A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1950. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1951)

Állapotbeli oktatás férfiak részére.

Á katolikus férfiú szentévi kegyelme és a triduummal kapcsolatos elhatározások.

A szentév alatt egészen különösen egyesíti a világon szétszórt katolikusokat Rómában a Szent Péter bazilika. Az embert óriási méreteivel карла meg, lenyűgözve tartja, kupolája ma is szinte egyedülálló alkptása az erőnek, fenségnek, magasba-lendülésnek. Kifejezése, de igazi titkárra a'falakbán, a művészetben, a nagyságban van, hanem egy egészen egyszerű sirban, amelyben egy férfiú teste pihen, kinek nivatása volt, hogy az Ur Krisztusnak első földi helytartója legyen, aki hivatását a'kereszten fejezte be. Ezért sírját igy nevezzük: confessio, vagyis vallomás. Ez a sir és a belőle feltörő vallomás a bazilikának igazi értéke. Lélekben jelenik meg és teszünk vele és mellette vallomást, a megnyitott szentévi kapun a templomba térve keressük ezen esztendőnek számunkra jelentősegét.

A közös szentbeszédekben állandóan erről van szó. De most néhány egészen nekünk, mai férfiaknak szóló üzenetet vegyünk át ettől a nagy férfiútól, ki apostol és martir volt.

Tőlünk is vallomást kér ez a szentév, nem halálosat, hanem valláses életbe öntött vallomást. Most, mikor a szentévi ájtatosságunkat tartjuk, megnézzük általában mi a mi maiságunkban legnagyobb hiányunk katolikus szempontból. Az általánosra kívánok itt csak rámutatni, a szentgyónásban mindegyikünk úgyis megtalálja lelkének különösebb baját, bűnét, hiányát.'

I. Milyen a beszédünk? - II. Milyen a családi életünk? - III. Milyen a férfias mai vallásosságunk?

L. Milyen a beszédünk? Miért kérdem? Mert a szívnek bőségéből beszél a száj. J. beszed“mindig vallomás egyúttal. Ha nem a lelkünket mutatja, éppen ebben a baja, nogy nem igazi férfiú, hanem alattomos. De ha megmutatja a lelkümceí, vagyis a mi szivünk mélyén van. az tör elő a beszédben, akkor ez fejezi ki, hogy mi van a szivedben. Szentévi erős elhatározásunk legyen, hogy a durva,• istentelen és káromló, továbbá becsületes és tiszta sziveket sértő parázna beszédekről leszokunk. Milyen szomorú volna, ha egy katolikus keresztény férfiú ilyen durvaságok alól magát felszabadítani nem tudná. Külön penitenciát rójjunk magunra és egy-egy nagyobb kérésünket ilyen fofadalommal támasszuk alá, hogy annyira komolyan veszem azt az Istene vetett kérésemet, hogy viszont en Ígérem, hogy többé káromkodni nem fogok. Le lehet erről szokni!!

II. Milyen a családi életünk? Legényekhez és házasemberekhez egyaránt szólok. Komoly időket élünk, manap gyorsabban érnek be az emberek. A fiatalok is megértik, hogy egy boldog házas- és családi életnek előkészítője nem lehet a testet és lelket megölő paráznaság. Milyen áldás lesz azon az otthonon, amelynek a fundamentumát a fiatalok a bűnben vetettek meg, hogy manap ez bevett szokás? Mi ilyen szerencsétlensegre elő ne készüljünk, fia még tiszta a véred, mint nagy adományt becsüld meg és őrizd. A nemi betegségek raanap már olyan pusztítást végeznek, hogy megborzadva nézünk a jövőbe. Hogyan vállalja az a fiatal, hogy ilyen megromlott és beteg vérrel szenynyezze be leendő hitvesét és tegye terheltté családját?

A házasembereket kérem: családjukat úgy nézzék, mint Istennek legcsodálatosabb "titkát, mit rájuk biz. A családalapitásnák nagy ügye maga az alapítás, vagyis a fundamentum, a házasság szentsége. Fiatalember, olyan házasságkötésre egyiketek se készüljön, amelyiket az Egyházban megkötni nem lehet vágy pedig a szerelemnek vina-