A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1948. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1949)

- 4 -rázza ennek a- tudata, Hány könnyed szüld mondta a maliban tür-elamvesztetten az imádságra-tanitás idején: "Azért van az Iskola, tanítsa meg az!" Ennek a felfogásnak soha se volt, de különösen ma nincs helye. A gyermek nan találja a szerzetes tanárt, keöves névért és a hitvallásoa tanítót. Itt az idő, örnikor édesapák, édesanyák átveszik az <5'hitvallásos neveld! feladatukat is. Amilyen hősies kitartással harcoltak megtartásukért és értük, ugyanolyan dldozatóssággal vegyék át szerepüket. Most már hova-tovább az egész föladat és lelkiismereti felelősség átszáll az ő Valiikra.. Az imádságra oktatás komolyabb,behatóbb, gondosabb, a vallási élőt; szülői példája kell, hogy tudatosabb legyen. Az iskolai hitoktatás - szüksbb keretek és megnövekedőt! nehézségek, kényszerű tankönyvhiány közepette - nem tudja az egész katolikus .hitet a gyormoklélekbe bevinni, ott élettartalommá, mestcrgorandáyá és életólménnyé alakítani. A szülők tanulják esténként és vasárnap délutánonként.együtt a gyomokkal a katekizmust és bibliát. Ezek a családi hittanórák visszahozzák az édesapák, édesanyák boldog gyermekvilágának kedves, meleg éveit, amikor ez ő viaazfinom gyermeki lelkűk fogadta magába az édes Jézus ős a drága szent Szűz iélekhcditó alakját. Ez a visszaemlékezés, őzök az eltűnt évek segit.onak abban, hogy nocsak tanuljuk, de együtt is éljük a szent hit fölemelő ta oltásait gyermekeinkkel. Amikór tanítunk, tanulunk, is; amikor leiket építünk,' alakítunk, magunk is épülünk és alakulunk Krisztu.3 tökélo'tessége felé /Efez. 4.13/* A családi hittanórán a szülői szív szikrája átcS8p a gyermeklélokbo a hit bensőséges örömével és lángoló Isten szerototéve?T. A gyermeklélok ártatlan bájR viszont átivődik a szülők élettől, megpróbáltatásoktól gyért leikébe. Szent Anna és a kis Boldogságos Szűz, Szent István király és Szent Imre herceg áldott egyhetese újul meg Így családjainkban.

2./ A•templom. A hivőközösség tűzhelye, jelképe, amelyet a nem hívők messze elkerülnek. A toronykereszt a város, fala, tanya felett égre mutat, az ör к lámpa imbolygó fénye Jézushoz vezet. A.templom küszöbét, kövét, lépes kjét derők őseink járták, térdelték ki nekünk, ezt ez egyetlen élot-ucat mutatva. A mi imádságunkba belesuttog az 6 rég elrobogott, de még itt élő, szárnyaló imádságuk. Ezt a templomot vigyük be az ifjúság felszított szeretettbe. A-minapi német vollásüldözés az ifjúság értékesebb része, templom-hűségének gyönyörű példáit mutatja. . .

A vallási gyakorlatokba vezessük ba gyermekeinket, majd részvételük felett éberebben cérködjünk. A szentmise-hallgatás, Krisztus áldozata végtelen értékének hitbeli tudatosítása, a bűnökből tisztulás, e szőlőtővol, Krisztussal aggyóválós a. szentáldozásban - legyenek a szülő és gyermek hitének közös lélakzetvételei. Azok a családok egyek, amelyeket nemcsak a vér, de az azonos szent hit élése is jelle mez. (

3*/ Egyházközségi Ez a hívők jogi közössége, amelyben - más le hetéségeknok mar-már elfogytávol - na az ifjúság is éli a maga társadalmi életét a hit,talajún, az Egyház koretoi, édesanya! karjai közt, eszményi célkitűzéssel. Korábban virágzó iskolai egyesületeink munkája is megnehezül. Amennyire visszatartja a veszedelmekben még tapasztalatlan ifjúságot a nem noki való, ketolikas és magyar' lelkiségtől idegen, hangos köröktől a hivő szülő: épűgy az egyházközségi ifjúsági osoportokba céltudatoson vezessük és küldjük, gyermekeinket. Itt megmaradnak Istenéi,, Egyházéi, hazáéi.

No mondjátok kíshitűon azt, Kedves Szülők,- hogy ti hitoktatást és neveléstudományt nem.tanultatok; de meg elég e nélkül is a ti földi gondotok. Hogy ti a család-popságnál jteen a ponton ía megfelelhessetek, egyidejűleg meghagyjuk papjainknak és hitoktatóinknak, hogy