Püspöki körlevelek 1945 (Szombathely, 1946)
— 51 — getlenséget és ettől a szellemtől várom, hogy a székesegyház újjáépítéséért minden áldozatra készek lesznek. 3. A hívek már eddig is több helyen önkéntesen jelentős adománnyal járultak hozzá a székesegyház {elépítéséhez. Van plébánia, amelyik már eddig is 10.000 P körül küldött be, pedig nem is a legnagyobbak közé tartozik és további összegek beküldését is kilátásba helyezte. Más plébániák pedig jelentős természetbeni adománnyal sietnek a székesegyház segítségére, így különösen ki kell emelnem a tófej-lóránthází plébánia közel 1000 drb. tojás adományát, továbbá a saiköveskutí, vasasszonylai, gencsapátí, rábakovácsí, vasszilvágyi, kisunyomi, oladí, perenyei, táplánszentkereszti, gutorlöldei, győrvári plébánia természetbeni juttatását. Hiszem, hogy most már az aratás után minden plébániám bele kapcsolódik a gyűjtés munkájába. A gyűjtés kétféle síkon történhetik: egyrészt készpénzben, másrészt természetbeníekben. Főleg lisztre, tojásra és zsírra gondolunk, de mindenféle természetbeni adományt, burgonyát, babot, mézet, diót, mákot, bort, stb. szívesen fogadunk, hogy a munkásoknak munkájukért természetbenieket tudjunk juttatni. A természetbeni gyűjtést az egyházközség a hitbuzgalmi egyesületek bevonásával szervezze meg és a befolyó adományokat, amennyiben beszállíthatok lesznek Szombathelyre, a püspöki hivatalban adják át, amennyiben a távolság és a közlekedési nehézségek miatt a beszállítás körül nehézségek vannak, a helyszínen, esetleg közeli nagyobb helyen értékesítendők. Tehetősebb híveinket lehetőség szerint személyesen keressük fel, de ne hagyjuk ki az özvegyasszony 2 fillérjét sem, amely az Isten szemében éppen olyan kedves adomány, mint a gazdag ember ezer pengője. Vasárnapi szentbeszédeinkben külön is térjünk ki a székesegyház újjáépítésére és hiszem, hogy híveink megértik az idők szavát és leszegényedve is szívesen hoznak meg minden áldozatot. Tisztában vagyok azzal, Tisztelendő Testvéreim, hogy híveink közül igen sokan nagyon nehéz helyzetben vannak, de tudatában vagyok annak is, hogy mások jelentős jövödelemre tettek szert és hiszem, hogy az árak magas emelkedése folytán nemcsak a feleslegből juttatnak szívesen, hanem, ha kell, saját maguktól is megvonják a legszükségesebbet, hogy az Isten háza újra felépüljön és benne imádkozhassanak és áldást kérhessenek a napi gondoktól elfáradt emberek. 4. Perselypénz. Szeptember és október hó folyamán minden vasárnap és ünnepnap hívjuk fel a hívek figyelmét a romokból újjáépülő székesegyházunkra és közöljük velük, hogy ezen két hónap minden perselypénze a székesegyház javára szolgál, éppen ezért a lehetőségekhez képest a perselypénzt szaporítsák meg. Tisztelendő Testvéreimet pedig arra kérem, hogy e két hónap perselypénzét, kiegészítve esetleg más nélkülözhető egyházi pénzzel, szíveskedjenek az egyházmegyei hivatalnak, jelezve az összeg rendeltetését, megküldeni. 5. Már előterjesztéssel fordultam a Szentszék magyarországi megbízottjához a Kalocsai Érsek Ür Őexcellenciájához, hogy amíg csak a székesegyháznak arra szüksége lesz, az eltörölt ünnepnapok miséiért, továbbá a vasár- és ünnepnapok II. szentmiséiért is legyen szabad stipendiumot elfogadni és ennek stipendiumát engedje a székesegyházra fordítani, amíg csak arra az évek folyamán szükség lesz. Ezt annál is inkább kértem, mert jelentős számú és nagyobb értékű stipendiumot helyeztek kilátásba, ezért a székesegyházra való tekintettel annak nagyobb részét ilyen formában tudnánk elvégeztetni. Hiszem, hogy a válasz igenlő lesz és a kegyes engedélyt meg fogom kapni. Éppen ezért, amennyiben újabb értesítést nem küldök, szeptember hó elsejével a vasár- és ünnepnapok II. stipendiumát már erre a célra kérem felajánlani. Amíg ezen célra nem jelölök magam intenciót, addig a helybeli elmondott intenciók stipendiumát kérem erre a célra beküldeni. Minthogy pedig a pénz értéke nagyon változó, az így összejött összeget további intézkedésig havonta kérem a püspöki hivatalnak megküldeni. 6. A hívek között való gyűjtés kapcsán különösen városi és nagyobb községi plébánián a vállalatok és üzemek üzemi tanácsait és igazgatóságait keressük meg, hogy a nemes célra a lehetőségekhez képest adományaikat szíveskedjenek eljuttatni. Tisztelendő Testvéreim! Minden nehézséggel tisztában vagyok, ami talán Tisztelendő Papjaim részéről a körlevél elolvasása után felmerül. Én azonban erősen bízok és ezt a bízó hangot olvastam ki nemcsak az esperesi koronák jegyzőkönyvéből, hanem szeretett Papjaim személyes és írásbeli jelentéseiből is, amelyet a székesegyház pusztulása kapcsán hozzám intéztek, bízok abban, hogy az áldozat legyőz minden nehézséget és már tél beállta előtt sikerül a székesegyházat tető alá hoznunk. Hiszen Isten segítségével majdr nem minden anyag rendelkezésünkre áll már, csak a fedezetről kell gondoskodnunk. Könnyezve nézték sokan a székesegyházban megindult munkát és megkapó volt az az áldozatkészség, amellyel a hívek a munkában kivették a részüket.