Püspöki körlevelek 1941 (Szombathely, 1942)

— 66 —

c) A megyéspüspök úr Őnagyméltósága megfontolásra ajánlotta a' közp. bizottságnak, hogy „kisegítő kirendelése esetén a káplánfizetést mindig a nyugdíjintézmény viselje és káplántartásra is adja a plébános tényleges jövedelme és 2876 P közti különbözetet, ha a tényleges jövedelem ezen összeget el nem éri“. A bizottság készséggel honorálja a megyéspüspök úr óhaját és ezennel felhatalmazást kér a közgyűléstől, hogy szükség esetén nemcsak káplánfizetésre, hanem káplántartásra is adhasson segélyt, de mindig egyéni mérlegelés alapján, állapítva meg mindkét összeget. Ugyanis úgy véli, hogy pl. egy 3000 P és egy 6000 P jövedelemmel bíró plébánost azonos esetben más-más elbírálás ban kell részesíteni. A közgyűlés elfogadja a közp. bizottság javaslatát.

d) Az új jövedelmi összeírás megtárgyalása.

Az 1940. évi közgyűlés a mutatkozó aránytalanságok, sőt igazságtalanságok kiküszöbölése céljából kivánta az 1927. évi összeírás revízióját. Kezelő kanonok emlékeztet arra, hogy a közp. bizottság ezt nem kezdeményezte. De midőn látta azt, hogy a koronák kitérő kifejezésekkel elmellékelték az ügyet s pozitív javaslatot alig néhány korona tett, a drágulás miatt pedig a mai nyugdíjakat fenntartani nem lehet, kénytelen volt a beérkezett javaslatokat megvizsgálni és egy tervezetet készíteni.

A javaslatok közül az egyik önkéntes adományokkal véli a kérdést megoldhatónak. A központi bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy ezt már kipróbáltuk és nem sikerült. Több kerület az eddigi kivetési alapnak (az 1927. évi hiv. összeírásnak) fenntartását óhajtotta, legfeljebb a kirívó aránytalanságok orvoslását vagy csak egyes tételek átértékelését kivánta. A bizottság véleménye szerint aránytalanságokat orvosolni nem lehet részletmunkával, csak általános revízióval. Egy kerület a progresszív kulcs mellett foglalt állást. Volt olyan naiv javaslat is, mely a korpótlék megadóztatását kívánta, ami már 28 év óta meg van adóztatva. Komoly javaslat csak három volt. Az első a föld jövedelmek meghatározására a kát ászt. tiszta jövedelmet ajánlja. De arról, hogy ennek hányszorosát vehetjük ma jövedelemnek, mert ez a kérdés sarkpontja, hallgat. A bizottság véleménye az, hogy a kát. t. jövedelem, mint értékelési segédeszköz, okvetlenül figyelembe veendő, de csak ez alapon indulni nem lehet. A kát. t. jövedelem megállapítása sem történt annak idején tévedések nélkül. Van plébánia, melynek kát. t. jövedelme nagyon magas és mégis rosszabbul tudja kiadni földjeit, mint kisebb kát. t. jövedelmet

kimutató szomszédja. A helyi viszonyokat nem lehet a mérlegelésből kihagyni. A második, komoly javaslat az volt — de csak két kerületből — hogy a közhatóságilag kirótt adók vagy a kirovás alapjául szolgáló adóalapok alapulvételével történjék a járulékok kivetése. A közp. bizottság véleménye az, hogy ezen út is járhatatlan. 1921-ben és a következő években ezt részben megpróbáltuk és végre is hatályon kívül kellett helyezni. Az adók — pláne manapság — folyton változnak. Az alapokat sokszor nem is ismerjük. Kiszámításuk valósággal adóügyi szaktudást kívánna. A harmadik komoly javaslat az volt, hogy minden olyan bevételi tételt, ami nem készpénz, búzaértékre kell átszámítani s minden plébánia jövedelmét két tételben kell kifejezni, pl. a _______-i plébánia

tiszta jövedelme ______ q búza és ______

aranypengő. Ennek a rendszernek az lenne az előnye, hogy évente csak a búzaértéket kellene beszorozni. A közp. bizottság álláspontja erre nézve az, hogy a búza ára és más termények ára nem állanak egymással olyan arányban, hogy azt ma lefixirozni lehetne. Ez a javaslat talán alkalmazható lesz a jövőben, mint a közp. bizottság által előterjesztendő javaslatnak későbbi leegyszerűsítési formája, ha majd a mai árhullámzás helyét ismét bizonyos állandóság foglalja el.

A közp. bizottság tehát azt a normát ajánlja — átdolgozott formában — elfogadásra, melyet a győri egyházmegyében évek óta követnek s amely ott bevált. Ennek a rendszernek lényege a következőkben foglalható össze.

Az évi nyugdíj járulék a tagok tiszta jövedelmére vettetik ki. A tiszta jövedelem megállapításánál általános elv az, hogy minden bevételt és kiadást a mai árak szerint kell értékelni és pedig az egész egyházmegyére nézve egyöntetűen, Az árakat évről évre a közgyűlés állapítja meg s ezektől eltérésnek helye nincs. Ha az árakban jelentékeny változás áll be, inkább vállalni kell az új árak beszorozásának terhét, amíg a mai árhullámzás tart. A készpénz járandóságok tényleges összegükben számíttatnak, a kongrua és korpótlék is. A családi pótlék nem jön figyelembe. A természetbeni járandóságok és munkaszolgáltatások mennyiségét nem a jogilag megjáró, hanem a tényleg teljesített 5 évi átlag alapján kell megállapítani. A javadalmi föld- és rét-ingatlanoknál, ha haszonbérben vannak, a tényleges haszonbért, házikezelés esetén pedig a helyben elérhető haszonbért kell tiszta jövödelemnek venni. Erre nézve semmiféle községi bizonyítványt nem kell bizonyítékul csa