Püspöki körlevelek 1946 (Szombathely, 1947)

38 engeszteléssel vigiláljon, lelkipásztor, szülő, iskola! — Az erősek isteni Kenyere tiétek! Féltön őrizzük és tartsuk meg ifjúságunkat! 4. A mi vigíliánk a jó Isten szent nevé­nek engesztelése a szörnyű káromlások miatt, amellyel megbántják. Ottokár püspök keserű látomása a káromkodó magyar bün­tetéséről belemar a lelkembe. — Az A. C. szép mozgalma nem volt elég! Több keli. A nagy megbántásért ünnepélyes engesz­­telés a sacrificium propitia tórium felaján­lásával, ritu solemn!, a hívek buzgó rész­vételével. Minél gyakrabban! Jézus vérző Szíve várja ezt az engesztelési. Szentel­tessék meg a Te Neved! 5. A mi vigíliánk a rózsafüzér buzgó imádsága és terjesztése. Gondoljunk a fatimai üzenetre. Vegyük elő az „elfelejtett endclica“ c. főpásztori soraimat. (2115/ 1945. sz. a.) B. e. XI. Píus szavai: „korunk egyre súlyosbodó bajaira nem találhatunk más orvosságot, mint a mi Urunk Jézus Krisztushoz és az Ő szent törvényéhez való visszatérésnek sürgetését.“ —• Minden más emberi elgondolás helyett a békének ás újjáépítésnek egyetlen útja: Krisztushoz és Szűz Máriához hasonlóvá tenni életemet. Ennek eszköze a rózsafüzér. Két fontos tényezője az olvasónak: a) a titkok át­­elmélkedése, b) buzgó kérés, hogy életünk­ben megvalósuljon. Imádkozzál érettünk bűnösökért most, amikor annyira szüksége van e vajúdó világnak a krisztusi életű emberre! Imádkozzál érettünk, bünesökér­­hogy lelkűnkben lakozzék Jézus! — A rózsafüzér imádságát apostoli buzgósággnl terjesszük! Rózsafüzérrel a kezünkben vigilálunk. Vigilate pastores! Ma nekünk szól az evangélium: „Et pastores erant in regione eadem vigilantes et custodientes vigilias noctis super gregem suam!“ (Lc. 2.s) Bérmaúton a délnyugati határ mentén, Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepén. f SÁNDOR sk., püspök, apostoli kormányzó. 1942. sz. Egyházi költségvetés és adózás. Iskoláink és egyházközségi életünk in­tézményeinek fenntartása legelsőrangú fel­adataink közé tartozik. Az átmeneti idők­ben súlyos nehézségekkel kell számolnunk, minthogy népünket az öntudatos adózásra és áldozatkészségre még nevelnünk kell. Hiszem azonban, hogy ha nehézségek is lesznek, a kérdéseket sikerül megoldani és papjaim áldozatkészségét és buzgóságát a hívek áldozatkészsége és buzgósága fogja kísérni. Az utóbbi években az egyházközségi adózás sok helyen kiesett, illetve az egy­házközség életét inkább önkéntes adako­­zással tartották fenn, különösen a pénz értékének romlása idején. Most azonban, a stabilizáció helyreálltával újra vissza kell térni a rendes egyházközségi adózás keretei közé — ami természetesen nem zárja ki a további önkéntes adakozást — s éppen ezért ott, ahol a költségvetést még nem készítették el, az mielőbb letárgyalandó és jóváhagyásra legkésőbb november hó 15-re felterjesztendő. Ahol azonban közös kezelés vagy más sürgető ok indokolja a költség­­vetések soronkívüli elkészítését, soronkívül kérem azokat összeállíttatni, letárgyalni és jóváhagyásra felterjeszteni. Mindenki előtt ismeretes, hogy úgy az országos katolikus szükségletek, mint az egyházmegyeiek fedezet nélkül állnak. A híveket lassan rá kell nevelnünk, hogy országos és egyházmegyei célokra is áldo­zatot kell hozniuk a közösség érdekében, éppen ezért elrendelem, hogy az eddig köteles címeken beállítottakon kívül min­den költségvetésbe felveendő az országos katolikus rendelkezési járulék és a külön egyházmegyei hozzájárulás egy tételben. Tekintettel a székesegyházra történt ön­kéntes felajánlásokra és gyűjtésekre, té­telre összesen hívenként a folyó évre 12 fillér veendő fel; ebben a tételben benne foglaltatik a kultúradó címén előlegként kért hívenkénti 10 fillér. Ez alkalommal felhívom T. Papjaim figyelmét a helyes és bölcs magatartás kö­vetelményeire. A tapasztalat azt mutatja, hogy jó szóval, kéréssel lehet a legtöbb eredményt elérni. Ha az egyházközségi képviselőtestület és tanács, amelynek munkája a jövő szempontjából döntő jelen­tőségű lesz az egyházi életre, megértéssel és segítséggel van a plébános mellett az egyházközségi élet és az intézmények fenn­tartásában, ha zökkenőkkel is, de menni fog a munká. Bár az egyházközségi kép­viselőtestületek megbízatást a nm. Püspöki Kar 1947. július 1-ig meghosszabbította, — amint külön is közlöm, -— azok kiegé­szítését, részben pótagok behívásával, részben új tagok kinevezésével — külö-

Next

/
Thumbnails
Contents