A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1950. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1951)

57

nyörü alkotása a Sopra Minerva-ban a Megváltó Ur Krisztus a keresztnek jelével, arcáról a hármas fény fliadala árad, utolérhetetlen még a földi művészi alkotás fényében is. Az isteni fenség, az ember szenvedésének olyan megrázó ereje, hogy maga a szenvedés is isteni fényben, lenyűgöző fenségben ragyog, és azután a Megváltó végtelen jósága. így all a beteljesedés"szavával és kinyilatkoztatásával az Ür a halál küszöbén. Ezt meg kell néznünk. Es most, amikor a szentévnek különös kegyelme és törvénye tárja fel előttünk a történelemnek e legmegrázóbb kínját. Szent Szivébe azért nézünk, hogy tökéletesebben lássuk a kereszt diadalát. Megigérte az Ur, hogy Ka felmagasztalást nyer a kereszten, akkor mindeneket magához vonz, /Jn. 12.32./ akik a'keresztre igaz hittel néznek, az Ur'Szivében élnék. A történelemből is ez hiányzik bizonyos korszakokban: a keresztnek értékelése, a krisztusi szenvedésnek és áldozatnak a fensége és a krisztusi emberiség szenvedésének megváltói titka. Amikor az emberiség történelmére all ez a szó: beteljesedett, vagyis végétért, akkor a kinyilatkoztatás szerint megjelenik a kereszt és Krisztus Király a kereszt jelében fogja Ítéletét meghirdetni, a keresztje lesz a győzelem jele, az igazságszolgáltatás mértéke és az isteni igazságnak tündöklő fénye. Ha az Ur minket felvitt a keresztre és ott teljesített be mindent, akkor nekünk keresztényi kötelességünk, hogy a keresztről olvassuk le az üzenetet és háláljuk meg mindennek a' magyarázatát, és kapjunk életre, halálra és örökkévalóságra utbaigazitast és erőt. Megértjük az apostolokat, hogy a kereszttel mértek mindent és Szent Pál' evangéliumot hirdető hivatását igy vázolja fel: "Mi a keresztre feszitett Krisztust hirdetjük, ami ugyan a zsidóknak botrány, a pof

ányoknak pedig oktalanság, maguknak á meghívottaknak azonban hiretjük Krisztust, az Istennek erejét és az Istennek a bölcseségét.” /Kor. I. 1. 23-24./ Nézzük tehát:

I. az Ur Jézus Krisztus keresztáldozatának beteljesedését, - II. mit jelent számunkra a szentévben a krisztusi áldozat beteljesedése?

I. Az Ur Krisztus keresztáldozatának beteljesedése. Ezt a keresztáldozatot az Ur mint király, tanító és íopap vitte a beteljesedésbe. Mint második Adám jött az Ur, hogy a megbontott rendet helyreállítsa, a földet az eggel kibékítse', az embert újból az Atya gyermekévé tegye és a halálnak átkét törje meg. Elhozta az isteni igazságot és szeretetet a földre, felszabadította az embert a bűn és a gonoszság átkából, ezért jött mint király, tanító és főpap. Mindent a keresztre vitt fel, ott volt az igazságnak végső bizonyságtétele, a kereszt lett a királyi szabadság zászlajává és az az áldozat az újszövetség és élet forrósává. Ezért mondotta az Ur különösen a keresztáldozat befejezéseképen: "Atyám, eljött az óra... a munkát, mit rámbiztál, hogy megtegyem, elvégeztem... megismertettem nevedet az emberekkel... tieid voltak, nekem adtad őket." /Jn. 17. 1-6./ így beszél hármas küldetéséről az Ur: mint király, tanító és főpap.

1./ Királyként jött, küzdött. Egyedülálló volt maga a küzdelem, és ilyen most a győzelme is. Nem érti'a világ. Megveti. Ez az isteni szabadság nem kell neki. Ez a lelkek és az örökkévalóság, az igazság és jó szabadsága. A beteljesedés és a dicsőség nem a föld ügye. Királyi ut marad a földön ez a krisztusilag megjárt ut a szegénység, alázatosság, szenvedés. Mert ez egészen királyivá teszi és szabaddá a lelket és az embert. Feltétlen győzelem ez.'Krisztus vívta ki és nem veszi el ezt soha és senki.'Nem állhat útjába még a halál sem. Beteljesedett. így mondhatta volna: győztem. Szent Pál ezt a gondolatot igy fejezte' ki: "Krisztus ugyanaz ma, tegnap és mindörökké." /Zsid. 13.8.7

2./ A tanító utolsó szavát mondja. Igazsággal és kegyelemmel