Püspöki körlevelek 1943 (Szombathely, 1944)
74 szükségtelenül fokozzák és ezzel akadályozzák az együttes kezelésbe vételt. Emínencíádnak azt a kívánságát azonban, hogy az évközi ár- és fizetésemelkedések miatt a már együttes adókezelésbe vont egyházi adókon felül ezeknek az adóknak 30%-os pótléka általánosságban és az 1943. évben bevonassák az együttes adókezelésbe, teljesíteni — sajnálatomra — módomban nem áll. Az év utolsó negyedében az adókat az együttes adókezelésbe bevonni nem lehet, mert az 1943. évi adófőkönyvek már le vannak zárva, az adóívek ki vannak kézbesítve, s így teljesen felborítaná az adminisztrációt, hogy ha egyes szolgáltatások az év utolsó negyedében vonatnának be az együttes adókezelésbe. Tisztelettel közlöm végül Emínenciáddal azt is, hogy az egyházi adók alapjául szolgáló állami alapadók 1942. évről 1943. évre kb. 11%-kal emelkedtek. Minthogy az 1943. évi költségvetések összeállítása során az egyházközségek még az 1942. évi alapadókat vették irányadónak az 1943. évi adókulcs megállapítása szempontjából, ennélfogva az 1943. évi tényleges egyházi adóbevételek is kb. ugyanilyen arányban meghaladják az egyházközségi költségvetésekben előirányzott adóbevételeket. Mindezek folytán nézetem szerint az egyházközségek szükségleteiket pótkivetés nélkül is képesek lesznek fedezni.“ 3239. sz. Üj onnan alkalmazott óvónők fogadalomtétele. Tudomás és miheztartás végett értesítem a katolikus óvpdák felügyelő bizottságait, hogy az elsőízben alkalmazott segédóvónőktől a hivatali fogadalmat, a rendes óvónőkői, úgyszintén a szerzetes óvónőktől a hivatali esküt hivatali működésük közvetlen megkezdése előtt kell kivenni. Az óvodai felügyelő bizottságok elnökei tehát gondoskodjanak arról, hogy a kát. óvodánál alkalmazott és még hivatali fogadalmat nem tett világi segédóvónő a hivatali fogadalmat, az elsőí'zóen alkalmazott szerzetesi óvónők pedig a hivatali esküt működésük megkezdésének napján letegyék, A felügyelő bizottságok kötelesek az óvónő működésére vonatkozó jelentésükhöz minden esetben csatolni az óvónő fogadalmi (eskü) okmányát, mert ennek elmulasztása esetén az óvónő államsegélyét a belügyminiszter úr nem fogja kiutalványozni. A belügyminiszter úr 369.537—1943. szám alatt felhívta a kir. t. főorvosokat, hogy az óvónői választások általa leendő jóváhagyása előtti időre az ideiglenes államsegélyt is csak abban az esetben utalják ki, ha az óvónő a fogadalmat letette. A katonai szolgálatot teljesítő kántortanítók polgári illetményeinek folyósítása tárgyában a V. K. miniszter úr megkeresésre f. évi október hó 20-án 186.031/1943 X. üo. sZ. a. kelt következő választ adta: ,,A honvédelmi kötelezettséget teljesítő közszolgálati alkalmazottaknak illetményeit és egyéb jogviszonyait szabályoz/ 5.700/1940. M. E. és az 1.870/1942. M. E számú rendeletek az egyházak alkalmazásában lévő kántorokra nem alkalmazhatók Ebből az következik, hogy az 1.870/1942 M. E. számú rendelet 6. §-ában foglal1 rendelkezés alkalmazása szempontjából a polgári állás (alkalmazás) alatt csak a tanítói állással egybekötött illetményekei kell érteni, még abban az esetben is, ha az illető személy mint kántortanító műkő dik és kántori működéséért is élvez külör illetményt; ez utóbbi illetményt tehát pol gári járandóság összegének meghatározdsánál nem lehet figyelembe venni.“ Ebből kitűnik az is, hogy a kántori teendőket végző állami tanerőnél a kántor teendőért járó tíszteletdíj az 5.700/1940 M. E. 8. §-a 6, pontjában említett ú. n „esetleges illetmények“ közé tartozik, ame lyek nem tartoznak „a polgári állás (alkal mazás) után járó fizetésbe és nyugdíjba beszámítható egyéb javadalmazás"-hoz Ezért a kántori tiszteletdíjra, mint „esetle ges illetményre" az illető állami tanítónál csakis akkor lehet jogigénye, ha a kántor teendőt valóban ellátja. Azon időre azon ban, midőn e kántori teendőt bármely ok nál fogva, tehát hadbavonulás miatt is, nen végzi: e kántori tíszteletdíj élvezetére a: illető nem jogosult. A jogosulatlanul felvet kántori jövedelem visszaszolgáltatására kö felezhető. 3240. sz. i Hadbavonulí kántortanítók illetményei. ) t L t 1 1 i l í i 1 5 t A belügyminiszter úr 36.264/1943. III. szám alatt az egyházi adók kivetéséért járó díjazás tárgyában a következő értelmezést adta ki: * „A közadók kezeléséről szóló 600/1927. P. M. számú hivatalos összeállítás 160. §-ának 5. bekezdéséhez fűzött utasítás 23. bekezdésében foglaltak szerint, amennyiben a községi (városi) közegek valamely együttes kezelésbe vont olyan szolgálatnak a kivetését is ellátják, amelynek kivetésére nincsenek kötelezve, abban az esetben a kivetési munkálatok ellátásáért a község (város) díjazást igényelhet. Az idézett rendelkezés értelmében a község kizárólag a kivetési munkálatokért igényelhet díjazást az adószedésre jogosított hivataltól, vagy intézménytől (testülettől) és sem a kivetett adók kezeléséért és könyveléséért, sem pedig azoknak beszedéséért és behajtásáért külön díjakra 3241. sz. Egyházi adók kivetéséérl díjazás.
