A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1950. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1951)

- 36.gon magasztalják a hiteteket.” /Rom. I. 8./ Nincs mentségük azoknak, akik hitüket elvesztették. Isten tudása- az igazi földi tudásnak, a fény a fénynek ellen nem mondhat. Ha tévedés van, az csak a teremtett elmékben lehet és nem a teremtetlen örök igazságban.

II. Vizsgáljuk meg mi hivek lelkiismeretünket a szentévben. Hitetlenné lett a világ, az emberek kortársaim/^áTudomány és a földi jólét nevében, a haladás nevében. Van-e közűnk ehhez? Bűnrészesek vagyunk-e ebben a hitetlenségi előrehaladásban? Feltétlenül! Mert ha az egek hirdetik az Istent, akkor kell, hogy az Istennek az egeknél értékesebb alkotásai az emberek hitük arányában hirdessék. Hof

yan hirdessék? Mit mulasztottak? Mit mulasztottunk? A hitünk gyaörlását. Akik látták a mi életünket, nem mindig szól ebből a hit. Hiányzott sokszor a vallomás ereje és boldogsága a hitünkből. Ha a régi világok olyan csodálatos templomokat alkottak, mint Rómában látjuk, akkor ennek a nemzetségnek, ha hite maradt volna, épihetett volna elsősorban a társadalomban és a családokban, a tudományban és erkölcsben templomokat. Elnémult, elszégyenült a hit. En még hivő maradtam. De rejtetté lettem. Az élet ellentmondott a hitnek.

Epen Szent Péter, az első pápa Írja levelében: ”Jó magaviseletét tanusitván a poganyok között, hogy jócselekedetekből megiraservén titeket, dicsőítsék az Istent a látogatás napján.” /Pét. I. 1. 12./ Hiányzott az apostolkodás a hozzánk legközelebb álló közösségben: házastársak, testvérek. gyermeke^ rokonok, ismerősök között, ellenkezőleg, rossz példájukká lettünk nekik. És nem imádkoztunk értük, hidegen hagyott. Azt gondoltuk, semmi közünk, és most, mikor egyszerre csak sokan hitetlenné váltak, tudjuk, hogy nagyok a mi mulasztásaink és vétkeink. Egy francia költőnek /Henri Lavedan/, a megtérése. Hitetlen volt. és mikor az első világháborúban a nagy nyomort látta és saját lelkének a tehetetlenségét, igy kiáltott fel: "Emberek, kik dalaimat énekeltétek, költeményeimet olvastátok, halljátok szavamat. Nem tudok hitetlen maradni. Agyonsujt a tudat,

1--f van Isten és én távol vagyok Tőle. En hiszek és nincs ennél

)b hajnal-dal és életindulnr C-reHn!" Rnnnsek és felplnsak- vfljy

Credo!" Bűnösek és felelősek vagyunkl

Szentévi kötelezettségünk. A hit útját ne csak a hitetlenség nagy csődje egyengesse, lassú lesz ez az ut. Kötelezettségeink vannak. Vezessük az emberiséget az örökváros felé. Nemcsak a Szent Péter bazilika áll ott a maga csodálatos arányaival, mint égbeszálló nagy konfesszió, hanem ott vannak a katakombák. Hirdetik az egységes két évezredes kereszténységet. Ott van romjaiban a kolosszeum, ahol százezrével haltak évszázadokon keresztül a hitsorsosaink. Az a sok vér és az Ur Jézus vére nem folyhatott hiába, mi tudjuk, ők nem tudják, de most, hogy mi ez évben lélekben annyiszor megyünk Rómába, bizonyos értelemben újra nyerjük a hitünket és tudatara ébredünk hivatásunknak. Gondoljunk a jerikói vak koldusra, mikor meghallotta, hogy az Ur jár az utón, elkezdett kiabálni. Es az Ur megkönyörült rajta. ”A hited meggyógyított téged.” Látóvá lett. Utat egyengetni. Ne visszatartani, mint azok a jérikói utón, mikor azt mondták, ne csapjon akkora lármát. 0 találkozni akart az Úrral. Ha valamikor, most lehet találkozni az Úrral. Enf eszteljük a hitetlenség bűneiért, a magunk mulasztásaiért, a mieink ütlensegéért. Akarjuk megnyerni a jubileumi búcsúkat, hogy sokszor teljesítsük a Szentatya szándékát, imádkozzunk a hitetlenek megtéréséért. Ne vitatkozzunk, imádkozzunk. Ne panaszkodjunk, imádkozzunk. Ellőtünk az első pápa, amikor az Ur megígéri, hogy az Egyház fundamentumává teszi. Kermi az Ur: Ti is el akartok hegyni? "Hova mennénk, mi tudjuk és megismertük, hogy Te vagy Krisztus, az élő Istennek a Fia. Az örökélet igéi Nálacf vannak. Ezzel fog a mi hitünk is erősödni és történelmi feladatunknak is áleget tettünk, a jubileumi nagy csodának tevékeny utegyengetői lehettünk. Isten is ezt akarja. ígérjük, hogy megtesszük/Ámen.