A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1950. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1951)

55

megrendültén halljuk,, hogy az EMBER, az Isten Báránya, ki a bűnök áldozata, ki a bűnösökért vezekel és jóvátesz, ilyen szózatban tör ki: En Istenein, miért hagytál el engem? Mi a titka és mi a tanitása

a szózatnak?

I. Az elhagyatás, elhagyatottság szenvedésének a titka. Az Istenemberről van szó, aki pillanatra sem szűnt meg Istennek lenni és most az oltáron vergődő szenvedése igy érzi a legnagyobb szenvedést: egyedül vagyok, senkim sincs, lelkemben vigasztalan,'hajnalt nem látó, nem váró sötétség van. Istenem, hova vonultál vissza? így zokog a vergődő ember. Külsőéeg láttuk beteljesedni a próféta szavat, a nagy me galázottSágban és szenvedésben: "Nem volt tekintete, a megutaltat, a legutolsót mindenek között, a fájdalmak férfiátf a nyomorúsághoz szokottat néztük" /íz. 53. 3*4./ De ez sokkal mélyebb, titokzatosabb szenvedés. Ilyen szenvedést az élő ember el sem bir, az Olajfák hegyén már szinté belehalt és külön vigasztalásra volt szent emberségének, áldózatos Szivének szüksége, hogy elviselje, de most egészen elönti ez az elhagyatottság és sötétség. Ilyen szenvedése lehet az elkárhozottaknak, az istentelenség büntetésébe esetteknek, és most az Ur szenved igy. "Az, aki nem ismert bűnt,

értünk áldozattá lett a bűnért." /Kor. II. 5.20.7 "ltokká lévén------ л

V- „ -pa* -p,*;V i x ЛХ /

értünk, mert Írva vagyon, átkozott, ki a fán fű kellett lenni, be ^ -* ‘ 1

védésnek

/Gál. 3.13./ Meg óbb lelki szénié llett következni ennek a

ásnék, hogy engeszteljen a lázadó embeiért az Emberfia.

2. Es mire tanít? Nincs szörnyűbb bűn és büntetés, mint az ístentelenieg. Nincs nagyobb szenvedés a földön és az örökkévalóságban, mint az elhagyatottság. Tanít, hogy mig időnk van, észbe kapjunk, Istent el ne''ve szítsak. Nem fáj egyenlően, káromló könnyelműséggel nézi, szinte élvezi a sátán vakságában isnetentelenné, a lelkiismeretlenné vált ember ezt az úgynevezett felszabadulást, de mi a tüdő levegő nélkül, mi a szem világosság nélkül, mi a lélek Isten nélkü? - Es tanít még valamire. Vannak az életnek nagy szenvedései. eljönnek, eljöhetnek jókra is ezek a kétségbeejtő egyedüliségek. a vigasztakanságnak. a sötétségnek a nyomasztó érzései. Ilyenkor kell, hogy a keresztfához menjünk. Beletartozik a tisztulásba, a földi útba ez a megpróbáltatás, néha mint büntetés, legtöbbször mint a tisztulásnak az előfelté/tele. Egy faiatal tanító, ki hitét veszítette és haldokló ágyán gyermekkora1 hitéhez tért vissza, mikor kórházi ágyán és egyedulségeben szenved, nyöszörögve kéri az ápoló kedvesnővert, ne hagyja el, meghal, olyan egyedül van és annyira fél.

Az imádságban talált megnyugvást, és'nemoskára a halálban megváltást. Sokszor ag gonoszlélek legnagyobb erőpróbája éppen ez úgy az élet utján, mint különsen a halál óráján. Milyen vigasz, hogy az Ur ezt is megszentelte és kegyelmet szerzett és példát nyújtott.

II. A szózat ,i egyeben szent évi engesztelésünk pro gramm л a. A nagy hazatérésnek renakivüli kegyelmét hozza ez az ev. A bűnbánók számára, a raegtérők számára csodálatos kegyelmet igér a Szentatya. Felelősséget kell éreznünk nekünk, kik a szavát halljuk. Keressük fel ezért engesztelő szívvel az Urat. Szerezzünk jóvatevő imádsággal, szenvedessél, szentévi buzgósággal megtérést az élőknek és vigasztalást a tisztuló telkeknek.

1./ Hiy az Ur. Titokzatosan ma is él a szenvedése a Szentségben és az áldozatban. Átokká lett a kereszten értünk és most vértelenül, titokzatosan ujul a szenvedés köztünk. Hol vannak a szivek, kik ismerik a tanítást, kik hallják az Ur panaszló szavát? A Szent Szív tisztelete az engesztelésnek különös világa, az elsőpéntekek ezt hirdetik, hogy Szivet adjunk a Szent Szívnek, annyira vár ránk, ki miattunk vállalta az Istentől elhagyatottSágnak a nagy szenvedését is, hogy hazataláljunk mi és a mieink. Van-e "még ennyi maradék hite a megmaradt keresztÍnyeknek, hogy az istehtelenségnek