A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1948. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1949)

- 2

iskolákban "az előítéletük maradványainak leküzdése”érdekében.

' Akik ezt a nyilatkozatot tették, azoknak pártja ma .irányító

és döntő hatalommal rendelkezik a. magyar közéletben. Ha tehát ok - mint mondják - a nevelés irányába; bekapcsolódni akarnak és ott a maWi*z*aa-4lenihizmus világnézetét érvényesíteni kívánják, van hatalmuk, hogy ezt meg is tegyék. '

Márpedig mi a marxizmus?. A feleletet adják osék meg maguk а marxisták. Adja meg az az l^y-'ben Moszkvában megjelent könyv, amelynek szerzője honin, a cime: ”Marx, Engels, marxizmus”, és amelyben a,

. következőket ol#asd^14uk: " A marxizmus materializmus., Mint ilyen,

’ kérlelhetetlen ellensége a vallásnak. Alapelve: a vallás ellen harcolni kell, a vallásos, hitet le kell rombolni. Ahogy ateista, istentelen az aoyagelVűság, a. materializmus, a marxizmus is minden vallással szemben határozottan ellenséges beállítású. A mai ifjúság egész nevelésének, kiképzésének és oktatásának arra kall irányulnia, hogy ezt ez ifjúságot kommunista erkölcsre nevelje"/ldegennyolvű írod.Kiadó. Moszkva,194?. 224-36 lap/.

íme, ezeket mondja a marxista hitvallás.

Ebben a hitvallásban nincs Isten, sem halhatatlan lélek; nincs kinyilatkoztatás, 'sem természetfeletti igazság; nincs Tizparsncsola6, Egyház, szentségek, imádság. Mindezeket az anyagelvűség nemcsak tagadja, de - miként hallottuk --küzd is éllenük és az evangéliumi erkölcs helyett a kommunista erkölcsöt tűzi ki nevelési célul;

De kérdezzük: szerzetes tanár és nővér közreműködhetnek-e I- iyen nevelésben? Részt vehot-e az? abbén az irányban megszabott,vallástalan nevelés munkájában? Erre* minden gondolkozó hivő csak egy választ adhat: nem! Ha pedig ezzel szemben iskoláink államositői azt vetnék ellen, hogy-ilyent a szerzetesektől nem kívántak és nem is kivánnak, hát akkor mi szükség volt iskoláink elvételére? Miért nem hagyták meg intézeteiket, hogy saját iskoláikban és internétusaikban taníthatták és nevelhették volna továbbra is szerzetüknek évszázadom kon át kipróbált és újabban az államosító oldalról is annyira földi - csért szellemében?

Azt is kérdezik: ha az 1948. XXXIII.t.c. miniszteri előterjesztésre a minisztertanácsnak jogot ad egyes hitvallásos iskolák kivételezésére, meghagyására, miért nem veszi vissza néhány iskoláját az Egyház? A válaszunk az, hogy aJ minisztérium részéről történt is i~ lyen biztatás Írásban és szóban. Hívásra a megjelenés nem is maradt el. Azonban nem adtak egyetlen iskolát sefti. Pedig adhattak volna! ‘Mondhatták volna: MIme, meghagyjuk nektek e következő 15 iskolát”. Ámde nem ezt tették, hanem feltételeket kívántak szabni, amelyeknek elfogadása elveink feladását jelöntötte volna. Az Egyház azonban elvi áron,, elvek feladásával nem nyúl még a saját iskoláihoz sem. A ka toli kus nevelőtábor az Egyház által nem helyeselt nevelésnek sem tényezője, sem közeli, tehát felelős, akár tevékeny részese, akár tétlen szemlélője nem lehet.

De he Ígérnék nekünk, .hogy az iskola nem lesz vallásellenes, hanem semleges marad, /tehát továbbtanítás esetén szerzeteseink nem kerülnek lelkiismeretükkel ellenkezésbe: kérdezzük, hogy hol a garancia,hogy ez valóban úgy is lesz?As Egyháznak vannak már«tapasztalatai az ilyen Ígéretek igazi.értékéről; Egy fólszázad előtt Franciaországban is ‘megindult a harc az egyházi iskolák ellen és. ugyanakkor ott is hangoztatták', hogy a vallást nem bántják, hanem az iskola szigorúan semleges lesz. Ámde Víviani miniszter 1905-ben már beismerte: ”Az iskolai semlegesség nem volt egyéb, mint diplomatikus hazugság és a körülményektől sugallt kétszínűség. Azért hivatkoztunk rá, hogy elaltassuk az aggódókot és félénkeket, de most nincs erről sző; Játszunk