Püspöki körlevelek 1941 (Szombathely, 1942)
— 56 — deles allidantur ad eidem Sacro frequenter ac etiam quotidie, si fieri potest, adsistendum, ad gratias Deo agendas, ad beneficia obtinenda, ad peccata expianda cum propria tum eorum qui vita sunt functi, memores moniti Sancti Augustini: „Audeo dicere quod Deus, cum esset omnipotens, plus dare non potuit; cum esset sapientissimus, plus dare nescivit; cum esset ditissimus, plus dare non habuit“ (tract. 84 in Ioannem); 4" de coelestis convivii saluberrima participatione quoties Sacro intersunt, quo arctius Christo adhaereant, prout est in Decreto huius Sacrae Congregationis diei 20. Decembris 1905. De quotidiana SS. Eucharistiae sumptione, et ad mentem eiusdem Tridentinae Synodi: „Optaret quidem sacrosancta Synodus ut in singulis Missis fideles adstantes non solum spirituali affectu, sed sacramentali etiam Eucharistiae perceptione communicarent, quo ad eos sanctissimi huius Sacrificii fructus uberior provineret" (sess. XXII, cap. 6), iuxta illud ipsius Iesu Christi: „Ego sum panis vivus qui de coelo descendi. Qui manducat ex hoc pane vivet in aeternum. Qui manducat me et ipse vivet propter me“ (Ioann. VI); 5° de dogmate Sanctorum communionis, cuius vi Sacrificium Missae uberrime applicatur non tantum pro fidelibus defunctis, qui piaculari igne suas expiant humanas labes, sed etiam pro hominibus qui vitam degunt, quippe qui, tot tantisque angustiis et calamitatibus, in praesens potissimum, undique pressi, indigent ut misericordiam apud Deum inveniant et auxilium consequantur. Quo vero facilius locorum Ordinarii ceterique animarum curatores haec praescripta in rem deducant, saepius fideles revocent ad vitam secundum Christi praecepta vere componendam, ea omnia in sui vivendi ratione devitantes, quae fidem moresque christianos vel minus deceant. Quare improbare ne cessent immodicos sumptus, quos fideles vanitate adlecti, in variis vitae adiunctis aliquando insumunt, illo quandoque praetermisso Sacrificio Missae, quod omnium cumulate suffragiorum et gratiarum potissimum adiumentum et divitiarum Dei infinitus est thesaurus. Denique ad omnia haec assequenda curatores animarum adiutricem requirant operam Confraternitatum seu Sodalitatum Sanctissimi Sacramenti, quae in unaquaque paroecia, ad normam canonis 711 § 2 Codicis I. C., ideo praecipue institutae sunt, ut omnibus fidelibus exemplo auxilioque sint in praestando atque alendo cultu Eucharistico. Quodsi, Deo favente, populus christianus huiusmodi hortationibus Ordinariorum et curatorum animarum alacri animo obsequutus fuerit, Eucharisticum Sacrificium, quo nihil Deo honorabilius nihil iucundius esse potest, fiet revera pro totius mundi salute fons vitae et sanctitatis. Datum Romae, die 14 mensis Iulii, anno 1941. F. Card. Marmaggi, Praefectus. / I. Brunno, Secretorius. A csehszlovák megszállás alatt született gyermekek vallásáról kötött szerződések, illetve reverzálisok érvényét ismételten nem akarták elfogadni egyes állami anyakönyvvezetők. Bár a visszatért Muravidéki apostoli adminisztratura területén nem merült még fel hasonló nehézség és nem is jelent meg még hasonló intézkedés, elővigyázatosságból a plébániai hivatalok tudomására hozom a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak még 1939. augusztus hó 4-én a magyar vallásügyi jogszabályok hatálya tárgyában a visszacsatolt felvidéki területen 21.724 1939, Ein. B'3. ü. o. szám alatti iratát: „1. A visszacsatolt felvidéki területen az 1938. év november hó 2. napja előtt a gyermek vallása tárgyában az akkor fennállott jogszabályoknak megfelelően megkötött megegyezés a nemzetközi és területközi jog alapelvei szerint érvényes. Az 5.900 1939. M. E. számú rendelet megalkotója is ebből az alaptételből indult ki. A rendelet egyébként — ezen az alaptételen túlmenően — még az 1938. évi november hó 2. és az 1939. évi július hó 1. napja között kötött megegyezést is érvényesnek ismeri el, ha az csupán az 1938. évi nov. hó 2. napján hatályban volt jogszabályoknak felelt meg. 2. A gyermekek vallására vonatkozó megegyezés anyakönyvi feljegyzésétől a magyar jogszabályok megfelelően gondoskodtak. A bejegyzés tárgya természetesen csak érvényes megegyezés lehet. Azt a kérdést, hogy melyik megegyezés érvényes, az 5.900/1939. M. E. sz. rendelet rendelkezései, illetőleg az ad 1. alatt adott felvilágosítás értelmében kell elbírálni. 3. Az 5.900/1939. M. E. számú rendelet megfelelő korlátok között biztosította a szülőknek azt a jogot, hogy gyermekük vallása tekintetében az 1938. évi november hó 2-ik napján hatályban volt jogszabályoknak megfelelő megegyezést vagy új megegyezést kössenek. A volt 2469. sz. Vallásügyi jogszabályok a felvidéki visszacsatolt területen.
