Püspöki körlevelek 1946 (Szombathely, 1947)

- 46 -csátó lelktiletével így imádkozott : „Uram Jézus Krisztus, ne tulajdonítsd ezt nekik vétkül, mert nem tudják mit cselekszenek." Közben áldást hintett a kövezőkre. A kereszt jele csak fokozta a pogány kövézők dühét, A püspököt taligára ültetve a hegytetőre vonszolták. A meredek széléről, a mindig látványosságra siető csőcselék vihogása közben, lelökik a mélybe. Szikláról-sziklára, törve-zúzva hull a taliga a Dunapartra. Itt más csapat lándzsával döfi át alig pihegő mellét ; sziklához vágott feje darabokra zúzódik, agyveleje szétloccsan, hulló vére bepirosítja a magyar földet, lelke pedig a vértanuság dicsőségével lép az örök Biró elé.

Ahogy az apa járt a Szentföldön, az lett a fiú sorsa is a magyar földön. A pogány vadság kitörései és útjai ugyanazok arabban és magyarban.

A visszapogányosodók.

A keresztség eltörölhetetlen jegyének ellenére visszapogányosodók által ütött seb azonban fájóbb és égetőbb. A pogány római százados emléke áldott. Lándzsájával nekünk megnyitotta Jézus drága Szivét, maga azonban megtért és üdvözült. A mai pogány Kina 400 millió lakosából 394 millió pogány, kormánya is született pogány. De ez a pogány kormány az első római biboros elé, 1946-ban Rómába tisztelgésre rendelte az Európa különböző országaiban állomásozó, nagyrészt pogány kínai követeket. A katolikus papokat és iskolákat ez a kormány nem bántja. Ellenben a hitehagyó Juliánoknál és hitehagyó táboruknál kevesen okoznak égetőbb fájdalmat az Egyháznak.

Szent Gellért korának politikai és vallási forradalma is hasonló jellegű volt. Egy nemzedéknyi időt töltött már a magyarság a kereszténységben. A lázadó és forradalmár Vatáék is megkeresztelkedtek, jártak a katolikus templomokba, hallgatták Jézus evangéliumát; látták, mennyit használnak iparral, földmiveléssel, iskolával az Egyház papjai a magyar népnek. Tudták, hogy Szent Gellért a magyar szegényeknek és

szegény tanulóknak odaadta mindenét, Könyörületes a bűnösökhöz, ellenben kérlelhetelenül ostorozza az akkori hatalmasok bűneit, akiket néptiprókank nevez. Péter uralkodónak, aki pedig szintén Velencéből származott, szemébe mondja : „Erővel kényszerítettek némelyeket, hogy tűrhetetlen hazugságokat mondjanak Isten papjairól. Megtiltják már azt is, hogy szóljunk. Az uralkodó környezetében az a szándék, hogy az egyházi hatalmat és méltóságot meggyöngítsék. Az igazság kárhoztat minden világi törvénytelenséget. Nem tekint a külszínre, nem a testre, nem a vérre, nem a világ kérelmére, nem a kor vágyaira, sem a sötétség fejedelmeinek akaratára,"

Magasztalja azokat, akik semmiféle embertől nem reszketnek az igazság miatt.

A másik uralkodónak, Aba Sámuelnek a szószékről adta értésére : „Elveszted az országot, amit hazugsággal szereztél."

Maga kifogyhatatlan volt az önmegtagadásban : vasövet hordott, korbácsolta magát, bőjtölt, virrasztóit. Kijárt a szecsei és csücsködi erdőbe, ott fát vágott és vállán hazavitte tüzelőnek.

Értékelte népünk szorgalmát, élvezte és jutalmazta munkája közt megnyilatkozó, dalos kedvét. Még hazáját is elhagyta, a Szentföldet elcserélte Magyarországért. A visszapogányosodók, mindezt felejtve, a kereszténységért gyilkolnak le magyarokat, leöldösnek papokat, Szent Gellérteket, elhamvasztanak felszentelt templomokat. A jótettekért sziveket vernek át, a szent kereszt jelétől megvadulnak és a bűn szabadságától őrjöngenek. Vigyázzunk és imádkozzunk, hogy a hitetlenség hálátlansága, elvakultsága és elaljasodása meg ne ejtsen bennünket, ma még — Istennek hála — hivő keresztényeket.

Szent Gellért vére kellett a magyar kereszténység későbbi, dús vetéséhez. A hitélet még inkább elmélyült és gyönyörű virágzásba szökkent. Megnyilatkozása a Szent Gellert-tisztelet is. Mivel holttestét csodákkal dicsőíti meg az Űr, Szent László király rendeletére vértanusága napját ün-