A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1950. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1951)

Állapotbeli oktatás férfiak részére. Á katolikus férfiú szentévi kegyelme és a triduummal kapcsolatos elhatározások. A szentév alatt egészen különösen egyesíti a világon szétszórt katolikusokat Rómában a Szent Péter bazilika. Az embert óriási mé­reteivel карла meg, lenyűgözve tartja, kupolája ma is szinte egye­dülálló alkptása az erőnek, fenségnek, magasba-lendülésnek. Kife­jezése, de igazi titkárra a'falakbán, a művészetben, a nagyságban van, hanem egy egészen egyszerű sirban, amelyben egy férfiú teste pihen, kinek nivatása volt, hogy az Ur Krisztusnak első földi hely­tartója legyen, aki hivatását a'kereszten fejezte be. Ezért sírját igy nevezzük: confessio, vagyis vallomás. Ez a sir és a belőle fel­törő vallomás a bazilikának igazi értéke. Lélekben jelenik meg és teszünk vele és mellette vallomást, a megnyitott szentévi kapun a templomba térve keressük ezen esztendőnek számunkra jelentősegét. A közös szentbeszédekben állandóan erről van szó. De most néhány egészen nekünk, mai férfiaknak szóló üzenetet vegyünk át ettől a nagy férfiútól, ki apostol és martir volt. Tőlünk is vallomást kér ez a szentév, nem halálosat, hanem valláses életbe öntött vallomást. Most, mikor a szentévi ájtatos­ságunkat tartjuk, megnézzük általában mi a mi maiságunkban legna­gyobb hiányunk katolikus szempontból. Az általánosra kívánok itt csak rámutatni, a szentgyónásban mindegyikünk úgyis megtalálja lel­kének különösebb baját, bűnét, hiányát.' I. Milyen a beszédünk? - II. Milyen a családi életünk? - III. Milyen a férfias mai vallásosságunk? L. Milyen a beszédünk? Miért kérdem? Mert a szívnek bőségéből beszél a száj. J. beszed“mindig vallomás egyúttal. Ha nem a lelkünket mutatja, éppen ebben a baja, nogy nem igazi férfiú, hanem alattomos. De ha megmutatja a lelkümceí, vagyis a mi szivünk mélyén van. az tör elő a beszédben, akkor ez fejezi ki, hogy mi van a szivedben. Szentévi erős elhatározásunk legyen, hogy a durva,• istentelen és káromló, továbbá becsületes és tiszta sziveket sértő parázna beszé­dekről leszokunk. Milyen szomorú volna, ha egy katolikus keresztény férfiú ilyen durvaságok alól magát felszabadítani nem tudná. Külön penitenciát rójjunk magunra és egy-egy nagyobb kérésünket ilyen fo­fadalommal támasszuk alá, hogy annyira komolyan veszem azt az Isten­­e vetett kérésemet, hogy viszont en Ígérem, hogy többé káromkodni nem fogok. Le lehet erről szokni!! II. Milyen a családi életünk? Legényekhez és házasemberekhez egyaránt szólok. Komoly időket élünk, manap gyorsabban érnek be az emberek. A fiatalok is megértik, hogy egy boldog házas- és családi életnek előkészítője nem lehet a testet és lelket megölő paráznaság. Milyen áldás lesz azon az otthonon, amelynek a fundamentumát a fia­talok a bűnben vetettek meg, hogy manap ez bevett szokás? Mi ilyen szerencsétlensegre elő ne készüljünk, fia még tiszta a véred, mint nagy adományt becsüld meg és őrizd. A nemi betegségek raanap már olyan pusztítást végeznek, hogy megborzadva nézünk a jövőbe. Hogyan vállalja az a fiatal, hogy ilyen megromlott és beteg vérrel szeny­­nyezze be leendő hitvesét és tegye terheltté családját? A házasembereket kérem: családjukat úgy nézzék, mint Istennek legcsodálatosabb "titkát, mit rájuk biz. A családalapitásnák nagy ügye maga az alapítás, vagyis a fundamentum, a házasság szentsége. Fiatalember, olyan házasságkötésre egyiketek se készüljön, amelyi­ket az Egyházban megkötni nem lehet vágy pedig a szerelemnek vina-

Next

/
Thumbnails
Contents