Püspöki körlevelek 1945 (Szombathely, 1946)

50 -részeket lebonthassuk, igen jelentős pénzösszegre van szükség, amint azt már zalai körutam alkalmával szeretett Papjaimmal közöltem. Több millió pengőre rúg az a minimális összeg, amelyre a munkálatok további folytatásánál szükségünk lesz. A mostani költségvetés szerint kb. 6 millió az az összeg, amelyre a folyó évi munkálatokhoz — a mostani munkabérek és anyagárak mellett — szükségünk lenne. És amint tudják Tisztelendő Testvéreim és kedves Híveim, a különben is szegény javadalmazású püspökség a földreform kapcsán eddigi jövödelmének legnagyobb részét elvesztette, másrészt jelentősebb és nagyobb támogatásra a kultusz-kormánytól is alig számíthatunk. így Tisztelendő Testvéreim áldozatos buzgóságára és szeretett Híveim áldozatos lelkületére vagyunk utalva, ha azt akarjuk, hogy székesegyházunkat, az egyházmegye templomainak édesanyját a további pusztulástól megóvjuk és újjáépítését lehetővé tegyük. Hiszem, hogy ebben a nehéz munkában Tisztelendő Testvéreim és Híveim egyaránt segítségünkre sietnek és szívesen hozzák meg a tőlük telhető minden áldozatot székesegyházunk érdekében.

Míndezídeig hivatalos gyűjtést nem rendeltem el egyházmegyémben, minthogy pár száezer pengő a legszükségesebb munkák elvégzésére egy nemeslelkű hívőnk adományából rendelkezésünkre állott. A további jelentős segítség azonban csak Tisztelendő Testvéreimtől és az egyházmegye áldozatos Híveitől jöhet. Éppen ezért főpásztori szeretettel kérem minden Papomat, kivétel nélkül kövessenek el mindent, hogy minél jelentősebb összeg gyűljön össze székesegyházunk részére, hogy a megkezdett és szépen haladó munkában fennakadás ne álljon elő.

Az alábbi módon kívánom a székesegyház részére a legszükségesebb összeget előteremteni:

1. Igénybe szeretném venni az egyházmegye templomainak betétjeit és folyó évi jövödelmét is, ahol a templom jelenlegi állapota ezt megengedi. Tudom, hogy vannak szegény templomok, amelyek nehezen tudják nélkülözni azt a néhány pengőt is, ami betétként szerepel náluk, hiszem azonban, hogy az egyházmegye legtöbb temploma szívesen hozza meg az áldozatot az egyházmegye templomai édesanyjának meggyógyítása érdekében. A templomok folyó évi jövödelmét is, ami csak nélkülözhető, erre a célra ajánlják fel és fizessék be a 33.366. számú csekkszámlára, vagy közvetlenül a püspöki hivatalban, vagy az Egyházmegyei Takarékpénztárban. Hasonlóképpen az alapítványok folyó évi jövödelmét is, minthogy azok tartalékolása különben sem volna

célszerű, erre a célra szeretném felhasználni. Ilyen irányú előterjesztéssel kívánok a Szentszékhez fordulni,

Az egyházmegye templomainak betétállománya 1945. július hó 1-én kereken

200.000 P-t tett ki, amelyből esetleg a szegény templomoknak igénybe nem vehető 25 %-ának leszámításával még mindig

150.000 P marad, ami még a mai körülmények között is jelentős összegnek számít.

2. Talán első helyen kellett volna említenem papságomnak áldozatos adományát, amelytől nagyon sokat várok.

Főpásztorí működésem alatt minél jobban megismertem, annál jobban megtanultam becsülni Szent Márton egyházmegyéjének szellemét. Hiszem, hogy ez a szellem most különösen megmutatja hatását és Papságom előljár jó példával, áldozatos adományával. Jól tudom azt is Tisztelendő Testvéreim, hogy valamenynyien nehéz helyzetben vagyunk és nem állanak rendelkezésünkre olyan anyagi erők, mint a múltban voltak. Jól jegyezzük meg azonban, hogy a legnagyobb eredményeket templomok, kórházak, iskolák építésénél nem mindig a gazdagok érték el, hanem a szegények fillérein is hatalmas dómok épültek. Hiszem, hogy Papságom szívesen hozza meg az áldozatot és a tőle telhető legnagyobb adományt fogja juttatni a székesegyház részére.

Megvallom azonban őszintén, Tisztelendő Testvéreim, hogy a mai búzaérték és az általános mezőgazdasági árak mellett Papságomtól igen jelentős adományt várok. Hiszen, ha minden papom csak kéthárom havi intencióját —i amelyek ma bőségben vannak — ajánlja fel erre a célra, máris 400.000 P lenne az az összeg, amely papságomtól összejönne, márpedig hiszem, hogy a tehetősebbek nem 2—3 havi intenciónak megfelelő összeget, hanem annál sokkal többet juttatnak a székesegyház céljaira. Arra is gondoltam, hogy amennyiben a kongnia folyósítás a közeljövőben megtörténik és esetleg április 1-től visszamenőleg a kongrua-különbözet kiutalást nyerne, Tisztelendő Testvéreim közül mindazok, akik csak tehetik, az április, május és június havi kongrua-különbözetet teljes egészében és esetleg még további összeget is fel ajánlani tudnának. Az április, május, júnus hónapokra szóló különbözetről annál is inkább szó lehetne, minthogy még március hó folyamán ezen hónapokra szóló kongrua és korpótlék — más egyházmegyéktől eltérően — kiutalást nyert. Minden nehézséggel számolok, minden nehézséget megértek, tudom azt is, hogy Szent Márton egyházmegyéjének papsága sohasem tartozott a tehetősebbek közé, de éppen ez biztosította számára mindenkor az anyagiaktól való lelki füg-