Püspöki körlevelek 1945 (Szombathely, 1946)

— 51 — getlenséget és ettől a szellemtől várom, hogy a székesegyház újjáépítéséért minden áldozatra készek lesznek. 3. A hívek már eddig is több helyen önkéntesen jelentős adománnyal járultak hozzá a székesegyház {elépítéséhez. Van plébánia, amelyik már eddig is 10.000 P kö­rül küldött be, pedig nem is a legnagyob­bak közé tartozik és további összegek be­küldését is kilátásba helyezte. Más plébá­niák pedig jelentős természetbeni ado­mánnyal sietnek a székesegyház segítsé­gére, így különösen ki kell emelnem a tófej-lóránthází plébánia közel 1000 drb. tojás adományát, továbbá a saiköveskutí, vasasszonylai, gencsapátí, rábakovácsí, vasszilvágyi, kisunyomi, oladí, perenyei, táplánszentkereszti, gutorlöldei, győrvári plébánia természetbeni juttatását. Hiszem, hogy most már az aratás után minden plé­bániám bele kapcsolódik a gyűjtés munká­jába. A gyűjtés kétféle síkon történhetik: egyrészt készpénzben, másrészt termé­­szetbeníekben. Főleg lisztre, tojásra és zsírra gondolunk, de mindenféle természet­beni adományt, burgonyát, babot, mézet, diót, mákot, bort, stb. szívesen foga­dunk, hogy a munkásoknak munkájukért természetbenieket tudjunk juttatni. A természetbeni gyűjtést az egyházközség a hitbuzgalmi egyesületek bevonásával szervezze meg és a befolyó adományokat, amennyiben beszállíthatok lesznek Szom­bathelyre, a püspöki hivatalban adják át, amennyiben a távolság és a közlekedési nehézségek miatt a beszállítás körül ne­hézségek vannak, a helyszínen, esetleg kö­zeli nagyobb helyen értékesítendők. Tehetősebb híveinket lehetőség sze­rint személyesen keressük fel, de ne hagy­juk ki az özvegyasszony 2 fillérjét sem, amely az Isten szemében éppen olyan ked­ves adomány, mint a gazdag ember ezer pengője. Vasárnapi szentbeszédeinkben külön is térjünk ki a székesegyház újjá­építésére és hiszem, hogy híveink megér­tik az idők szavát és leszegényedve is szí­vesen hoznak meg minden áldozatot. Tisz­tában vagyok azzal, Tisztelendő Testvé­reim, hogy híveink közül igen sokan na­gyon nehéz helyzetben vannak, de tudatá­ban vagyok annak is, hogy mások jelentős jövödelemre tettek szert és hiszem, hogy az árak magas emelkedése folytán nem­csak a feleslegből juttatnak szívesen, ha­nem, ha kell, saját maguktól is megvonják a legszükségesebbet, hogy az Isten háza újra felépüljön és benne imádkozhassanak és áldást kérhessenek a napi gondoktól el­fáradt emberek. 4. Perselypénz. Szeptember és októ­ber hó folyamán minden vasárnap és ün­nepnap hívjuk fel a hívek figyelmét a ro­mokból újjáépülő székesegyházunkra és közöljük velük, hogy ezen két hónap min­den perselypénze a székesegyház ja­vára szolgál, éppen ezért a lehetősé­gekhez képest a perselypénzt szaporítsák meg. Tisztelendő Testvéreimet pedig arra kérem, hogy e két hónap perselypénzét, kiegészítve esetleg más nélkülözhető egy­házi pénzzel, szíveskedjenek az egyház­­megyei hivatalnak, jelezve az összeg ren­deltetését, megküldeni. 5. Már előterjesztéssel fordultam a Szentszék magyarországi megbízottjához a Kalocsai Érsek Ür Őexcellenciájához, hogy amíg csak a székesegyháznak arra szüksége lesz, az eltörölt ünnepnapok mi­séiért, továbbá a vasár- és ünnepnapok II. szentmiséiért is legyen szabad stipendiu­mot elfogadni és ennek stipendiumát en­gedje a székesegyházra fordítani, amíg csak arra az évek folyamán szükség lesz. Ezt annál is inkább kértem, mert jelentős számú és nagyobb értékű stipendiumot he­lyeztek kilátásba, ezért a székesegy­házra való tekintettel annak nagyobb részét ilyen formában tudnánk elvé­geztetni. Hiszem, hogy a válasz igenlő lesz és a kegyes engedélyt meg fogom kapni. Éppen ezért, amennyiben újabb értesítést nem küldök, szeptember hó elsejével a vasár- és ünnepnapok II. stipendiumát már erre a célra kérem fel­ajánlani. Amíg ezen célra nem jelölök ma­gam intenciót, addig a helybeli elmondott intenciók stipendiumát kérem erre a célra beküldeni. Minthogy pedig a pénz értéke nagyon változó, az így összejött összeget további intézkedésig havonta kérem a püspöki hivatalnak megküldeni. 6. A hívek között való gyűjtés kap­csán különösen városi és nagyobb községi plébánián a vállalatok és üzemek üzemi tanácsait és igazgatóságait keressük meg, hogy a nemes célra a lehetőségekhez ké­pest adományaikat szíveskedjenek eljut­tatni. Tisztelendő Testvéreim! Minden ne­hézséggel tisztában vagyok, ami talán Tisz­telendő Papjaim részéről a körlevél elol­vasása után felmerül. Én azonban erősen bízok és ezt a bízó hangot olvastam ki nemcsak az esperesi koronák jegyzőköny­véből, hanem szeretett Papjaim személyes és írásbeli jelentéseiből is, amelyet a szé­kesegyház pusztulása kapcsán hozzám in­téztek, bízok abban, hogy az áldozat le­győz minden nehézséget és már tél beállta előtt sikerül a székesegyházat tető alá hoznunk. Hiszen Isten segítségével majdr nem minden anyag rendelkezésünkre áll már, csak a fedezetről kell gondoskod­nunk. Könnyezve nézték sokan a székes­­egyházban megindult munkát és meg­kapó volt az az áldozatkészség, amellyel a hívek a munkában kivették a részüket.

Next

/
Thumbnails
Contents