A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1948. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1949)
2 — az Opus Vocationis szervezetének országos kiépítéséről volt szó, a szombathelyi munkát példaképpen lehetett előterjeszteni. Reménységgel bíztat a kisszemínárium 23, a püspökvári Szent Imre diákotthonnak 33 és a kőszegi Kelcz-Adelffy diákotthonnak 95 tanulója. Ezek közül a kisszemináríum növendékei kifejezetten a papi pályára indulnak, a püspökvárnak 33 tanulója pedig a lassan kialakuló gyermekszemináriumnak reményteljes tagjai. A szeminárium ellátása papjaim és híveim áldozatkészségéből zavartalan volt. Az elöljáróság gondoskodása és a tanári kar magas nívójú munkája biztosíték arra, hogy gondosan képzett fiatal papság kerül ki a lelkipásztori munka teljesítésére. A szeminárium az annak idején jogosan megítélt 100 hold földet még mindeddig nem kapta meg. 3. Az 194ó. évvel befejeztem egyházmegyém kánoni látogatását és 14 plébánia kivételével mindenütt magam osztottam ki a bérmálás szentségét. Szigorúan számítva az időt, amelyből 1945. év kiesett, két és fél év alatt végeztem el az egyházmegye plébániáinak látogatását. Mindenkor meghatott lélekkel és hálás szívvel gondolok vissza az első bérmautam alatt tapasztalt tiszteletre, szeretetre, ragaszkodásra és különösen a Tisztelendő Papjaim részéről tapasztalt figyelemre és gondoskodásra. Hálásan köszönöm mindezt és köszönöm azt az áldozatos munkát, amelyet személyesen figyelhettem meg. Elmondhatom a Jelenések könyvével: ismerem cselekedeteidet és fáradozásodat és béketűrésedet. (2. 2 ) A háború szenvedései és viharai közepette is az egyházmegye minden papja hűségesen kitartott állomáshelyén és megőrizte esküjét, amellyel híveihez kapcsoltatott. A megnehezült viszonyok között végzett templomi szolgálat, a leányegyházak gondozása, az iskoláknak irányítása és a gyermekeknek nevelése láthatatlanul őrli a lelkipásztort. Minden áldozatos munkát az Űr Jézus Szívének szeretetével akarok megbecsülni és megköszönni. Bérmautam alatt is nagy örömmel töltött el, hogy egyházmegyém papsága hamarosan magáévá tette a bérmálás szentségének kiszolgáltatása körül hozott reformomat. E helyen is kérem Tisztelendő Testvéreimet, hogy a pünkösdnapi bérmálás kegyelmének megújítását, az első vasárnapi megújítást a bérmálási imafüzetben közölt ima szerint igyekezzenek megtartani. A bérmautakon tapasztaltak alapján szeretettel hívom fel Tisztelendő Papjaim figyelmét a templomok és sekrestyék gondozására, rendbentartására. A régi hagyományokat tisztelem és megbecsülöm a hosszú évek hűséges szolgálatát, mégse hagyatkozhatunk egy-egy öreg céhmesternek minden egyházi ízlést nélkülöző magatartására, hanem igénybe kell venni az oltáregylet és az egyházközségi ifjúsági leánycsoportok munkáját, hogy templomaink tiszák, kellően szellőzöttek, az oltárok gondozottak és tiszták, a sekrestyék, a szent edények és a liturgikus ruhák rendezettek és tiszták legyenek. Nagyon sok helyen azért megy tönkre a liturgikus ruha, mert úgy van összehajtogatva, hogy a selyem és a díszítések rövid időn belül megtörnek. Külön felhívom Tisztelendő Pajaim figyelmét az örökmécsesre. Itt is tudom a nehézségeket, azonban az Eucharistiában való hitünk ezeket a nehézségeket le fogja győzni. A tabernaculum kulcsa pedig gondosas őrzendő. A szomorú, szentségtörő betörések állandó figyelmeztetések legyenek. Szeretettel kérem Papjaimat, hogy a híveket neveljék rá az Eucharistia szeretetére. A nap bizonyos idejében legyen nyitva a templom. Erre figyelmeztessük a híveket. De a lelkipásztorok is látogassák meg az ott lakó Űr Jézust és adjanak példát a híveknek. Ez nem megvalósíthatatlan vágy, mert az egyházmegyében több helyen örömmel láttam ennek megvalósítását. A plébánia hivatal vezetését és kezelését is mindenütt ellenőriztem. Tisztelendő Papjaimnak bizonyára lesz idejük ahhoz, hogy ahol a levéltár és irattár már az elődök idejében sem volt rendezve, ott lassan — vagy szám szerint vagy pedig szakok szerint — rendeztessék az irattár. Nem sok fáradságot igényel ez. Viszont a jövő számára nagyfontosságú minden jelentőségteljesebb irat könnyen kéznél lehessen. Vannak az egyházmegyében igen szépen rendezett plébánia hivatalok, amelyeknek ellenőrzése őszinte örömömre szolgált, őszintén fájlaltam, hogy a két sárvári kerület 15 plébániáját váratlan betegségem miatt nem tudtam megbérmálni. A kánoni látogatásokat e helyeken is később elvégeztem. Hálásan gondolok dr. Kovács Vince váci segédpüspök úr Önagyméltóságára, aki a régi barát áldozatos szeretetével jött segítségemre és vállalta a fáradságos bérmautat. 4. Az elmúlt esztendő tényleg tempus acceptabíle et dies salutis volt. 1946. adventjében és 1947. nagyböjtjében az A. C. hítbuigalmi szakosztályának rendezésében egyházmegyém 112 lelkészségén és plébániáján volt népmisszió. 1946. adventjében a következő helyeken volt népmisszió: Babosdöbréte, Bánokszentgyörgy, Becsehely, Bérbalta vár, Csehimindszent, Csesztreg, Dozmat, Eszteregnye, Felsőmarác, Felszeleste, Gáborjánháza, Gutorfölde, Ivánc, Ják, Jánosháza, Kerkakutas, Káld, Kálócfa, Kám, Kőszegpaty, Lenti, Letenye, Meszlen, Nagypáli, Nádasd, Nemesbőd, Ólad, Páka, Petrikeresztur, Pínkamindszent, Pöse, Rábafüzes, Rábakovácsi, Résznek, Rum, Salköveskut, Salomvár, Sárvár, Söjtör, Szé-
