Püspöki körlevelek 1945 (Szombathely, 1946)

Székesegyházunk pusztulása.

A kereszt misztériumáról szóltam hozzátok Tisztelendő Testvérek a bűnbánatos nagyböjt első napjaiban s most súlyos kereszttel a vállamon állok előttetek, amikor vérző lélekkel jelentem, hogy március 4-én, vasárnap déli ®M órakor székesegyházunk bombatámadás áldozata lett. Emberi szóval le nem írható az a pusztulás, amely a bombák nyomában támadt. A két torony, a főfalak és a Madonna-kápolna maradtak használható állapotban Oltárképek darabokra tépve, freskók porrátörve hevernek a romokban. A hajó feletti rész szakadt be és a légnyomás széttépett mindent. Oltárok teljesen kifosztva, gyóntatószékek szálakra tépve, márványdíszek, freskók, mindmind romokban hevernek. Ezekben a kegyetlenül fájdalmas órákban nem is lehetett kifejezni, hogy mily erkölcsi, kuliúrális és anyagi kár érte egyházmegyénket a székesegyház rombadőlésével.

Délelőtt még ünnepi hálaadó szentmisét mondtam Szentséges Atyánk, XII. Pius pápa koronázásának évfordulója alkalmából. A gyönyörű boltívek alatt szárnyalt az ének, tartsd meg Isten szentatyánkat... és alázatosan meghajtva fejünket könyörögtünk utána: Isten áldd meg a magyart!... Másfél óra múlva pedig már romokban volt az Isten háza, a főpásztor ékes jegyese. Úgy járok a romok között, mint a próféta: „Manum suam misit hostis ad omnia desiderabilia... Viae Sion lugent eo, quod non sint, qui veniant ad solemnitatem: omnes portae destructae: sacerdotes ejus gementes: virgines ejus squalidae, et ipsa oppressa amaritudine“. (Lám. Jer. 1. 10. 4.)

A súlyos keresztet, amelyet az Úr vállamra helyezett, megcsókolom: fiat, laudetur et superexaltetur altissima, justissima et amabilissima voluntas Dei in omnibus! Kereszttel a vállamon megyek tovább isteni Mesterem nyomában. Nem csüggedek, nem kislelküsködöm, hanem tovább imádkozom még buzgóbban, tovább dolgozom még erősebben, tovább engesztelek még hűségesebben és készülök a nagy krisztusi újjászületésre. — Székesegyházam nincs. De addig is, amíg Isten segítségével újra felépíthetem, tovább akarom építeni a lelkekben az Isten templomát. A köböl épített templomot összedönthetik, de lelkünk templomát nem pusztíthatják el, ha mi nem akarjuk. Az Apocalypsis Urának szavaival nézek az új feladatok felé: „Quoniam servasti verbum patientiae meae et ego servabo te ab hora tentationis,