Püspöki körlevelek 1946 (Szombathely, 1947)
2505 sz. A aauravídéki apóst, admin, ügye. 2506 SZ. Mépnuszszitóí ntán. DL Tudomására hozom Tdő Papjaimnak, hogy Szentséges Atyánk a muravidéki apostoli adminisztrátori tisztségtől felmentett és apostoli adminisztrátorává ad nutum S. Sedis Tomasíc J. János maribori püspök urat nevezte ki. A november 17-én megkezdődött népmisszióink most már egyházmegyénk egyes helyein be is fejeződtek, több helyen pedig most kezdődnek. Még csak egy-két jelentés érkezett be, amelyek vigasztaló és örvendetes eredményekről szólnak. De akadt eredménytelenség is. Remélem, hogy ez csak elvétve fog adódni. Papjaim buzgó előkészítő munkája, a misszionáriusok lelkes és áldozatos tevékenysége, az egyházmegye egységes imádsága meg fogja hozni a kért és várt eredményt. Missziók végeztével azonban nem térhetünk vissza a régi kerékvágásba. A miszsziónak akkor lesz csak eredménye, ha ezt az eddiginél is buzgóbb és mélyebben járó lelkipásztorkodás fogja követni. E nélkül a misszió nemcsak kevesebbet használ, de inkább árt, amint a fel nem használt kegyelmek nem hasznára, hanem kárára vannak a léleknek, mert minden fel nem használt kegyelem után csökken a lélek fogékonysága a következő kegyelmek iránt és elveszti jogcímét újabb kegyelmekre. Azért a misszió mindig azt a feladatot rój ja ránk, hogy utána, amint híveinktől új buzgóságot várunk, mi magunk is új buzgósággal és új módszerekkel folytassuk a lelkipásztorkodást. Új buzgósággal! Nemcsak híveinknek, de nekünk is lelkiismeretvízsgálatot kell tartanunk, hogy buzgó, jó lelkipásztorai vagyunk-e híveinknek? Gyóntatásunk, prédikációnk, katechezisünk, egyesületi élet vezetésünk kiállták-e a legszigorúbb kritikát? Új módszerekkel! Üj bornak új tömlő kell, A mélyebben járó hitélet a lelkipásztorkodásnak új eszközeit kívánja. Ha hiányoztak a szükséges egyesületek, meg kell alakítani. Ez alkalommal is kérve kérem szeretett Papjaimat, hogy a misszió hatását igyekezzenek kiaknázni az egyesületi élet elevenebbé tételére, meg a még meg nem alakított, de kötelezően előirt egyesületek megalakítására. Feltétlenül megkívánom, hogy a férfiak részére hitbuzgalmi egyesület alakíttassák. Ne csak úgy, hogy a megalakulást kimondják és utána nincs semmi tevékenység, hanem állandóan foglalkozni kell az új, megalakított egyesülettel. Credot vagy férfi ligát, vagy ami a férfiaknak a helyi viszonyok között legjobban megfelel, feltétlenül meg kell alakítani. Kívánom, hogy az ifjúsági egyesületek haladéktalanul munkába induljanak, ha eddig bármi ok miatt is szüneteltették volna az egyesületi életet. Erre mindenki megkapta a kellő útbaigazítást (lásd 2118/1946. sz. rendeletet!). A missziós ügy szolgálatát is kapcsoljuk bele az egyesületi életbe. Új módszerekkel! Feltétlenül szükséges, hogy a családlátogatásokat most már haladéktalanul megkezdjük és azt lelküsmeretesen és pontosan végezzük. A lelkipásztornak a családlátogatáson keresztül kell összefogni a híveit és közelebb hozni az anyaszentegyház életéhez. A családlátogatás útján keresse fel a misszió alatt meg nem gyónt híveit és próbálja őket megmenteni. A családlátogatás alkalmával lehet azután apostolkodni a gyakori szentáldozás érdekében, a közös családi esti imák bevezetése ügyében, Jézus Szíve trónra emeléséért és a család felajánlásáért Jézus Szentséges Szívének, a férfiak gyakori áldozásának bevezetésére, a jó sajtó pártolására, olvasó körök felállításával, esetleg templomi könyvespolccal. Egyszóval: pótolni kell a hiányt és új életet indítani az egész egyházközségben! Ha ezt nem tesszük, egészen bizonyos, hogy néhány hét múlva a missziónak minden nyoma el fog tűnni, ahogy a tovasikló hajó után hamarosan elül a hullámverés, és a régi élet, jobban mondva a régi tespedés lesz úrrá szíveinken. A misszió egy község életében az, ami egy jó lelkigyakorlatos gyónás az egyes ember életében. Amint a gyónás után következik a nagy munka, az erős fogadásnak megfelelő élet, úgy a község életében is a misszió után következik a nagy munka: a híveket meg-
