Püspöki körlevelek 1945 (Szombathely, 1946)
XL Krisztusban Szeretett Testvéreim és Híveim! 1800. sz. Gyűjtés a izékesegy íz ujjáépí lésére. Folyó évi VI. számú körlevelemben fájó szívvel jelentettem be szeretett Pap; jaímnak és Híveimnek azt a borzalmas 1 pusztulást, amelyet az 1945. évi március hó 4-i bombatámadás székesegyházunkon végbevitt. Azóta Papjaim közül a legtöbben személyesen is meggyőződtek gyönyörű székesegyházunk siralmas állapotáról és könnyes szemmel nézték a gyilkos bomba pusztítását. De elcsüggednünk egy percre sem szabad! A kifürkészhetetlen isteni Gondviselésnek, amely megengedte székesegyházunk pusztulását, bizonyára megvolt a célja ezzel a pusztulással is. Talán azért is engedte meg, hogy Szent Márton egyházmegyéjének papsága és hívei példát adhassanak áldozatkészségükről és Szent Márton püspök és ezen egyházmegye alapító püspöke, Szíly János szellemében a romokból újra felépíthessék az Isten házát. Mihelyt a lehetőségek megengedték, azonnal hozzáláttunk a romok eltakarításához, mert ez volt az elsődleges cél és ez adta meg a lehetőséget a további munkára. Megható és szívbemarkoló volt az az áldozatkészség, amellyel székvárosomnak hívei a romok eltakarításához hozzáláttak. Székvárosom egyik lelkes papjának vezetésével Szombathely társadalmának minden része kivette részét a nehéz, áldozatot kívánó munkából: öregek és fiatalok; leányok és ifjak; gyárimunkások; tisztviselők; apácák és papok; és a sok-sok névtelen munkás, akik százával végezték a romok eltakarítását. Az eredmény: szinte hetek alatt meg is lett. Július közepére a székesegyházi belső romeltakarítási munkálatok megtörténtek, a kereszthajó máris befedve, következhetik a helyreállítás II. szakasza. Az áldozatos munkának értékét nem akarom csökkenteni az'zal, hogy neveket soroljak fel, mégis nem mulaszthatom el, hogy ezen a helyen is különös köszönetemet ne nyilvánítsam a Putsch-gyár munkásainak, akik szabadságukat azzal kezdték, hogy első napjukat reggel 6 órai kezdettel a székesegyház romeltakarításának szánták. Külön kell megemlékezni a szombathelyi cserepesmesterek áldozatos munkájáról, akik 2 teljes napot vállaltak ingyen azért, hogy a kupola mielőbb befedést nyerhessen. A Vas-takarék, Posta, Emberbaráti kórház, OTI és Martíneum alkalmazottainak, akik valamennyien jelentősen kivették részüket a munkából; az összes iskolák diákjainak egyaránt; lányoknak és fiúknak, akik egymással versenyezve végezték a romeltakarítás nehéz munkáját. Külön ki kell emelnem a szentpéterfaí hívek egész rendkívüli áldozatkészségét, akik a templom tetőszerkezetéhez szükséges gerendák kífaragását és beíuvarozását vállalták. Dicsérete illeti a vasasszonyfaí, kőszegpatyí, perintí és gyöngyösszőllősi gazdákat, akik eddig is jelentős fuvarral járultak hozzá a cserépanyag befuvarozásához és hiszem, hogy ezt a jövőben is készséggel teszik meg. Ennek a sok-sok névtelen, de annál áldozatosabb hívemnek, asszon; nak, leány, nak, férfinak és gyermeknek, akik immár heteken keresztül minden szabad idejüket a székesegyház újjáépítésének szánták, hálás főpásztori köszönetemet nyilvánítom. A Szentséges Szív szívébe írja ezeket az áldozatvállalásokat és az ég bőséges áldása fog szállani mindazokra, akik szívesen hoztak meg és hoznak meg minden áldozatot az Isten rombadőlt házának mielőbbi használhatóvá tétele érdekében. Hiszem, hogy székvárosom, de a környező falvak lakossága is további áldozatkészséggel fogja kivenni részét a székesegyház újjáépítésének szent munkájából. Ne felejtsék el, hogy a jó Istennek tesznek ezzel a magasztos munkával szolgálatot és a jó Isten százszorosán jutalmazza meg minden áldozatvállalásukat. De Tisztelendő Testvéreim és Szeretett Híveim, hogy a legnagyobb és a legszükségesebb munkálatokat elvégezhessük és a székesegyházat a további pusztulástól megvédhessük s legalább a Madonna-kápolnát, sekrestyét és a szentélyt használhatóvá tehessük a télre, a tetőszerkezetet felállíthassuk és a tornyokat kijavíthassuk, a hullásnak indult
