Püspöki körlevelek 1944 (Szombathely, 1945)
26 — Szeresséte egy mást. tünk magunkról, és foglalkozhatunk az Üdvözítővel. Ha kifogyott a szóból, akkor beszéljen az Úrral valamelyik tanításáról. Az imádságnak is a természetesség jegyét kell magán hordania. Amint beszédem annál szebb, minél szabadabban és természetesebben folyik, egyszerű és megfelelő kifejezéseként annak, ami a lelkemet foglalkoztatja, ilyennek kell lenni az imádságomnak is." Hozzáadjuk azt is, hogy nemcsak magamról beszélhetek az elmélkedésben az Ür Jézussal, hanem mindazokról a problémákról, amelyek engemet papi hivatásomban érintenek s amelynek megoldására éppen az elmélkedő imádságban akarom magamat előkészíteni. Tisztelendő Testvérek! A reggeli nap ragyogó fényében nézzünk föl a hegyen imádkozó Jézusra. A tanítványai körülötte nem merik zavarni, mert annyira lenyűgözi őket az imádságban elmerült Mester lényéből sugárzó fenség, jóság, az Isten közelsége. Amikor imádságából hozzájuk megy, meghatottan néznek reá, mert érzik, hogy az Isten sugárzik ki belőle. Tisztelendő Testvérek! Isten emberei vagyunk. A reggeli elmélkedés magasságából leszállva, érezzék meg rajtunk híveink, hogy az Isten közelében voltunk, az Istennel beszélgettünk. Amikor a szentírás-olvasást és a naponkinti félórás elmélkedést a lelketekre kötöm, ezzel nem akarom mellékesnek és kisebb értékűnek feltüntetni mindazokat a kegyelmi eszközöket, amelyekre a papnak szüksége van s amelyeket az egyházi törvénykönyv is előír. Ezekről, remélem, főpásztori kormányzásom ideje alatt részletesebben is beszélhetek. De a pap hitének gondozása, a mostam nehéz időkben való erősítésére a szentírás-olvasást és a reggeli elmélkedést különösen fontosnak és szükségesnek tartom. k Tisztelendő Testvérek! Az erős hitnek szeretetben kell kivirágoznia, szeretetben kell élővé lennie. (I. Kor. 13. 2. Gál. 5. 6.) Ezt a szeretetet kérem egymás iránt, hogy Krisztusnak méltó tanítványai lehessünk. Itt nem csupán tanácsról, vagy parancsnak a teljesítéséről van szó. Az utolsó vacsorán tanítványaitól búcsúzó isteni Mester évezredek távlatában látta azt a hatalmas erőt, amelyet a testvéri szeretet egységbe kapcsoló ereje jelent az Isten országában. „Szeressétek egymást, amint én szerettelek Titeket." (Ján. 15. 12.) „Arról fogja mindenki megismerni, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymáshoz." (Ján. 13. 35.) Ez a halálba induló isteni Mester testamentuma. S ha a szeretetből származó egységnek emberi gyarlóságok akadályokat gördítenek, rámutat az ő példájára, amikor rabszolgamódra letérdel bűnös tanítványai előtt és megmossa lábaikat. Az egyéni ellentétek minden súrlódását az isteni Mester példájával és kegyelmével ki lehet küszöbölni. Ha nehéz is, ha kereszthordozás is, ezért az egységért mindent meg kell tenni. Minden hibával és gyarlósággal szemben nagyon irgalmas szívű leszek, de papságom soraiban ellentéteket szítani, a krisztusi egységet szeretetlenséggel megbontani nem engedem. Ubi caritas et amor, ibi Deus est.,. énekeljük a nagycsütörtöki liturgiában. Fenséges hivatásunkban, lelkipásztori munkánkban a jó Istenre nagy szükségünk van, Őt abból a szervezett és szerves életből, amelyben mi Krisztussal együtt akarjuk a lelkek üdvösségét biztosítani, szeretetlenség, széthúzás, kicsinyeskedés által magunktól eltávolítani nem engedhetjük. Tisztelendő Testvérek! Az atyának nemcsak gyermeke lelkére kell gondolnia, de földi életére is. Éppen azért szerető gonddal kívánok törődni az egyházmegye papságának anyagi ügyeivel is. Különös gondomat fogja alkotni a szerény javadalmazású plébániák vagy lelkészségek sorsa és minden törekvéssel azon leszek, hogy hivatásuknak és munkájuknak megfelelő tisztességes ellátásban részesüljön minden papom. Isteni Mesterünk szava biztosít róla: „Méltó a munkás a maga bérére". (Lk. 10. 7.) Nem gondolok itt nyárspolgári kényelemre, hanem arra a jogos és méltányos életlehetőségre, amely mellett aztán minden nyugtalanság nélkül, de annál nagyobb buzgósággal teljesítheti a lelkipásztor apostoli munkáját. Őszinte megnyugvással láttam, hogy a szombathelyi egyházmegye nyugdíjas papjairól milyen különös gondossággal törődik. A nyugdíjintézetnek segítségére jön a Szent Imre egyesület, amely kiegészíti elfáradt paptestvéreink nyugdíját és méltó megélhetést biztosít számukra. Tisztelendő Testvérek! Krisztus küldetésében járunk. A pap már nem önmagáé. Százak és ezrek üdvösségének terhe nehezedik vállára. „Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, melybe a Szentlélek titeket püspököknek helyezett, hogy kormányozzátok az Isten egyházát, melyet tulajdon vérén szerzett." (Ap. csel. 20. 28.) Nagy és felelősségteljes küldetés Krisztusnak a kereszten kiontott vérével megszerzett nyáját megőrizni az örök üdvösség számára. Krisztus mindent a kezünkbe adott, hogy ez lehetséges legyen. Anyaszentegyházában olyan organizmust teremtett, amelyhez nem hasonlítható a történelemnek bármilyen hatalmas birodalma, szervezete, amelyeket fegyverrel, erő-Méltó a munkás bérére. Krisztus misztikus testében.
