A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1948. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1949)
- 2 iskolákban / ЛИ1 'аз előítéletek maradványainak leküzdése”ércekében.’ Akik ezt о nyilatkozatot tették, azoknak pártja ma irányitó és döntő hatalommal rendelkezik о magyar közéletben. Ha tehát ők - mint mondják - a nevelés irányába bekapcsolódni akarnak ás ott a mav»«-0.qninizmus világnézetét érvényesíteni kívánják, van hatalmuk, hogy e'zí’fc meg is tegyék. ' Márpedig mi a marxizmus? A feleletet adják csak meg maguk a marxisták. Adja meg az az'1.94‘7-ben Moszkvában megjelent könyv, amelynek szerzője 1л hin, a cime: ’’Marx, Engels, marxizmus”, és amelyben a következőket одаю&фцДО: n A marxizmus materializmus. Mint ilyen,, kérlelhetetlen ellensége a vallásnak, llapelve: a vallás ellen her- .• ®olni kell, a vallásos hitet le kell rombolni. Ahogy ateista, istentelen az amysgelvűság, a materializmus, e marxizmus is minden vallással szemben határozottan ellenséges beállítású. A mai ifjúság egész nevelésének, kiképzésének és oktatásának arra kell irányulnia, hogy ezt oz ifjúságot kommunista erkölcsre neveljow/ldegatfmyelvű írod.Kiadó. Moszkva,194?. 224-36 lap/. íme, ezeket mondja a marxista hitvallás. Ebben a hitvallásban nincs Isten, зет halhatatlan lélek; nincs kinyilatkoztatás, sem természetfeletti igazság; nincs Tízparancsolat, Egyház, szentségek, imádság. Mindezeket az anyagai vűség nemo sale tagadja, de - miként hallottuk --küzd is ellenük ез az ^evangéliumi erkölcs helyett a kommunista erkölcsöt tűzi ki nevelési célul. De kérdezzük: szerzetes tanár és nővér közreműködhetnek-e ilyen nevelésben? Részt vehet-e az ebben az irányban megszabott,vallástalan nevelés munkájában? Erre minden gondolkozó hivő csak egy választ adhat: nem! Ha pedig ezzel szemben iskoláink államositői azt vetnék ellen, hogy ilyent a szerzetesektől nem kívántak és nem is kivannak, hát akkor mi szükség volt iskoláink elvételére? Miért nem hagyták meg intézeteiket, hogy saját iskoláikban és internátuöaikban tanithatták és nevelhették volna továbbra is szerzetüknek -évszázadot» kon át kipróbált és újabban oz államosító oldalról is annyira földicsért szellemében? Azt is kérdezik: ha az 1948. XXXIII.t-c. miniszteri előterjesztésre a minisztertanácsnok jogot ad egyes hitvallásos iskolák kivételezésére, meghagyására, miért nem vo szí vissza néhány iskoláját az Egyház? A válaszunk az, hogy a minisztérium részéről történt is 1- lyen biztatás írásban és szóban. Hívásra a megjelenés nem is maradt el. Azonban nem adtak egyetlen iskolát sem. Pedig adhatták volna! Mondhatták volna: ”Ime, meghagyjuk nektek a következő 15 iskolát”. Ámde nem ezt tették, hanem feltételeket kívántak szabni, amelyeknek elfogadása elveink feladását jelentette volna. Az Egyház azonban elvi áron, elvek feladásával nem nyúl még a saját iskoláihoz sem. A katoli kus nevelőtábor. ez Egyház által nem helyeselt nevelésnek sem tényezője, . sem- közeli , tehát felelős, akár tevékeny részese, akár tétlen szemlélője nem lehet. ’ De ha ígérnék nekünk, hogy oz iskola nem lesz vallásellenes, hanem semleges тогоi, tehát továbbtanitás esetén szerzeteseink nem kerülnek lelkiismeretűkkel ellenkezésbe: kérdezzük, hogy hol a garancia,hogy ez valóban úgy is Iqszíáz Egyháznak vannak már tapasztalatai az ilyen Ígéretek igazi értékéről. Egy félszázad előtt Franciaországban is megindult a harc az egyházi iskolák ellen és ugyanakkor ott is hangoztatták, hogy о vallást nem bántják, hanem az iskola szigorúan semleges lesz. Ámde Vivianí ninisz.^r 1905-ban már beismerte: ”Az iskolai semlegesség nem volt egyéb, mint diplomatikus hazugság és a körülményektől sugellt kétszínűség. Azért hivatkoztunk rá, hogy elaltassuk az aggődékot ős félénkeket, de most nincs erről sző; játszunk
