Püspöki körlevelek 1946 (Szombathely, 1947)
VII. 1941. sz. Pastores, vigilate! „Et pastores erant in regione eadem vigilantes et custodientes vigilias noctis super gregem suam“ (Luc. 2,N). Ma különösen sokat mond nekünk az éjszakában virrasztó pásztorok ébersége és hűsége. Az andocsí Szűz Máriához panaszkodó költőnek: „magyaroknak éjszakáján nincsen, aki virraszon", vigasztalásul válaszolja az ezer éves magyar pap: őrt állunk és virrasztunk, hogy elsőnek hirdethessük a Stella Matutina feltűnését a magyar égen! 1. A mi vigiliánk az engesztelés tüzének felélesztése. Köztudomású, hogy a magyar béketervezet még a trianoni békeparancsnál is kegyetlenebbnek indult. Bíboros főpapunk a könnyező máriapócsi kegykép előtt Patrona Hungaríaehez feiebbezett. De ő is rámutatott arra, hogy a felebbezés indokolása az engesztelés! Sajnos, ma is az a helyzet, mint mikor a hófehér magyar engesztelés, Margit soror, véresre korbácsolta magát a nyulak szigetén. Kevesen engesztelünk állhatatosan, sokan fogadkoznak, ha veszedelem fenyeget, többen feledkeznek, ha látszólagos nyugalom van. „Hullanak a fákról az őszi levelek, kíí erre, kit arra kergetnek a szelek.“ Anyaszentegyházunk pedig kinyitja előttünk az ószövetségi engesztelő példákat az őszi zsolozsmákban. Jóbok, Tóbiások, Juditok, Eszterek! Necsak recitáljuk őket, de átelmélkedve vigyük a szószékre, iskolákba, egyesületekbe. — Az evangéliumon mindenütt átvonul az engesztelés, a reparatio gondolata. Jézus az Oltáriszentségben él! Mit tesz? Engesztel. Emberi gondolkozás szerint reménytelen törekvés. De hitünk erejével törjünk át az Eucharisztia fátyolán és szemléljük az állandóan dolgozó, imádkozó és engesztelő szentségi Jézust. Memoria passionis ejus! Eleven emléke, élő valósága az engesztelő passiónak. Mennyi állhatatosságra tanít, erősít az engesztelésben. Nyomában és lábai előtt nevelődnek az engesztelő szentek: szent Genovévák, akik Párizst engesztelő imáikkal mentik meg Attila hunjaitól, majd a pestistől; árpádházi szent Margitok, akiknek zsenge áldozata új életre támasztotta a tatárdulta magyarságot. És napjaink engesztelő lelkei, nagy műveltségű és egyszerű lelkek sora, akik újra felveszik szent Margit vezeklő övét! Engeszteljünk imáinkkal. P. Jansen Arnold az S. V. D. alapítója, ha nehéz ügy került eléje, titkárával együtt letérdelt és hosszasan imádkozott. — Híveink, egyházközségeink nehéz problémáit vigyük a szentségi Jézus elé is! Magunk munkájától nem dispensál, de eredményét biztosítja. Haec probate! — A kényszerűségből reánk szakadt nehézségeket, nélkülözéseket menynyire fel lehetne használni engesztelésre, ha önként is vállaljuk ezt az ostorozást. Jósággal, türelemmel, szelídséggel engesztelni a gyűlöletet, bosszút, lélek- és test gyilkosait. Engesztelő szentáldozások! Lelkünk éljen — öntudatosan — a kegyelem állapotában! Ez az engesztelés magas iskolája. Ez a cél, hogy minden ember Isten gyermeke legyen! Élesszük fel a magyar éjszakában az engesztelés hamvadó tüzet! 2. A mi vigiliánk nyájunk megismerése és őrzésének biztosítása buzgó „bojtárok“ alkalmazásával. Vigiliánk legszorgosabb teendője. Inkább ma, mint holnap, amikor —- esetleg — széled már a gondosan nem őrzött nyáj. Az őszi korona-gyűlésen ezt gyakorlatiasan megbeszéltétek. Nunc vadé et fac similiter! 3. A mi vigiliánk ifjúságunk féltő őrzése. Hitoktatásunk rendszeres- ifjúsági lelkipásztorkodássá fejlődjön ki. Egyesületi élet, családlátogatás, szociális-charitativ segítés, világnézeti collegiumok, ifjúsági kartoték. A múlt iskolaévben elindult a munka, amelyet a keretek felállítása után lélekkel, élettel, kegyelemmel kell megtölteni. —• Jaj nekünk, ha „magyaroknak éjtszakáján“ megismétlődik Mt. 19. 16—22. és a sötétségben összetévesztik a szabadságot a szabadsággal! — A korcsmaajtókban egymás hegyén-hátán kiváncsiskodó serdülő gyermekek, a szülői ellenőrzés alól magukat kivonó, vagy szülőktől magukra hagyott ifjúság éjjeli mulatozása újra és újra korbácsot emel Krisztusra! Nemcsak figyelmeztetéssel, de először
