Püspöki körlevelek 1944 (Szombathely, 1945)
— 27 A. C. munka. Eucharisztikus élet. szakkal vagy bármi más eszközzel tartanak össze. Eddigi lelkipásztori munkakörömben is arra törekedtem, hogy abban a kisebb méretű organizmusban, amelyet a jó Isten reám bízott, mindenhová életet vigyek bele és minden szervet úgy igyekezzem Isten kegyelmével telíteni, hogy az egész organizmusnak minden sejtje egészséges, életerős legyen. Ez a szent elhatározásom főpásztori munkámban is. A szombathelyi egyházmegyének az egyházi törvénykönyv által megalkotott organizmusát éppen úgy, mint az A. C. szervezetét minél több élettel és kegyelemmel akarom telíteni. Isteni Mesterem szava lebeg előttem: ,,én azért jöttem, hogy életük legyen és minél több életük legyen“ (Ján. 10. 10.) és mondja ezt akkor, amikor a jó pásztornak fenséges vonásait rajzolja meg az evangéliumban. Micsoda hatalmas és világot bámulatba ejtő eredményt tudunk elérni, ha Krisztus szombathelyi egyházának organizmusában nemcsak a főütőerek, az összetartó izmok, hanem a legkisebb sejtek is isteni élettel telítve teljesítik a maguk hivatását. Ezt az organizmust ilyen életteljességben tartani legfőbb törekvéseim egyike. Olyan eleven szervezettséget akarok teremteni és fokozatosan kiépíteni, hogy minden nagyfontosságú, a jó Isten ne adja, de szenvedésteljes időben is Krisztus világosságával és Krisztus kegyelmével egységesen tudjunk állni, élni, áldozatot hozni, s ha kell, meghalni. Az A. C. munkájának és szervezetének főpásztori irányítása és támogatása fő gondomat fogja alkotni. Őszinte örömmel értesültem arról, hogy az egyházmegye kiváló igazgatója buzgó titkárával együtt milyen szép eredménnyel végzik az A. C. munkáját. Az ő kezében kívánom továbbra is meghagyni az igazgatást azzal, hogy minden tervet megbeszélünk, kidolgozunk, a legapróbb részletek iránt érdeklődni fogok és minden erőmmel azon leszek, hogy az A. C. munka az egyházmegye minden egyes, még talán idegenkedő, vagy bűnhöz ragaszkodó leikéhez is elérkezzék és állandó hullámveréssel megindítsa arra, hogy Krisztus országának életébe szervesen beálljon. A lelkipásztori munka területén nagyon röviden három különösen nagyfontosságú mozgalmat szeretnék megvalósítani. A terv végrehajtásába természetesen bele kell kapcsolódnia az A. C. szervezeteinek és a megvalósuláshoz segíteni. Az első, az életem központja, öröme, boldogsága: a legméltóságosabb Oltáriszentség. Eucharisztikus lelkületű népet akarok nevelni. Különösen szeretném megvalósítani a gyakori szentáldozást, illetve ennek fokozását. Értem ezalatt elsősorban azt, hogy a gyermekeket mindenhol, lehetőleg a II, elemi iskolából vigyék a szentáldozáshoz. De ezenkívül a híveket rá akarom nevelni a gyakori szentáldozásra, amelyről a szombathelyi egyházmegye zsinati törvénykönyvének 15d. és 153. §-ai is szólnak. 24 éves eucharisztikus munka áll mögöttem. Ezt a nevelést nem úgy gondolom, hogy egy-két buzdító szóval neki indítjuk őket, hanem rendszeres eucharisztikus tanításokkal neveljük híveinket reá. Ezekből a tanításokból azonban nem szabad hiányozni a buzgóságnak és a lelkesítésnek sem, amely a meggyőzés után igyekezik őket bátorítani. Nem statisztikai számadatokra törekszem. Ez ellen már eleve is tiltakozom. Hanem azt akarom, hogy minden hívemnek isteni élete legyen, amit pedig csak akkor tud megkapni, ha az Eucharisztikus Kenyeret magához veszi. (Jn. 6. 48—58.) Alázatos lélekkel könyörgök a szentségi Jézushoz, adjon nekem időt és lehetőséget, hogy eucharisztikus tanításaimat papságom rendelkezésére bocsáthassam és segítséget nyújthassak az eucharisztikus nép neveléséhez. A püspökszentelés liturgiájában külön hangsúlyt kap hivatásának jellemzésénél a bérmálás szentségének kiszolgáltatása. A lelki nagykorúságnak, a katolikus öntudatnak, a katolikus akciónak szentsége ez. Tudom, hogy gondos előkészülettel várja minden plébánia a pünkösdi Lélek kiáradását. 12 éves püspökudvari szolgálatom alatt bőséges tapasztalatot nyertem a bérmálás szentségének kiszolgáltatása körül. Nagyon fájdalmasan kellett megállapítanom, hogy a lelkipásztornak minden jószándékú munkája, amellyel a gyermekeket a bérmálás szentségére előkészítette, majdnem veszendőbe ment a sok külsőség, a rendezés körüli fogyatékosságok és az áhitatnélküli magatartás miatt. Hát ezen változtatni fogok. A külső ünnepélyességeket a lehető legegyszerűbbre fogjuk lecsökkenteni. A legfontosabb és a leglényegesebb az, hogy a bérmálandók minél nagyobb összeszedettséggel fogadják a Szentlelket, Tervbevettem, hogy egyházmegyémben minden bérmálkozó előre fog kapni egy kis imalapot, amelyen a bérmálás előtti és utáni imádságok lesznek. Nem tulajdonítok ennek semmi más jelentőséget, mint azt, hogy a bérmálkozó lelkileg összeszedetten és bensőséges áhítattal fogadja a Szentlelket. De ez még nem elég. Minden pünkösd ünnepét arra fogjuk fölhasználni, hogy a megbérmáltak lelkében fölelevenítsük a Kát. öntudat szentsége.
