Püspöki körlevelek 1941 (Szombathely, 1942)
— 58 — leiére illetékes plébánia plébánosa, akire nézve a 73. §. újból kimondja, hogy képviseli az egyházközséget hatóságok előtt és a hatóságokon kívül a Szabályzat 5. §-ának korlátái között. Nem rendelkezik azonban kifejezetten a szabályzat arról, hogy melyek azok az esetek, amikor az egyházközség képviselete ki van véve az egyházi elnök jogköréből és az egyházközség képviseletére az egyházmegyei hatóság hivatott. A peres felek sem állítják, hogy erre vonatkozólag külön szabályozás történt. Ennek folytán azt, hogy mely esetekben illeti meg a képviseleti jog az egyházi elnököt és mikor hárul ez a jog, illetve kötelezettség az egyházmegyei hatóságra, vagyis a megyéspüspökre, a Szabályzat rendelkezéseiből következtetés útján kell megállapítani. A Szabályzat 49—89. §-ai részletesen felsorolják az egyházközség tagjainak, tisztviselőinek és egyéb szerveinek jogkörét. Az összefüggésből nyilvánvaló, hogy nemcsak az ügy intézés, hanem a képviselet kérdésében is a szabályzat 49—89. §-aiból kell kiindulni. Vagyis a 49—89. §-ok keretein belül végzett jogcselekményeknél és az ebből eredő jogvitáknál a képviseleti jog az egyházi elnököt illeti. Enélkül ugyanis az egyházi elnök képviseleti jogköre tartalomnélkülivé válnék, már pedig a Szervezeti Szabályzat ezt nem célozta. Sőt a Szabályzat nyilván arra törekedett, hogy a megyéspüspök olyan csekélyebb jelentőségű kérdésekben, amelyekben az egyházközségnek valamely szerve járt el, mentesüljön a képviselettől és azt az egyházközségnek az az egyházi elnöke lássa el, aki vagy maga is részes volt a szóban lévő intézkedésben, vagy legalább is olyan közeli kapcsolatban áll az egyházközség tisztviselőjével vagy más szervével, hogy ezért a képviselet megfelelő ellátása részére könynyebb, mint a megyéspüspök részére, aki az egyházközség tisztviselőitől és más szerveitől jóval távolabb áll. A már említett kimerítő felsorolásból következik az is, hogy az egyházközség képviseletére rendes körülmények között hivatott egyházi elnök csak az olyan jogcselekményekkel kapcsolatos ügyekben képviselheti az egyházközséget, amelynek tekintetében az intézkedés joga az egyházközség tisztviselőit és egyéb szerveit illeti, mert visszás volna, hogy olyan cselekményekkel kapcsolatban, amelyek a magasabb egyházi hatóságoktól erednek, nem az ezeket a cselekményeket végző egyházi hatóság, hanem a neki alárendelt személy képviselje az egyházközséget. Ez az egyházi hierarchia szellemének sem felelne meg. A szabályzat 63. §-ának i) pontja szerint az egyházközségi tanács a jogérvényes költségvetés keretei között az egyházközségi építkezéseket elvégezteti és a p) pont szerint az egyházközség nevében a vonatkozó szerződést is megköti, az egyházmegyei hatóság jóváhagyása után pedig azt a képviselőtestületnek bejelenti. A felperes előadása szerint a kereseti igények az egyházmegyei hatóság által jóváhagyott iskolaépítkezésből keletkeztek, vagyis olyan jogügyletből, amelynek megkötése az egyházközség szervének hatáskörébe tartozott és amellyel kapcsolatban a már kifejtettek szerint az egyházközség képviseletére a hatóságok előtt, tehát a szó közönséges értelméből kiindulva a bíróságok előtt is az egyházközség egyházi elnöke hivatott. Az, hogy az egyházközségi tanácsnak ehhez a szerződéshez az egyházmegyei hatóság jóváhagyását kellett kieszközölnie, a törvényes képviselő személyében nem idézett elő változást olyan értelemben, hogy a törvényes képviseleti jogkör a jóváhagyás szükségessége folytán az egyházmegyei hatóságra szállott volna át. Ennek az álláspontnak helyessége kitűnik a gyámoltak, gondnokoltak és az önálló jogalanyisággal rendelkező alapítványok képviseletére vonatkozó rendelkezésekből, amelyek szerint a gyámhatóság, illetőleg a felügyelő hatóság jóváhagyását igénylő ügyekben is a gyám, a gondnok, illetve az alapítványok rendes képviseleti szerve hivatott a perbeli képviselet ellátására. Minthogy pedig a felperes az egyházközség ellen indított perben a már ismertetett Szabályzatban meghatározott törvényes képviselő perbehívását mellőzte, a helytelenül perbevont dr. Serédi Jusztiníán bíbornok hercegprímás, esztergomi érsek részéről a Pp. 180. §-ának 6. pontjára alapított pergátló kifogása alapos. Budapest, 1941. évi július hó 11. napján. Dr. Vincenti Gusztáv sk., a kir. ítélőtábla alelnöke, a tanács elnöke, az aláírásban akadályozott dr. Muraközy Sándor a III. fiz. csop. jeli. felr. kir. ítélőtáblái bíró helyett is; dr. Szaplonczay István sk., kir. ítélőtáblái bíró, előadó.“ A Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Ür a telepes községek egyházi intézményeinek létesítése tárgyában 3155/1941. I. ü. o. szám alatt felhívta a figyelmet a következőkre; A telepítésről szóló 1936. évi XXVII. te. 2471. sz. Egyházi intézmények létesítése telepes községekben.
