Püspöki körlevelek 1939 (Szombathely, 1940)

— 60 -2171. sz.

Főpásztori szózat a hívekhez.

loquentes perversa, ut abducant discipulos post se“ (Act. 20, 29—30.). „Attendite a falsis prophetis! „Si enim — prout S. Augustinus dicit — vos, per quos condiendi sunt quodammodo populi, metu persecutionum tamporalium amiseritis regna coelestia: qui erunt homines, per quos a vobis error auferatur, cum vos elegerit Deus, per quos errorem auferat ceterorum?“ Habemus magistrum, qui viam Dei in veritate docet: Christi Vicarium. Ipsum audientes ejusque mandatis obtemperantes et nos ipsi in veritate ambulabimus et fideles ad salutaris deducemus pascua. Invigilate etiam gregi vobis commisso ea solertia eaque caritate, quae propria est boni pastoris, qui „animam dat pro ovibus suis . Praedicate evangélium veritatis et salutis omnibus: adultis aeque ac parvulis, ei adducite omnes ad Cor illud, quod tamquam unicum salutis perfugium laboranti humano generi ostensum est.

Dominus autem, qui nos appellare amicos et sacerdotii sui participes facere dignatus est quique sacerdotibus, Cordis sui cultoribus uberes divini ministerii fructus promisit, benedicat nobis et faciat nos idoneos in vinea sua operarios, vere humiles et mites, spiritu devotionis et patientiae plenos, ita flagrantes amore sui, ut eundem caritatis ignem in animis fidelium excitare et fovere non cessemus.

Krisztusban Kedves Híveim!

Az Isten úgy akarta, hogy azt a munkát, amelyet három és fél éven át mint a szombathelyi egyházmegye apostoli kormányzója végeztem közietek, mint megyéspüspök folytassam tovább Bár tudatában vagyok a reám váró feladat nagyságának és erőim fogyatékosságának, mégis azt mondom: Legyen meg az Űr akarata! A munkától nem félek, az áldozatoktól nem riadok vissza, az erőt és segítséget pedig attól kérem és várom, aki az ő szolgálatára meghívott és a szombathelyi egyházmegye élére állított.

K. K. H.! Nem jövök ismeretlenül és nem jövök ismeretlenek közé. Az elmúlt három és fél év alatt az egyházmegye minden részében jártam. Ha mindenegyes plébániára még nem is jutottam el, ismerem munkatársaimat: az egyházmegye papságát és tanítóságát, és ismerem híveimet. Amit eddig láttam és tapasztaltam, az bizalommal tölt el a jövőre nézve. Papjaim, a világiak és szerzetesek egyaránt, méltóknak bizonyultak a nehéz időkhöz, amelyekben élünk. Szemük a Krisztus Urunktól rendelt legfőbb pásztoron függ és a tőle kapott irányításhoz alkalmazkodnak. Az új eszmék, amelyek sokfelé megzavarták az embereket, nem tévesztették meg őket. A zavaros idők, a szociális bajok és a hamis próféták megnövekedett száma fokozott munkát kívánnak tőlük, és ők állják a munkát. Az actio catholica nagy gondolata is termékeny talajra talált a lelkűkben. Ha az actio catholica szervei nem is működnek még mindenhol, a munka ezen a téren is örvendetesen megindult, és én hiszem, hogy hamarosan minden plébánián egy lelkes, harcra és áldozatokra is kész sereg fog állni mellettük, hogy részt kérjen a lélekmentés nagy munkájából, a Krisztus országáért való harcból.

Iskoláinkban is általában lelkiismeretes munka folyik. Tanítóim és tanítónőim ismerik feladataik fontosságát és nagyszerűségét. Az egyház és a haza reménysége van rájuk bízva, és ők féltő gonddal és nagy szeretettel oktatják és nevelik gyermekeinket. Sokan közülük derekasan kiveszik részüket az iskolánkívüli katolikus népnevelői munkából is.

Hiszem, hogy sem papjaim, sem tanítóim buzgósága nem fog lankadni a jövőben sem. Krisztus országát építjük és a szebb, boldogabb magyar jövőt. Ezekért érdemes is, kell is meghozni minden áldozatot.

De megnyugvással és bizalommal tekintek reátok is, K. K. H. Szent Pál apostol valamikor ezt írta kolosszai híveknek: „Örülök, midőn látom közietek a jó rendet és a Krisztusban való hiteteknek erősségét" (2, 5). Nekem is örömem telt abban, hogy láttam közietek a jó rendet és a Krisztusban való hitetek erősségét. A jó rend bizonysága a Krisztus földi helytartójához, főpásztorotokhoz és papjaitokhoz való ragaszkodástok, hitetek erősségének bizonysága pedig az, hogy a téves eszmék az egyházmegye területén eddig nem tudtak gyökeret verni. A Krisztushoz és egyházunkhoz való ragaszkodás azokban sem ingott meg, akiket a szegénység vagy valamilyen elgondolás átmenetileg szélsőséges irányzatok karjaiba hajtott. Sokfelé szép példáit láttam az áldozat