A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1950. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1951)
45 ta: "Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod? Hála az Istennek, aki nekünk megadta a győzelmet a mi Urunk Jézus Krisztus által. /Kor. I. 15. 57./ Az orökváros' felé nézek, ahol annyi de annyi martir lépett át e küzdelmes élet porondjáról az örökkévalóság békéiébe. Három századnak mennyi vére és verejtéke hirdette ezt a küzdést és egyúttal győzelmet. Az anyagiasságnak a jelen korban kell, hogy Szent Pál prográmmja legyen zarándoklásunk, földi életünk útbaigazítója: "Nekem az élet Krisztus és meghalnom nyereség." /Fii. 1. 21./ Mindannyiunk fölött eljár előbb-utóbb az idő. Mig nem késő, készüljünk fel, hogy a föld delejes álma látásunkat el ne vegye. Mert végre is mit hasznai az embernek, ha az egész világnak minden örömét, gazdagságát, diadalát megnyerné is, de lelkének kárát vallaná. E szentev, úgy gondolom, teljes megtérésünknek áldott elindulója lehetne. Nem könnyén menni. Sok minden nyomorúság fog még a jövőben is erőt venni rajtunk, de ha most ezt a nagy hivást és kegyelmet megértettük, akkor az állandóan növekedni fog bennünk. Es különösen a nagy hazatérés szentévi kegyelme a megtérés mostani beteljesedése egykor zálog lesz. Ha most megtanulom az életnek helyes értekelését, ha a búcsúk kai lassankint lerovom az ideiglenes büntetéseimet, akkor a halál-órára készen állok és az életem nem lesz más, mint következetes előkészület egy nagy, számomra valóban a legnagyobb jubileumra, nem szentév nyílik akkor azon a szent estén számomra, nanem mint életem legkincsesebb karácsony estédén az örök világosság gyertyái gyulladnak ki és az örök békesség jutalmát nyerem meg. Ebben a szellemben kívánói* megszentelni ezt a szentévet, hogy boldog halál-órám záloga legyen. Amen. VIII. Befejezés. ft jól felhasznált szentév legbiztosabb zákoga a legméltóságosabb Oltáriszentség. Véget érnek a triduum kegyelmi percei, véget fognak érni a szentévnek Ígéretes napjai és egykor véget érnek életemhek Istentől kiszabott szakaszai. Mit fogok magammal vinni biztosítékul innen a triduumból és a mostani szentévből, hogy ez a legnagyobb jubileum egykor ne legyen vádlóm, hanem boldogságomnak elindítója és eleiemnek legfőbb vigasza? Milyen zálogot kapok? "Zálogát adtad, ó Jézus, örök szeretetednekA rendelvén e nagy szentséget és adván híveidnek. Nem fogunk tehát üres kézzel a zaklató életbe menni. Lelkűnkben magunkkal viszünk valamit és ez elég lesz, ha jól használjuk az egész szentév idejére, sőt egész földi zarándoklásunk tartamára, elegendő lesz egy boldog halál-órára és a mennyi örök város elnyerésére. így nézzük a nagy Szentséget. Kóma levegője telítve van e nagy Titokkal. Az első keresztényeknek minden ereje itt forrásozott. Miiven csodálatos gyorsasággal érett be ez a titok. Ez tartotta össze az üldözött keresztényeket a katakombákban, amelyek még ma is állanak. Az ember szinte érzi az eucharisztikus titok levegőjét. Szent Pálnak a lelke itt is telítve volt ettől, hiszen az Úrtól vette ő külön kinyilatkoztatásban, mint maga mondja. Ebben a szentségben látja az egész'újszövetséget, tehát igy mondanám: az újszövetségi életnek forrását, küzdésben erejét és a győzelemnek iálogát. "Ez a kehely az újszövetség az én véremben - mondja az Ur, - ezt cselekedjétek, valahányszor isszátok, az én emlékezetemre... aki méltatlanul eszik és iszik, Ítéletet eszik és iszik, mivel nem különbözteti meg au Zr testét. Ezért van köztetek sok beteg és erőtlen és ol itP-rvmlr I* T П ПС. xr\ / А. alusznak sokan." /Cor. I, 11, 26-3Ö./ Szentévet ünnepelni, szentévi f yelmeket felhasználni, annak szellemében állhatatosan megmaradni a zentség nélkül nem lehet. Ezért befejezésül nézzük fiJiftViÄSi MÄl&VÄi ёЩ!£?1тек’ ke-
