Püspöki körlevelek 1939 (Szombathely, 1940)
61 — készségnek. Üj templomok és iskolák épültek, régi templomok és iskolák kibővültek és megszépültek, új lelkészségek keletkeztek. Adja Isten, hogy a jó rend továbbra is megmaradjon közietek és a Krisztusban való hitetek se gyengüljön! K. K. H.! Akik vezető állásba kerülnek, az állás elfoglalásakor programmot szoktak adni. Én is ezt teszem most, mikor mint megyéspüspök első ízben szólok hozzátok. Az én programmom az a pár szó, amelyet jelmondatomul választottam, mikor boldogemlékű Szentatyánk, XI. Pius pápa tíz esztendővel ezelőtt a püspöki méltóságra emelt: Cor pro Corde — Szívet Szívért. Arra a Szívre gondolok, amely „annyira szerette az embereket, hogy nem kímélt semmit, hanem egészen kimerítette és felemésztette magát, csakhogy szertetét irántunk kimutassa“ és amely „viszonzásul az emberek legnagyobb részétől csak hálátlanságot kap abban a hidegségben és közönyösségben, azokban a tiszteletlenségekben és szentségtörésekben, amelyekkel a szeretet szentségében illetik. Ennek a Szívnek, Jézus szentséges Szívének tiszteletét és szeretetét akarom elmélyíteni mindazokban, akiket az Ür reám bízott: papjaimban és híveimben egyaránt, Vágyam és törekvésem, hogy Szent Pál apostolnak az efeZusíakhoz írt levele szerir4 — „a szeretetben meggyökerezve és megalapozva legyetek, s fel tudjátok fogni az összes szentekkel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, és megismerhessétek Krisztusnak szeretetét is, mely meghaladja a megismerést, s beteljetek az Istennek egész teljességével“ (3, 17—19). Ez a célja ennek a főpásztori szózatnak is. K. K. H.! Egy újabbkori jámbor író, aki sokat időzhetett a tabernákulum előtt, leírta azokat a gondolatokat, és érzelmeket, amelyek a legméltóságosabb Oltáriszentség imádásakor támadtak a lelkében. Könyvecskéi, amelyek ezeket a gondolatokat és érzelmeket tartalmazzák, Oltártüzek címmel magyar nyelven is megjelentek. Az első kis kötetben van egy bájos fejezet, amelynek ez a címe: Jézus szeret engem. Ebben a fejezetben a többi között a következőket mondja. „Csak tudnám az egész világot elfelejteni és lelkemnek minden gondolatát, minden erejét erre az igazságra irányítani: Jézus szeret engem. Akkor megérteném Üdvözítőmnek csodálatos tetteit és szívem szeretetre buzdulna iránta, mert lehetetlen volna Jézust nem szeretni és pedig lelkem minden erejével, ha meg volnék győződve róla, hogy Ö végtelenül szeret engem ... Gondolj erre, lelkem! Mikor még nem volt meg a világ, mikor még nem voltak az égen ragyogó csillagok, mikor még nem voltak angyalok Isten dicsőségének magasztalására: Jézus már akkor szeretettel gondolt reám... Minden szépség és tökéletesség közepeit, amelyet teremtői hatalmával öröktől fogva létrehozni szándékozott, reám irányította tekintetét és szeretetét. Szeretett és vágyódott azután a pillanat után. amikor oltára előtt láthat, amikor az oltárról leszállhat és szívem mélyébe rejtheti végtelen Felségét. Minden gonoszság, amelyet hálátlan emberek nemzedékről nemzedékre elkövetnek, még saját bűneim sem voltak képesek Szívét elfordítani tőlem. Hogy hozzám jusson, az árulások, bántalmazások, ostorozások, istenkáromlások egész özönét kellett elviselnie, de ő mindent legyőzött, mindent eltűrt, hogy szívembe jöhessen“. Ezek nem egy exaltált, képzelődő léleknek a gondolatai, hanem olyan igazságok, amelyeket mindegyikünk elmondhat magáról. A hittudósok azt mondják, hogy mikor az Isten a világot megteremteni készült, a lehetőségeknek végtelen sorozata állott előtte: millió és millió világ, amelyeket megalkothatott volna és amelyekben mi, vagy egyik-másik közülünk nem született volna meg. Mindenegyes világnak, amelyet megteremthetett, előrelátta aZ egész életét, történetét; látott minden fűszálat, amely a földön nőtt és még nőni fog, minden embert, aki itt élt és még élni fog, minden bűnt, amelyet valaha elkövettek és még el fognak követni; látott minket is, látta a mi bűneinket is, és a sok világ közül, amelyet megteremthetett, éppen azt teremtette meg, amelyben minket látott. Előre látta, hogy mit kell tennie és mit kell szenvednie ebben a világban az én üdvösségemért. Látta Ádám bukását, a Golgota keresztjét, az elhanyagolt és lerombolt templomokat, a megvetett és meggyalázott szentostyákat és mégis azt a világot teremtette meg, amelyben engem látott megszületni és élni, mert engem szeretett. Mikor az Isten azt mondja a Szentírásban mindenegyes emberi léleknek, hogy „örök szeretettel szerettelek téged“, akkor ez nem üres szó. Mindegyikünk elmondhatja magáról: az Isten örök szeretettel szeretett engem; már akkor szeretettel gondolt rám, mikor a világ még nem volt meg, és ez a hozzám való szeretet indította őt arra, hogy azt a világot teremtse meg, amelyben engem látott és úgy teremtse meg ezt a világot, hogy én ebben a világban munkálhassam és megtalálhassam üdvösségemet. És szeretettel gondolt reám akkor is, mikor látható alakban járt itt a földön. Mikor elhatározta, hogy a legméltóságosabb Oltáriszentségben itt marad a földön, azok között, akikért
