Püspöki körlevelek 1944 (Szombathely, 1945)
— 24 — Avete! Justus ex fide vivit egyházmegyém és a gondjaimra bízottak meg nem rövidülnek ezért a szeretetért, Tisztelendő Testvérek! Bár nem ismertem a szombathelyi egyházmegyét, mégis az isteni kegyelemben bízva, boldog örömmel köszöntök be Hozzátok, mert tudom és meg vagyok róla győződve, hogy hitből élő, áldozatos lelkű, főpásztorát tisztelő és a katolikus egységet munkáló papság várja az új püspököt. Szent Pálnak hálálkodó szavaival köszönöm meg a jó Istennek, hogy Titeket nekem adott: „Szüntelen hálát adok Istenemnek értetek Isten kegyelméért, mely megadatott nektek Krisztus Jézusban. Hogy mindenben gazdagok lettetek Őbenne, minden ígéretben és minden ismeretben.“ (I. Kor. 4. 5.) Ez is az Űr Jézus ajándéka és kegyelme, hogy egyházmegyém papságában lelkileg és szellemileg jól képzett, apostoli buzgósággal telített munkatársakat kapok Krisztus nyájának vezetésére. Arra kérlek Tisztelendő Testvérek Benneteket, hogy ebben a hagyományos szellemben nyissátok meg lelketeket főpásztorotok előtt, aki az isteni Főpásztor küldetésében jön Hozzátok, hogy elmélyítse, megerősítse ezt a lelkületet és Krisztus által kívánt, az utolsó vacsorán oly buzgón könyörgött szent egységben őrizhessük szombathelyi egyházát. : Tisztelendő Testvérek! Nehéz időkben • veszem át az egyházmegye kormányzását. Az egész világon valóság lett loyolai Szent Ignácnak elmélkedése a két zászlóról. Krisztus és a sátán tábora állnak egymással szemben. Üjra megismétlődik a harc Krisztus ellen hazugsággal, gúnnyal és szenvedésteljes gyötrelmek okozásával. Ismét hatalmas kérdőjel mered reánk az égből, ki lesz az erősebb? Mi hisszük és tudjuk, hogy a győzelem Krisztusé. Mi hisszük és tudjuk: „haec est victoria, quae vincit mundum, fides nostra! Quis est, qui vincit mundum, nisi qui credit quoniam Jesus est Filius Dei.“ (Ján. 5, 4. 5.) A mi korunk sokban hasonlít az őskeresztények hősi századaihoz. Az ő győzelmük az élő és erős hit győzelme volt. Ha mi azt akarjuk, hogy Krisztus tábora győzedelmeskedjen, akkor hitünkben kell megerősödnünk, még pedig olyan hősi mértékben, ahogy azt az őskeresztények életében szemlélhetjük. Nem elég csak egyszerűen elfogadni mindazt, amit Isten kinyilatkoztatott. A hősi fokhoz még az sem elég, hogy a kinyilatkoztatás igazságaihoz igazítsuk életünket, de fáradtan és kényszeredetten hiszünk s mint valami terhet hordozzuk. Egészen a hitből kell élnünk. Gondolkozásunkat, érzésvilágunkat, akarati elhatározásunkat a hit világossága hassa át. Ha egészen a hitből élünk, akkor nem kell fáradtan keresnünk, hogy az Isten mit akar. Az Ő kegyelméből minden megerőltetés nélkül megérezzük és felismerjük életünk eseményeiben, élményeiben, akár keserű, akár kellemes az, az Istent, az Ő közelségét, gondviselő kezének irányítását. Megérezzük és felismerjük a történelmi eseményekben is az Isten gondolatát, üzenetét. Nem kell erőltetéssel és lehetetlen külsőségekkel Isten jelenlétébe helyezkednünk. Aki egészen a hitből él, érzi az Isten jelenlétét, még ha emésztő munkában, vagy az emberek állandó hántása között is van. Élete tiszta, koromtalan láng, amely Istenért ég el, Ha az őskeresztény élet természetfölötti világára gondolunk és a mai rettenetes események között átérezzük az őskeresztények hitének szükségességét, akkor értjük meg igazán a tridenti zsinat tanítását: „Fides est humanae salutis initium, fundamentum et radix omnis justificationis.“ (Denz. 801.) Tisztelendő Testvérek! A püspökszentelés fönséges liturgiájában nemcsak azt a szent kötelezettséget vállaltam, hogy az Anyaszentegyház hitét csorbítatlanul vallom és tartom, hanem azt is, hogy ezen hitet mindenkinek a lelkében ápolom, gondozom és erőssé teszem. Mint Széni Márton egyházmegyéjének főpásztora atyai szeretettel akarom ápolni papjaim lelkében az erős hitet. Az egyházmegyei papság spirituálisa akarok lenni. Lelkipásztor tapasztalataim győztek meg arról, hogy a lelkipásztor lelki gondozása mennyire fontos és halaszthatatlan feladat. Orvosol között említik, hogy az orvos nem ér rí beteg lenni és saját egészségével neír törődhetik. Sokszor ez a helyzet lelki pásztori síkon is, A lelkipásztor minden kinek mindene lesz és közben nincs, ak az ő fáradt, kísértésektől tépdesett leikéi szerető gondozásba vegye s vele törődjön Legelső főpásztori gondom lesz egyház megyém papságának lelki gondozása. En nek fontosságát és szükségességét fölös leges itt érvekkel bizonyítani. Csak arra az üzenetre hivatkozom, amelyet Szent séges Atyánktól, XII. Pius pápától kaptam hogy jóságos atyja legyek az egyházmegy« papságának. Ezt az üzenetet én szívembt zártam és a feleletet életemmel fogon megadni. Szívem és ajtóm mindenkor nyitva lesz papjaim és híveim előtt. Azt szeretném, ha házamat atyai háznak tekintenék, ahova tanácsért, vigasztalásért, útbaigazításért mindenkor fordulhatnak. A nehéz idők miatt el kellett tekinteni az ünnepélyes beiktatástól és így egyházmegyém pap ságával nem találkozhattam. Azért szere tettel várom papjaimat, hogy felkeressenek és mielőbb megismerhessem őket. Én is Az egyház megye . lelkiatyja l L i l i l » [ i í t l f > > L l L t
