A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1948. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1949)
ш> ^ м nyilt kártyával. Nekünk sohasem volt más célunk, mint ve11£ааЛlenes közvéleményt kialakítani éspedig tevékeny, küzdő és harcias vallástalenságot ”/Le Corroöp.1906.febr.10.449/. Vágjon négy évtized múltán szelidült-e az anyagelvúság, az istontelonség? A fentiek künn ás benn megadják a választ. AZ új iskola nem a kinyilatkoztatásé, non a mi Urunk Jézus Krisztusé, nem az általa alapitott Egyházé, nem a katolikus családé, nem Szent István királyunké és semnikép sem a temetőkben pihenő ősöké. A temetők körül mindig mély árkok húzódtak, de most tátongó örvényeket szakasztottak fel eleink világa és a mi világunk, az ő neveltetésük és gyermekeink nevelése közt. A múlt iskolájának a célja: jó kersztónyt alakitnai a gyermekből, aki imádja Istent, neki szolgál és engedelmeskedik és Így akar üdvözülni. Ezzel vált Jó felebaráttá, jó magyarrá is.e helyett egy bizonyos társadalmi ás politikai szemlélet-módot várnak az iskolától /Orszgy.napló 1948.jún. 16. 449/. A keresztény nevelés kiköltöztetésével,, amelynek sokat mondó külső jele a Máriá-szobor, a vallásos képek, szobrok, sőt nem egy helyen a feszület kiköltöztetése,csak e heti két hittanórába szorul és zsugorodik a vallásos szellem. Ott is, ahol eddig négy; ott is, ahol két hittanóra volt e múltban, de az egész oktatást átlengte a vallásos szellem. - A jövőben,bár maradtak még nevelő egyéniségek az iskolában, a 28-30 órában a legjobb esetben a dermeszt*, hideg közöny jégcsapjai lépnek a vallásos élet és szív melegsége helyébe. Amint mondottuk, még ez в magatartás is esek ideig-őráig tartj .aztán még hátrányosabbra változik. Amit a két óra - egyik kézben védekező karddal, a másikban munkaeszközzel - épit, azzal előbb utóbb szembekerül az új iskola beállított világa. Azzal legyünk tisztában, hogy az iskolát, a hitvollásost is, az államit is a vallásos jellem kialakításának a munkájából kiiktatták. A természetet és természetfelettit, az embert és Istent, az időt ós örökkévalóságot, mint teljes egészet szétbontják és osak a kisebbel törődve a végtelenül többet figyelmen kívül hagyják. Az emberi lelken Jézus Krisztus drága vérének fémjelzését többé nem nézik. Félő, hogy - a megnyilatkozások szerint - inkább nézik benne a jövendő párt-embert és párt-tagot. A mai iskola tanítói, tanárai, tantervei és tankönyvei egyaránt kérdeztetik ma velünk: Mi lesz a gyermekből és mi lesz a győriekkel? Valahányszor élet fakad magyar földön, az édesanya ols' sóhaja a hitvaüásos iskoláért s-záll. De morzsoljuk el a szülői könnyeket és mentsük a halhatatlan gyermeklelkeket! Ha ősi, erős várunkat, az Istennek is erős várát, a hitvallásos iskolát - soha nem hegedő sebet ütve - el is vették, áll azonban erődvonalunk: a katolikus család, э templom és az egyházközség. És ennek a hármas erődvonalnak Isten-rendelte küzdő harcosai, őrei Ti vagytok, Kedves Szülők! Á katolikus szülők személyes és szent kötelességét a gyermeknevelés terén az Egyház két rövid mondatban adja elénk: a. / A szülőkre húrul az a mindennél súlyosabb kötelesség, hogy a gyermek vallásos és erkölcsi,testi és polgári neveléséről tőlük telhetőleg gondoskodjanak /с.1113/. b. / A szülőknek és helyetteseiknek nemcsak joga, hanem súlyos kötelessége is a gyermek keresztény nevelése /с.1372.§.2/, Halljátok szülők, mi van a ti vállatokon! 1./ A családban. A hittel nevelő iskola sem nélkülözhette a családi szerit élybeli nevelést. Ha pedig a hitvallásos levegő'jü iskola a legjobb esetben - kiáll a vallásos nevelésből, a családi vallásos nevelés fontossága kimondhatatlanul nő, és a hivő SZülőt szinte me*?-
