Püspöki körlevelek 1943 (Szombathely, 1944)
55 — ságnak 1941. évi május 31. napján 4212 1941. tk. szám alatt hozott végzését az Esztergomi Egyházmegyei főhatóságnak 1943. évi március hó 22. napján 1674/1943. tk. szám alatt beadott felfolyamodása következtében az 1943. évi május hó 15. napján tartott nem nyilvános ülésében vizsgálat alá vette és meghozta a következő végzést: A kir. törvényszék a felfolyamodásnak helyt ad, a tkvi hatóság végzését megváltoztatja, F. S. és neje kérelmezőknek a b.-i róm. kát. egyházközség ellen a b.-i 479. számú tjkv-ben felvett A. I. 1. sor 606. hrsz. ingatlanra vonatkozó tulajdonjog bekebelezése iránti kérelmét feljegyzés mellett elutasítja. Indokolás: I. A tkvi hatóság 1941. évi május hó 31-én kelt 4212/1942. tk. számú végzésével elrendelte az A/a. másolatban csatolt adásvételi szerződés alapján a tulajdonjog bekebelezését a kérelmezők javára a b.-i róm. kát. egyházközség javára bejegyzett ingatlanra vonatkozóan s erről csupán az eladó egyházközséget rendelte értesíteni az illetékes plébános útján. 1943. február 23-án előterjesztett kérelemre a tkvi hatóság a fenti végzést utólag kiadni rendelte az esztergomi egyházmegyei főhatóságnak, amely a részére 1943. március 9-én kézbesített tulajdonjogbekebelezést elrendelő végzés ellen március 22'-én felfolyamodással élt s melyben kérte a megtámadott végzés hatályon kívül helyezését, mert az egyházi vatf’mn elidegenítésére vonatkozó vételi ügylet felsőbb hatósági jóváhagyás hiányában a tulajdonjog bekebelezésére nem volt alkalmas. II. A kir. törvényszék először is a felfolyamodó érdekeltségét és felfolyamodási jogosultságát tette vizsgálat tárgyává s ehhez képest döntötte el éspedig igenlőleg, hogy ki kellett-e kézbesíteni a b.-i róm. kát. egyházközség ellenében beadott tulajdonjog bekebelezése iránti kérelem tárgyában hozott végzést az egyházi felügyelő hatóságnak, vagyis a felfolyamodónak. Ugyanis abból következtetve, hogy a 44.326/1906. I. M. sz. rendelet értelmében a felekezeti iskolai alapvagyon változásáról az egyházmegyei főhatóság is értesítendő, továbbá, hogy amennyiben valamely község tulajdonát képező ingatlanvagyon állagában változás áll be, erről annak felettes hatósága is éspedig a vármegye alispánja, kiskorút vagy gondnokoltat érdeklő vagvonátruházás tkvi bejegyzése esetében pedig a gyámhatóság is értesítendő, az állandó bírói gyakorlatnak is megfelelően a kir. törvényszék arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egyházközség vagyonállapotában beálló tkvi változást tartalmázó végzést a tkvi hatóságnak az illetékes püspökség vagy érsekség, mint felettes hatóság részére is ki kellett volna kézbesítenie és így eien hatóság felfolyamodási joggal bíró érdekelt félnek tekintendő. III. Továbbá vizsgálat tárgyává tette a kir. törvényszék, hogy tekintettel a tulajdonjogi bekebelezés foganatosítása óta eltelt hosszabb, majdnem két évi időre, nem tekíntendő-e elkésettnek a felfolyamodás, figyelemmel a tkvi rendtartás 141. §. 2. bekezdésében foglalt azon rendelkezésre is, hogy ha a kézbesítés rendellenesen, vagy egyáltalában nem történt meg, ez a nyilvánkönyvi bejegyezvények érvényességének megtámadására okul nem szolgálhat és így a sérelmes határozat ellen csak törlési perrel kereshető jogorvoslat. A bírói gyakorlat azonban a tkvi rendtartás 138. és 141. §-ában foglalt rendelkezések értelmezéseként olyan irányban fejlődött ki, hogy a kézbesítés elmaradásának a következménye az. hogy a felfolyamodási határidő el sem kezdődik és így a felfolyamodás bármikor beadható, kivéve amennyiben harmadik jóhiszemű személy az ingatlanra jogot szerzett, mert ez esetben a felfolyamodás határideje a bejegyzéstől számított 3 év. (Sárfy: Tkvi rendtartás, 476., 482. és 492. oldal.) Mindezért a bíróság a felfolyamodást érdemben bírálta el. IV. Az A/a. szerződést, melynek alapján a tkvi hatóság a tulajdonjog bekebelezését a b.-i róm. kát. egyházközség ellenében elrendelte, az egyházközség nevében a plébános kötötte meg és írta alá és a szerződésben a felügyeleti hatóság, vagyis az esztergomi főhatóság jóváhagyása nem szerepel. Már pedig jogszabályaink értelmében, amelyet a m. kir. Kúria 568/1889. számú határozata is kifejezésre juttat, a katolikus lelkész felsőbb engedély vagy jóváhagyás nélkül nincs jogosítva oly nyilatkozat adására, mely az egyház tulajdonát képező ingatlan tekintetében joglemondást tartalmaz és tkvi állapot megváltoztatására vonatkozik. Minthogy tehát a tulajdonjog átruházására vonatkozó szerződés, mivel az abban foglalt elidegenítéshez az egyházmegyei főhatóság, mint felügyeleti hatóság hozzá nem járult, a tkvi rendtartás 69. §-ában foglaltakra is tekintettel, bekebelezés vagy előjegyzés alapjául nem szolgálhat, mert a tkvi hatóság a tkvi bejegyzést a szerződés alaki érvényességének vizsgálata nélkül jogszabálysértéssel rendelte el, ezért a felfolyamodásnak helyt adni és a kérelmet a rendelkező rész értelmében elutasítani kellett. B., 1943. évi május hó 15. napján. Aláírások.“
