Püspöki körlevelek 1944 (Szombathely, 1945)
VI. KOVÁCS SÁNDOR ISTEN IRGALMÁBÓL ÉS AZ APOSTOLI SZENTSZÉK KEGYELMÉBŐL A SZOMBATHELYI EGYHÁZMEGYE PÜSPÖKE ÉS A MURAVIDÉK APOSTOLI KORMÁNYZÓJA / 1061. sz. Főpásztori szózat a papsághoz. PAPSÁGÁNAK ÜDVÖT ÉS ÁLDÁST! Tisztelendő Testvérek! Az isteni Üdvözítő gondviselő akaratának mély imádásával és emberi gyarlóságaim tudatában őszinte megalázódással lépem át Szent Márton egyházmegyéjének küszöbét, hogy mint XII. Pius pápa kegyességéből kinevezett szombathelyi püspök és muravidéki apostoli kormányzó, átvegyem az egyházmegye kormányzását. A papi hivatásnak mindennél szentebb kegyelmét az Ür kiválasztó akaratának tekintettem. De sokkal mélyebben megrendítette telkemet az a pillanat, amikor Szentséges Atyánk kiválasztásában megértettem és megéreztem, hogy az Ür Jézus nemcsak áldozópapnak és lelkipásztornak választott ki, hanem a lelkipásztorok és hívek főpásztorának, apostolutódnak. Meghatott lélekkel gondolok arra, hogy az apostolok kiválasztását megelőző éjjelen imádkozó Jézus isteni mindenhatóságában és mindentudásában engem is látott, az én nevemet is elsuttogta imáiban és könyörgött, hogy erős hittel, vértanuságra kész áldozatossággal, isteni Szívéből sugárzó szeretettel vegyem kezembe a pásztorbotot és vezessem papjaimat és híveimet az isteni Főpásztor nyomában az örök üdvösség felé. Ezt éreztem mélyen lelkemben, amikor a magyar Sión ormán az ország Bíboros Hercegprímásának kézföltétele által elnyertem a papság teljességét, az apostoli utód kitörölhetetlen lelki characterét és ezt éreztem, amikor az Apostoli Szentszék kívánságára fölszentelésem után Szombathelyre siettem, hogy a püspöki felszentelés nagy kegyelmétől eltelve, szerényen és csöndben megszüntessem az egyházmegye árvaságát és átvegyem főpásztori kormányzását. Hódolattal és fiúi tisztelettel tekintek föl őszentségére, XII. Pius pápára, akinek bizalmából nyertem el a püspöki méltóságot. Bár az idők mostohasága megakadályoz abban, hogy személyesen fejezhessem ki az Apostoli Szentszékhez való tántoríthatatlan ragaszkodásomat és Szent Péter sírjánál könyörögjek kegyelemért a felelősségteljes küldetés teljesítésére, lélekben mégis ott vagyok előtte és rendíthetetlen hűségemről, mélységes tiszteletemről akarok tanúságot tenni, amely egész életemben és főpásztorí kormányzásomban vezetni fog. Hálás szívvel gondolok Magyarország Bíboros Hercegprímására, akinek kézfeltétele által nyertem el a püspöki méltóság minden kegyelmét. Olyan hálás lélekkel gondolok rá imáimban, mint gondolhatott Timoteus Szent Pálra. De hálás szívvel gondolok főpásztor elődömre, Grősz József kalocsai és bácsi érsek őnagyméltóságára is, akinek bölcs és szeretetteljes kormányzásának minden eredményét és áldását hálás szívvel veszem át és mindennapi imámban köszönöm meg. Mikor átlépem az egyházmegye határát, a mesgyén, amelyen túl új otthonom vár, mégegyszer szívem őszinte szeretetével búcsút intek annak az egyházmegyének, amely fölnevelt, amelynek 29 éven át boldogan szolgáltam. Búcsút intek szülővárosomnak, ahol 16 éven át voltam testvéreimnek lelkipásztora. Hálásan köszönöm a gondviselő Istennek ezeket a drága időket, amelyeknek minden kegyelmét, tapasztalatait szeretettel viszem új otthonomba. De a váci egyházmegyének Főpásztorát, papságát, híveit, az alföldi homok verejtékkel dolgozó, szenvedő magyar népét és szeretett szülővárosomat, amely az édesanya könnyes örömével ölelt keblére, amikor díszpolgárává választott, mindennapi imámba zárom. Hálám, szeretetem irántuk sohasem fog megfogyatkozni! De új
