A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1950. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1951)
- 38 -Hanem az Isten személye és az ember lelke felől, ebben pedig még Krisztus Urunk istenségének megvallásában is a protestánsokkal teljesen egyek vagyunk* keli, hogy ezekben a történelmi órákban megértsük egymást, megtaláljuk egymás kezét és útját egyengessük a nagy hazatérésnek. Ez a nagy történelmi szándék van a _ _ _ Jzentatya szentevi szándékában. - Krogh Tönning prot. theológiai egyetemi tanár volt. Csendben, a kegyelem vezetésevei figyelte az életet és kereste a valóságban is Krisztust, aki megigérte, hogy a világ végéig velünk marad. Egy alkalommal katolikus umapi körmenetet nezett meg. Propestáns országból való lévén, ilyent nem látott. Valami hajtotta. És amikor a pap az Oltáriszentséggel a közelébe ért, térdre esik. prot. társai nem értik, mi történt vele. 0 felkel és csak ennyit mond: Megtaláltam a földön élő és működő Krisztust az Egyházában, én katolikus kereszténnyé lettem. - Az egyesülésnek a kérdése nehéz, de ma kitérni nem lehet. A Szentlélek a'kegyelmet megadja, az Ur Krisztus akarja, a Szentatya ezt a vádat meghirdette. Tehát: II. a Szentatya szándéka szerint mik a mi szentévi kötelezettségeink? Röviden igy mondanám: hogy hazataláljanak testvéreink. A hazát, az otthont, á péteri kőszálra épített es Rómában élő, történelmi valóságban ott elő Egyházban bírjuk és kell, hogy ennek megismerésére döbbenjenek és idáig eljussanak testvéreink. Mi kell ehnez? Hit mindenek felett. A katolikusokban úgy éljen a katolikus otthon-hit, bogy mint világosság ragyogjon és ez a világosság az örökvárosra vethesse fényét prot, testvéreink számára. Ha valamikor, úgy most éljen minden katolikus keresztényben Rómának, a Szentatyának a szeretete és a hűség, hogy mi ne legyünk okai az ő tanácstalanságuknak. Bízzunk az ügyben es igy is imádkozzunk. Bizonyos értelemben akarjuk ezt. Valóban katolikus akarat legyenA hogy mindannyian eggyé legyünk, hogy hazataláljanak, hogy hazajöjjenek. Nem elbizakodottság,, hanem alazatos imádság töltse oe a szivünket. Kell, hogy ez a Szent Péter bazilika az ő templomuk is legyen, hogy az az atya az ő közös atyjuk és a mi atyánk az ő atyjuk legyen. Tudjuk, hogy rendkívüli akadályok állanak ennek megvalósulása útjában. Természetes erővel nem is menet, mert az a több mint 3 század nagyon mély árkot és szakadékot vájt, viszont ilyen történelmi atomizáló és az egész történelmet alakító idő nem is'volt. Nekünk itt kötelességünk van, történelmi hivatásunk, ha nagyon akarjuk, ha ebben százezren és milliónyian bízunk és ezért imádkpzunk. meg fog történni. De minden fölött szeretetünk legyen. Mennyi minden választott el bennünket az évszázadok folyamán, mennyi jogos panaszuk volt a történelem folyamán ellenünk, viszont mennyi nagy kegyelemnek és az ilyen otthonnak a birtokában mennyivel több testvéri, megértő szeretetnek kellett volna bennünk élni! Most még akadály a Szuzanya és az Oltáriszentség, de eljön az idő, mikor mint legnagyobb kincset veszik át télünk ezt a két nagy szeretet-örökséget, amelyik a krisztusi áldozattal és megváltással oly benső kapcsolatban all, amelyet mi tényleg a Szentlélek által megőrizhettünk. Es mennyi engeszteléssel tartozunk! Hiszen a múlt bűnei most jelentkeznek. - Mennyi kegyelmet kell kémünk, hogy valóban Isten tüze érje a szivüket. Ha semmi másért, ezért is nagyon sokszor el kellene nyernünk a jubileumi bmcsut. Kell, kell, érezzük, hogy itt az óra, a történelemnek nagy órája, nem szabad belefáradni ezen nagy ügybe. Halljuk az Urat és'halljuk az Ur szavát a Szentatya ajkán:'"En ő értük fcönyörgök, nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert ők a Tieid es az enyéimek mind a Tieid és a Tieid az enyémek és én megdicsőültem bennük...Szentatyám, tartsd meg őket a Te neved/jn# f 9-11/ együnk.... Amen.
