Püspöki körlevelek 1946 (Szombathely, 1947)

- 45 -Marosvárt. Tomposon, Pordányban, Ke- ! mécsén, Oroszlánoson, Szőregen és Kani­zsán oktatták a népet földmivelésre és gyü­mölcstermelésre, 2. ▲ magyar katolikus iskolázás. A magyar nép javán, művelődése el­indításán és emelésén odaadóan fárado­zott. A tudományokat nagyra értékelte. Egyszerre 30 magyar férfi kéri gyermeke tanítását és pappászentelését. Mindjárt megnyitja az egyházmegye első növendé­keinek az iskolát. Ezeket azért szereti és gondozza, mert nem idegenek, hanem a magyar föld termése.Az iskolázás terén hozzájuk csatlakoznak azok is, akik ké­sőbb az ország hivatalnokai lettek. A püs­pök vidékről-vidékre összegyűjti az elha­gyott és szegény gyermekeket, a maga há­zában gondoztatja, az iskolában pedig ké­­pezteti őket latinra, énekre és egyéb alap­elemekre. A tanulók egyre többen lettek, már második mesterről kell gondoskodni. A hívők pedig bőségesen ellátják a püs­pök kezén át a szegényebb tanulóifjúságot, 3. Mária-íisztelet Már előtte megérkezett földünkre az Evangéliummal és az Egyház tanrendszeré­vel. De az a ragyogó Mária-tisztelet, amely népünknek annyira ősi, begyökerezett sa­játjává lett, Szt. Gellért máriás lelkiségére vezethető vissza, A magyar nép és királya előtt első megszólalásakor a B. Szüzet magasztalja. Csanádon a B. Szűznek gyö­nyörű egyházat építtet, oda szánja a saját holttestét is pihenőre. Ebben külön Mária­­oltárt is emeltet. Előtte ezüst tömjénező áll lábakon ; ezt két öreg férfi éleszti szün­telen. Itt végzi a püspök reggeli és esti áj­­tatosságát, majd azok végeztével körmene­tet vezet ide. Itt siratja el 1041-ben há­romnapi böjtölés után a magyar nép elkö­zelgő, szomorú sorsát, A szombatokat az Irgalmasság Szent Anyja iránt kegyelettel és bensőségesen megüli. Amint fülében megcsendül Mária drága neve, könnyekre fakad. Példája gyarapítja a szent király és népe Mária-tiszteletét. A király végrende­letére bizonyára volt befolyása, ezért lett a B. Szűz Patronánk, hazánk pedig a Bol­dogasszony családja és öröksége. Akkori népünk Mária nevét — mélységes tiszte­lettől hajtva — ki sem ejti, hanem Asszo­nyunk, Boldogasszony névvel illeti. Ha semmi egyebet nem köszönhetne nemze­tünk Szent Gellértnek, mint a Mária-tisz­telet elmélyítését, emlékét akkor is örök, nemzeti hálánk övezze, míg magyar él a Kárpátok medencéjében. III. ^éríanuság. 4. A legtöbbet mégis vértanuságával nyújtotta nemzetünknek. Vertanuságát is­mételten előre hirdette. A szent király el­hunyta és a Szent Korona tulajdonáért vi­vőit harcok zavarai után, a politikai válsá­gok, pártoskodások, összesküvések köze­pette, 1046-ban Vata főúr vezetésével nyilt lázadás tört ki. Visszakivánják a pogány­ságot, a bálványokat, a fehér lovat, az ál­dozati lóhúst. Az égő, pusztuló vidéken át a Keletről hazatérő I. Endre király elé Székesfehérvárra siet Szent Gellért három püspöktársával, Szolnok ispánnal és a csatlakozó keresztény néppel. Mivel nem találják még ott, eléje sietnek. Törökbálint és Tétény közt Diósd templomában 1046. szeptember 24-én reggel Szent Gellért szentmisét mond ; de előtte éjjeli látomás­ból közli, hogy még aznap közülük sokan az Űr Jézushoz jutnak a vértanuság koro­nájával. A kiséret nem ijed meg, egy lélek sem távozik körükből, hanem meggyónnak, örvendezve veszik, mint útieledelt, az Űr testét. Ezután indulnak a pesti rév felé. A mai Gellért-hegynél kőzáporral lesből rá­juk törnek a pogányok. Harc közben a ke­resztény csapatot szétverik ; a kezdődő mészárlásban három püspök, Szent Gel­lért, Bőd és Beszter és megszámlálhatat­lan hivő vértanú lesz ; Szolnok ispánt a Du­nában ölik meg. A kb. 66 éves Szent Gellért, amint rö­pültek a kövek, fáradt, elcsigázott testtel letérdelt a szekéren és az Üdvözítő megbo­

Next

/
Thumbnails
Contents