A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1948. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1949)
3 -nyilt kártyával. Nekünk sohasem /olt más célunk, mint vallájaalXenes közvéleményt kialakítani éspedig tevékeny, küzdő és harcias vallás-^ talanságot "/Le Corrosp.1906.febr„10.449/. Vájjon négy évtized múltén szelidült-o az anyegolvúság, az istontelenség? A fentiek künn ás benn megadják a választ. Az új iskola nem a kinyilatkoztatásé, nem a mi Urunk Jézus Krisztusé,- nem az általa alapított Egyházé, nem a katolikus családé, nem Szent István királyunké és semnikép sem a temetőkben pihenő ősöké. A temetők körül mindig mély árkok húzódtok, de most tátongó örvényeket szakasztottak fel eleink világa és a mi világunk, ez ő neveltetésük és gyermekeink nevelése közt. A múlt iskolájának a célja: jó kersztényt alekitnai a gyermekből, aki imádja Istent, neki szolgál ős engedelmeskedik és így akar üdvözülni. Ezzel vált jó felebaráttá, jó magyarrá is. Ma e helyett egy bizonyos társadalmi ás politikai szemlélet-módot várnék az iskolától /Orszgy.napló 1948.jún. 16, 449/* A keresztény nevelés kiköltöztetésével, amelynek sokat mondó külső jele a Mária-szobor, a vallásos képek, szobrok, sőt nem egy helyen a feszület kiköltöztetése,csak e heti két hittanórába szorul ás zsugorodik a vallásos szellem. Ott is, ahol eddig négy; ott is, ahol kát hittanóra volt a múltban, de az egész oktatást átlengte a vallásos szellem. - A jövőben,bár maradtak még nevelő egyéniségek az iskolában, a 28-30 órábar. a legjobb esetben a dermeszt', hideg közöny jégcsapjai lépnek a vallásos ólet ás szív melegsége helyébe. Amint mondottuk, még ez a magatartás is csal ideig-óráig tart; .aztán még hátrányosabbra változik. Ariit'a két óra - egyik kézben védekező kard-dal, a másikban munkaeszközzel - épit, azzal el "bb utóbb szembekeiül az új iskola beállított világa, ázzál legyünk tisztában, hogy az iskolát, a hitvallásúét is, az államit is a /állásos jellem kialakításának a munkájából kiiktatták. A jermészetet és természetfelettit, az embert és Istent, az időt és 'örökkévalóságot, mint teljes egészet szétbontják csak a kisebbel törődve a végtelenül többet figyelmen kívül hagyják. A.z emberi lelkén Jézus, Krisztus drága vérének fémjelzését többó nem nézik. Félő, .hogy - a- megnyilatkozások szerint - inkább nézik benne a jövendő párt-embert ós párt-tagot. A mai iskola tanítói, tanárai, tantorvéi ót tankönyvei egyaránt kérdeztetik ma velünk: Mi lesz a gyermekből és mi lesz a gyermekkel? Valahányszor élet fakad magyar földön, az édesanya első sóhaja a hitvallásos'iskoláért s-záll. De morzsoljuk cl a szülői könnyeket és mentsük a halhatatlan gyermeklelkeket! Ha ősi, erős várunkat, az Istennek is erős várát, a hitvallásos iskolát - soha nem hegedő sebet ütve - el is vették, áll azonban, erődvonalunk: a katolikus család, a templom és az egyházközség. És ennek a hármas erődvonalnak Isten-rendelte küzdő harcosai, őrei Ti vagytok, Kedves Szülők! A katolikus szülők személyes ős szent kötelességét a gyermeknevelés terén az Egyház két rövid mondatban adja elénk: a. / A szülőkre hárul az a mindennél súlyosabb kötelesség, hogy a gyermek vallásos és erkölcsi,testi és polgári neveléséről tőlük telhetőleg gondoskodjanak /с,1113/. b. / A szülőknek és helyetteseiknek nemcsak joga, hanem súlyos kötelessége is a gyermek keresztény nevelése /о,1372.§.2/. Halljátok szül'k, mi van a ti vállatokcn! 1./_A családban. A hittel nevelő iskola som nélkülözhette a családi sza-ntély6eTf* nevolést. Ha pedig a hitvallásos levegőjű iskola - a legjobb esetben - kiáll a vallásos nevelésből, a családi vallásos neveles fontossága kimondhatatlanul n~, és a hiv* szülőt szinte meg-
