A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1950. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1951)

47

akkor tudd, hogy a kedves, a legjobban rászoruló szeretteink, a tisztuló lelkek könyörögnek. Ennél önzetlenebb, alázatosabb es szeretettel teljesebb elhatározást nem is ismerhetünk.

5. A szentmise értékelése is beletartozik ebbe az eucharisztikus programmba. Ne legyünk többé hideg, értelmetlen, szinte hitetlen es ezért terméketlen szemlélői a szentmisének, hanem érezzük meg, hogy az a szentmise a legfölségesebb, a legkatolikusabb áldozat, ebbe aztán igazán állandóan belekapcsolódik az egész világ. Jobban megismerni és mind gyakorlatisabban bekapcsolódni a szentmisébe,

6. Az Űltáriszentség legyen a családunknak itt e földön és a halálban és a halál mögött a legszentebb Összetartó kapcsa. Minden család legyen az Ur Jézus Szivéé. Annak ajánlottuk fel. Ha eddig még nem, feltétleiül ajánljuk fel, és meglesz a csodálatos családi otthon és rajtunk lesz au Ur Szivének áldása. így neveljük eucharisztikus szellemben gyermekeinket, együtt járuljanak a család tagjai a szentségekhez, majd megmaradnak későbbi férfi és asszonykorban boldog és keresztény sziveknek, akik itt nevelődtek, hiszen áldottab zálogot elképzelni nem is lehet. Édesanyánk, Szüzanya Szivén át közeledjünk Jézus Szivéhez. A közös családi szentolvasó.

7. Es végül ez a Szentség legyen a nagy békemü. a békének és szeretetnek a oeteljesedése, záloga. Az lír így szerezte. Ránk bizta, hogy e Szivből táplálkozzék bekére vágyó lelkünk. Itt, ennél az asztalnál megszűnik minden korlát. Itt nincsen társadalmi osztály. Nincsenek nagyok vagy kicsinyek, urak vagy szolgák. Itt, en^ nél a közös asztalnál testvérek és egy Szivnek szeretett gyermekei vannak. Ez a Szív valóban mindannyiunkért tört meg, hogy benne békénk legyen, találjuk meg ezt a beke Szivet és úgy imáajuk, úgy bizzunk,'hogy ez a Szív lesz a lelkek megbéklésének záloga.

Egy olasz hadifogoly az első világháborúban halálos ágyán szentáiaozast kér, mélységes hittel, egy szentnek a buzgósagával veszi a szent utravalót, amikor másnap meglátogatja a tábori lelkész és kérdi, hogyan van, fogyó erőivel csodálatos vallomást mond: Megyek haza, Atyám! A lelkész azt gondolja, hogy lázában földi otthonáról beszél es mondja neki: Igen, fiam, hazamegy a szép napsugaras Itáliába. Fejét rázza és az égre mutat: "Haza megyek, Atyám, ahol nincs háború, csak szeretet és béke.” íme, ez a vándor, ki messze utón járt, gyönyörű vallomást tett, és kell, hogy megértsük szavát mi is. Ez nagy Szentség valóban, ez lesz a zalogá a szentév minden ígéretének és'ez lesz a segítsége küzdő szivünknek addig, mig makrónk a nagy kapunyitáshoz nem érünk, amikor a Szentatyával mondjuk: ”Nyifcsatok kaput nekünk, mert velünk az Ur! - Ámen.