A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1948. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1949)

Újévi szózat a Papsághoz.

Tisztelendő Testvérek!

Ismét elmúlt egy esztendő. Isteni Gondviselésbe vetett bizalommal indultunk el az akkor még előttünk ismeretlen jövő felé és mély hálával köszönjük meg, hogy ez az esztendő a küzdelmes munkának, és a Gondviselés gazdag kegyelmeinek esztendeje volt.

Az elmúlt esztendőben olyan eredményhez jutottunk el és országos jelentőségű események peregtek le egyházmegyénk szívében, hogy azt a történetíró azokhoz a dátumokhoz sorolhatja, amelyek egyházmegyénk alapítását, építését, megerősödését és fejlődését hirdetik. Küzdelmes volt az elmúlt esztendő munkája. Ezdrás első könyvének templomépítésről szóló fejezeteit új körülmények és formák között éltük át. Ha nem is a szamariabeliekkel kellett a templomépítésért küzdenünk, de az állandóan felmerülő, különböző természetű nehézségeket kellett legyőznünk, hogy ennek az esztendőnek első napján nyugodt lélekkel állhassunk a gondviselő Isten elé és azt mondhassuk: Eddig megsegítettél Uram! (1. Kir. 7. 22.)

Az elmúlt esztendőre visszatekintve a következő nagyjelentőségű eseményekről kell megemlékeznem:

1. Szent Márton földjének minden katolikusa adventi vággyal várta a székesegyház újjáépítését. A jó Isten irgalmából és Szűzanyánk pártfogásából szeptember 7-én rekoncilíálhattuk a székesegyházat és rendeltetésének átadhattuk. Az egyházmegye papsága és hívei személyesen győződhettek meg arról, hogy áldozatos segélyeik, amelyekkel a székesegyház újjáépítését lehetővé tették, az utolsó fillérig a székesegyház újjáépítésére lettek fordítva. De azt is láthatta az egyházmegye papsága és hívőserege, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel többet alkotni már nem lehetett. Bár boldog örömmel megyünk székesegyházunkba szentmisén résztvenni, Isten igéjét hallgatni, azért mindenki érzi, hogy a betlehemi barlang szegénységéhez hasonló székesegyházunk további építést igényel. Nem a művészi díszítésre gondolok, mert azt a késő jövőnek szánom, — ha a jó Isten megengedi, — de gondolok a mellékoltárok fülkéinek bevakolására, az ideiglenes betonpadlózatnak rendbehozására és az oltárok, illetve oltárképek beszerzésére.

Egyházmegyénk történetében még nem fordult elő, hogy a Bíboros Hercegprímáson kívül az egész magas Püspöki Kar együttes jelenlétével tisztelte volna meg egyházmegyénket Székesegyházunk reconciiíatioja és az ezt követő Mária-kongresszus méltán foglalhat helyet egyházmegyénk történetében. Tisztelendő Testvéreim lelkipásztori munkájának, híveink hithüségének, anyaszentegyházunkhoz való ragaszkodásának gyönyörű megnyilatkoztatása volt ez. De megmutattuk az egész világnak, hogy az isteni tekintélyre épülő erkölcs győzhetetlen alapja a nép és nemzet boldog életének.

Nem engedhetjük meg, hogy egyházmegyénknek kegyelmekkel áldott eme ünnepei feledésbe menjenek. Ezért elhatároztam, hogy a kettős ünnepünkön elhangzott beszédeket emlékkönyv alakjában kiadjuk. A Martineum Rt. áldozatosságából sikerülni fog ezt jutányos áron híveink rendelkezésére bocsátani. A beszédek mellett kitűnő felvételek is elevenítik emlékezetünkben az elmúlt szent ünnepeket. Azt hiszem, hogy nem kell sok propaganda ahhoz, hogy katolikus családjaink örömmel vegyék meg a mi kettős ünnepünknek emlékkönyvét.

2. Székesegyházunk után szeretettel kell megemlékeznem a szeminárium életéről és a papi hivatás ápolásáról. Amiért tavaly még panaszkodtam, hogy a fiatal paság utánpótlása sok kívánnivalót hagy, most már egy kis reménységgel nézek a jövő felé, mert ez évben a szombathelyi szemináriumban 30, az egyetemeken pedig 7 theológus készül a papi hivatásra. Az elmúlt évben csak 3 új pap ment ki az egyházmegyébe, ez évben — Isten segítségével — már 5 újmisés indul a munkára. De legalább 15 kellene, hogy minden hiányt pótoljon és mindenütt megfelelő lelkipásztori ellátásban részesüljenek a hívek. Ez alkalommal is szeretettel kérem Tisztelendő Papjaimat, különösen hitoktatóimat és hittanáraimat, hogy a papi hivatás gondozását és ápolását szent kötelességüknek ismerjék. Ne csak a számra, hanem a minőségre is tekintsenek. Támogassák az Opus Voeationist. Nagy örömömre szolgált, hogy a püspökkari konferencián, mikor