A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1948. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1949)

У *с*- 2 -iskolákban "az előítéletek maradványainak leküzdése"érdekében, г Akik ezt a nyilatkozatot tették, azoknak pártja ma .irányitó

és döntő’hatalommal rendelkezik a magyar közéletben* Ha tehát ők - mint mondják - a nevelés irányába bekapcsolódni akarnak és ott a marasLzw^-^eniriizmus világnézetét érvényesíteni kívánják, van hatalmuk, hogy ezft meg is tegyék, '

Márpedig mi a marxizmus? A feleletet adják csak meg maguk a marxisták. Adja meg az az 1947-ben Moszkvában megjelent könyv, amelynek szerzője Lenin, a cime: "Marx, Engels, marxizmus", és amelyben a ‘

. következőket о Iwsd^ tjük: " A marxizmus materializmus. Mint ilyen,

' kérlelhetetlen ellensége a vallásnak. Alapéivá: a vallás ellen harcolni kell, a vallásos hitet le kell rombolni. Ahogy ateista, istentelen az enyagelVűség, a materializmus, a marxizmus is minden vallással szemben határozottan ellenséges beállításé. A mai ifjúság egész nevelésének, kiképzésének és oktatásának arra kell irányulnia, hogy ezt az ifjúságot kommunista erkölcsre nevelje"/ldegennyelvú írod.Kiadó. Moszkva,1947. 224-36 lap/. ‘

íme, ezeket mondja a marxista hitvallás.

Ebben a hitvallásban nincs Isten, sem halhatatlan lélek; nincs kinyilatkoztatás, sem természetfeletti igazság; nincs Tízparancsolat, Egyház, szentségek, imádság. Mindezeket az anyagelvűség nemcsak tagadja, de - miként hallottuk -küzd is ellenük és az evangéliumi erkölcs helyett a kommunista erkölcsöt tűzi ki nevelési célul;

De kérdezzük: szerzetes tanár és nővér közreműködhetnek-e ilyen nevelésben? Részt vehet-e az ebben az irányban megszabott,vallástalan nevelés munkájában? Erre minden gondolkozó hivő csak egy választ adhat: nem! Ha pedig ezzel szemben iskoláink államos.itŐi azt vetnék ellen, hogy ilyent a szerzetesektől nem kívántak Ős nem is kívánnak, hát akkor mi szükség volt iskoláink elvételére? Miért nem hagyták meg intézeteiket, hogy saját iskoláikban és internátusaikban taníthatták és nevelhették volna továbbra is szerzetüknek évszázadom kon át kipróbált és újabban az államosító oldalról is annyira feldicsért szellemében?

Azt is kérdezik: ha az 1948. XXXIII.t.c. miniszteri előterjesztésre a minisztertanácsnok .jogot ad egyes hitvallásos iskolák ^kivételezésére, meghagyására, miért nem veszi vissza néhány iskoláját az Egyház? A válaszunk az, hogy a minisztérium részéről történt is ilyen biztatás Írásban és szóban. Hívásra a megjelenés nem is maradt el. Azonban nem adtak egyetlen iskolát sem. Pedig adhattak volna! Mondhatták volna: "íme, meghagyjuk nektek a következő 15 iskolát".

Ámde nem ezt tették, hanem feltételeket kívántak szabni, amelyeknek elfogadása elveink feladását jelentette volna. Az Egyház azonban elvi áron, elvek feladásával nem nyúl még a saját iskoláihoz sem. A katolikus nevelőtábor az Egyház által nem helyeselt nevelésnek sem tényezője, sem közeli, tehát felelős, akár tevékeny részese, akár tétlen szemlélője nem lehet. .

De ha Ígérnék nekünk, hogy az iskola nem lesz vallásellenes, hanem semleges marad,ttehát továbbtanitás esetén szerzeteseink nem kerülnek lelkiismeretűkkel ellenkezésbe: kérdezzük, hogy hol a garancia,hogy ez valóban úgy is lesz?Az Egyháznak vannak már tapasztalatai • az ilyen Ígéretek igazi értékéről. Egy fálszázad előtt Franciaországban is megindult a harc az egyházi iskolák ellen és ugyanakkor ott is hangoztatták, hogy a vallást nem bántják, hanem az iskola szigorúan semleges lesz. Ámde Viviani miniszter 1906-ban már beismerte: "Az iskolai semlegesség nem volt egyéb, mint diplomatikus hazugság és a körülményektől sugallt kétszinűség. Azért hivatkoztunk rá, hogy elaltassuk az aggődőkat és félénkeket, de most nincs erről sző; játszunk