Püspöki körlevelek 1946 (Szombathely, 1947)
— 16 Buzgóságnal területe. sorsát látja és felsikolt: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár, De mindazonáltal ne az én akaratom legyen! Az ítéleten nem arról kell majd számot adni, hogy milyen volt az eredményünk, hanem milyen volt a magvetésünk! Arról, hogy mit tettünk apostoli buzgóságban. Ezért erősítsük magunkat sokszor Szent Pál szavaival, amelyeket Anyaszentegyházunk Don Bosco szentmiséjének communiójánál imádkozik: „Qui contra spem in spem, credidit, ut fieret pater multarum gentium, secundum quod dictum est: sic erit semen tuum." (Rom 4.18) Newman bíboros, a katolikus Egyház egyik legnagyobb vallási zsenije mondta: Semmi jó, szeretet nem múlik el nyomtalanul a világűrben ... A növekedést Isten adja. Az Ő bölcseségének alávetem magamat, mert bizonyára jobban tudja, hogy munkámnak termésével miért várakoztat meg. Apostoli buzgóságunk katholicitása azt jelenti, hogy minden hívőt, minden embert Krisztushoz akarok vezetni. Ezért nem merülhet ki a buzgó tevékenység a különben is templomba járó, híthű, egyesületekbe tömörített hívők kizárólagos gondozásában. Sőt! Missziós lelkűlettel keressem és egyengessem az utakat azok felé, akik ma is még téves elfogultságban azt hiszik, hogy a katolikus egyház nem szolgálja szívvellélekkel emberi boldogulásuk ügyét. Az egyesületekbe tömörült buzgó hívek érezzék a bérmálás szentségében kapott kötelezettségüket, hogy nekik is dolgozniok kell Krisztus országáért. Legyenek segítő csapatai a lelkipásztornak. Példájuk világítson azok felé, akik Krisztus nélkül akarnak élni és éreztesse meg velük azt, hogy Krisztus nélkül nincs béke, boldogság, emberi személy méltósága ezen a földön. Ma a katolikus egyesületnek csak akkor van létjogosultsága, ha erőteljesen beleáll az apostoli munkába, és a lelkipásztor irányítását, útmutatását hűségesen követve segít Isten országát építeni a lelkipásztornak. Nem lehet ma kis dolgokkal bíbelődni és elhagyni az aratásra éretteket. Eljött már annak az ideje, hogy az Egyháztól távollevők is belássák, mennyire őszinte és tiszta szándéka az Egyháznak segíteni minden dolgozó embert jogos életkövetelményeínek megvalósításában. Szentséges Atyánknak békeszózatai is biztosítékot nyújtanak erről. Hitünkből, egyházunk jogaiból nem engedünk. De apostoli buzgósággal igyekezzünk mindenkinek megmutatni azt, hogy Egyházunk hivatott az újjáépítés munkájára. Ez a Krisztus az, akinek hűséges és lelkünk mélyéig átható követése fogja megváltoztatni az emberi életet és a föld színét. Nélküle csak bizalmatlanság, nyugtalanság, szeretetlenség és békétlenség van. T. T. Amikor az apostoli buzgóság kegyelmét soha nem szűnő buzgó imával kérem, ugyanakkor azért is könyörgök a Szentlélek Ür Istenhez, hogy a sollicitudo pastoralis terhével dolgozó papjaimnak adja meg az evangéliumi optimizmusnak az ajándékát is. Mindent megteszek, ami tőlem telük, mintha minden az én munkámtól függne. De mindenben ráhagyatkozom az Istenre, mintha nekem semmi munkám nem volna vele, hanem minden az Istené. Az én munkám a mélyszántás. Teli marokkal, lendületes hévvel a magvetés és gyöngéd oltalom a kikelt vetés fölött. De a növekedést, az éltető nedvnek termékeny erőt, a kegyelem napjának sokszorosító képességét Isten adja. Hiszek annak hatalmában, kinek eszköze vagyok. Bízom akkor is, ha mindent megcselekedve úgy látszik, hogy semmi sem sikerül, önzetlenül dolgozom tovább, ha kikel a vetésem. Lankadatlan buzgósággal dolgozom, ha lassúság következik be. Tiszta szívemből örülök, ha más munkája eredményesebb, És soha, de soha nem csüggedő ragaszkodással járok a Mester nyomán, hogy Szívének tűzétől a szívem lángoljon és érte elégjen. Szombathely, 1946. Igehirdetés vasárnapján. f SÁNDOR sk., püspök, apostoli kormányzó. Martineum Rt. Szombathely
