A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1948. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1949)

- 3 -nyilt kártyával. Nekünk sohasem volt más célunk, mint ve llAaal lenes közvéleményt kialakítani éspedig tevékeny, küzdő és harcias vallástalanságot "/Le Corrosp.i9O6.f0br.10.449/. Vájjon négy évtized múltán szelidült-c az anyegelvúság, az istontelenség?

A fentiek künn és benn megadják a választ. Az új iskola nem a kinyilatkoztatásé, nem в mi Urunk Jézus Krisztusé, nem az általa alapított Egyházé, nem a katolikus családé, nem Szent István királyunké és semnikép sem a temetőkben pihenő ősöké. A temetők körül mindig mély árkok*húzódtak, do most tátongó örvényeket szakasztottak fel eleink világa és a mi világunk, az ő neveltetésük és gyermekeink nevelése közt. A múlt iskolájának a célja: jó kersztényt alakitnai a gyermekből, aki imádjo Istent, neki szolgál ős engedelmeskedik és igy akar üdvözülni. Ezzel vált jó felebaráttá, jó magyarrá is. Ma e helyett egy bizonyos társadalmi ás politikai szemlélet-módot várnak az iskolától /Orszgy.napló 1948.jún. 16. 449/.

A keresztény nevelés kiköltöztetésével, amelynek sokat mondó külső jele a Mária-szobor, a vallásos képek, szobrok, sőt nem egy helyen a foezület kiköltöztetése,csak a heti két hittanórába szorul és zsugorodik a vallásos szellem. Ott is, ahol eddig négy; ott is, ahol két hittanóra volt a múltban, de az egész oktatást átlengte a vallásos szollem. - A jövőben,bár maradtak még nevelő egyéniségek az iskolában, a 28-30 órában a legjobb esetben a dermeszt*, hideg közöny jágcsapjai lépnek a vallásos élet ás szív melegsége helyébe. Amint mondottuk, még ez a magatartás is csak ideig-őráig tart; .aztán még hátrányosabbra változik. Amit a két óra - egyik kézben védekező karddal, a másikban munkaeszközzel - épit, azzal előbb utóbb szembekerül az új iskola beállított világa. Azzal legyünk tisztában, hogy az iskolát, о hit.vallásost is, az államit is a vallásos jellem kialakításának a munkájából kiiktatták. A természetet és természetfelettit, az embert és Istent, az időt és örökkévalóságot, mint teljes egészet szétbontják és csak a kisebbel törődve a végtelenül többet figyelmen kívül hagyják. Az emberi lelken Jézus Krisztus drága vérének fémjelzését többé nem nézik. Félő, hogy - a megnyilatkozások szerint - inkább nézik benne a jövendő párt-embert és párt-tagot. A mai iskola tanítói, tanárai, tantervei és tankönyvei egyaránt kérdeztetik ma velünk: Mi lesz a gyermekből és mi lesz a gyermekkel? Valahányszor élet fakad magyar földön, az édesanya els' sóhaja a hitvallásos"iskoláért száll.

De morzsoljuk el a szülői könnyeket és mentsük a halhatatlan gyermeklelkeket!

Ha ősi, erős várunkat, az Istennek is erős várát, a hitvallásos iskolát - soha nem hegedő sebet ütve - el is vették, áll azonban erődvonalunk: a katolikus család, a templom és az egyházközség. És önnek a hármas erődvonalnak Isten-rendelte küzdő harcosai, őrei Ti vagytok, Kedves Szülők!

A katolikus szülők személyes ás szent kötelességét a gyermeknevelés terén az Egyház két rövid mondatban adja elénk:

a. / A szülőkre hárul az 0 mindennél súlyosabb, kötelesség, hogy a gyermek vallásos és erkölcsi,testi ás polgári nevelésér*! tőlük telhetőleg gondoskodjanak /с.1113/.

b. / A szülőknek és helyetteseiknek nemcsak joga, hanem súlyos kötelessége is a gyermek keresztény nevelése /с.1372.§.2/.

Halljátok szülők, mi.van a ti villátokon!

I./ A családban. A hittel nevelő iskola sem nélkülözhette a családi sze/ntélybeli nevelést. Ha pedig 8 hitvallásos levegőjű iskola a legjobb esetben - kiáll a vallásos nevelésből, a családi vallásos nevelés fontossága kimondhatatlanul n*, és a hiv* szülőt szinte meg-