott lelkek előtt! Mi a'kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy a kárhozat ítélete igy szól: Távozzatok, átkozottak az örök tűzre.'Távozni és az otthont'örökre elveszíteni! Szörnyű és pokoli e gondolat. Es, Testvér, hatalmunkban áll, sőt kötelességünk, nemcsak jogunk a szentek egyességének titkával és kegyelmével, hogy éljen a mentőszolgálatunk'. Minél nagyobb az istentelenség, annál jobban kell az Istent bíró sziveknek a munkája. Az Ur ötödik szavának távlatában értettük meg, hogy segítséget vigyünk ezeknek, akik még nem érzik a nagy golgotái szenvedést. ”En Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Most egyelőre csak bünük ez az M istentelenség, addig segítsünk, mert na a beteljesedés büntetésévé lesz az istentelenség, akkor mar késő. Vád ne érjen minket! Felénk tekintenek a pogány milliók messze és közel. Csak a lelki nyomor beszél, nincs ennél nagyobb, és épen azért, mert nem érzik,'segítséget es menekvést nem keresnek. A szentév módot ad. Lesz-e elegendőnsziv? A pokolba nem szállhatunk, de a tisztuló lelkek felé is elér szivünk es szavunk, könyörüljünk rajtuk, rendkívüli teljes búcsút nyerhetünk. Többször is megnyerhetjük. Legyen gondunk rájuk. Ezt a szivet, megértést kéri az Ur tőlünk. íme, ezért jelentette ki ezt a szenvedést nekünk, ezért világított bele Szentséges Szivébe, és ne mondjuk, mint a kórülállók ott a Golgotán: Mit is akar? Illést hívja? Nem, mi tudjuk, hogy az Istent akarja a megváltott lelkekbe, azért szenvedte el ezt is, hogy ezek a legtávolabbra esett stivek, az istentelenek is ezen golgotas zárándoklásunk eredményeképen mint szentévi ajándékot kapják az Istent. Tegyük meg, és magunk is olyan boldog istenközeisegbe kerülünk jutalömképen halálunk óráján. Amen. • «* •" Vi. ”Beteljesedett” /Jn. 19.30/ Az utolsó pillamatok felmérhetetlen titkainak áldott küszöbén állunk. Az Ur#Krisztus, mint Király, Tanító és Főpap kozd az emberiségért, az igazság megbontott rendjének helyreállításáért. Ezt a munkát senki el nem végezhette. Viszont, ahogyan az Ur végezte, az tökéletes volt. A megváltás beteljesedett. Csák egy örökkévalóság fedheti fel ellőtünk a titkot, amikor szinről-szinre látjuk aa Urat szent sebeinek és megnyitott oldalának fényében. Michelangelo gyö-
