Püspöki körlevelek 1936 (Szombathely, 1937)
38 — leti élettel a lelkipásztor. A jó pap született vezéregyéniség, akit minden hívő szívesen követ, mert ösztönösen érzi, hogy amit beszél, azt meg is valósítja. Aki ellenben egyesületet alapít és meghagyja üres medernek, melyben az élet vize nem csörgedez, ezzel könnyen eljátsza népének bizalmát. Semmi sem kiábrándítóbb a népre, mint hogyha nem vaskövetkezetességgel vezetik, mint hogyha egy pap maga is cserben hagy egy elindulást, melyre korábban népét lelkesíteni akarta. Népünk általában konzervatív és óvatos. Megfigyeli papját és megjegyzi a vele kapcsolatos jelenségeket. Üj papját szinte mindig fellángoló bizalommal és szeretettel fogadja. S ha ez a jó viszony nem marad meg örökre, annak sokszor az az oka, hogy a pap ingadozónak, állhatatlannak bizonyul azok előtt, akiket törhetetlen kitartásával és célkitűzéseinek biztonságával szinte szuggerálnia kellene ama, hogy nyomába lépjenek. Ennek a gondolatnak felvetésével a következőket gondolom az A. C. országos programjából egyházmegyém területén elsőrangú fontosságú megvalósítandó közelebbi célkitűzéseknek : Hitbuzgalmi téren. Közeledik a miagyar nemzet hála ünnepe, az 1938. évi Szent István centennárium. Eltekintve attól, hogy az A. C. az 1937. évet egészében előkészületi évnek szánja erre a nagyjelentőségű évfordulóra, már most jelezni kívánom, hogy 1937. májusától 1938. májusáig az előkészületi évet különösen a magunk megszentelődésére, népünk lelki erőtartaléka gyarapítására kell felhasználnunk. A centennáriumra hozzánk sereglő külföldiek, nemzetünk minden barátja és ellensége előtt meg kell mutatnunk ép most a világnézetek öldöklő harcában, hogy népünk rendületlenül kitartott ezer éven át a szentistváni alapok mellett, s tatárdúlás, török megszállás, Trianon nem tudta lelki alapjait megingatni. így kívánatosnak tartom, hogy az idei A. C. egyházmegyei tanácsának ülésén elhangzott örvendetes megállapítás, mely szerint három év óta az egyházmegye plébániáinak 41 %-a a szent misszió tartásával lelkileg megújult, folytatását nyerje ebben az előkészületi évben, különösen abban a három plébániában, ahol még soha nem volt szentmisszió (Miilei, Nagyrákos, Tótszentmárton) s abban a néhányban, ahol immár több mint tíz éve nem volt misszió. Nagy örömmel mondhatom el, hogy erre a munkára a többi érdemes szerzetesrend mellett a kőszegi bencés rendház is öt szónok rendelkezésre állításával óhajtja kivenni a maga részét. Természetesen ez ia missziós megújulás az egyéni megszentelődés kiváló eszközét, a zárt lelkigyakorlatokat még csak fokozottabb mértékben teszi kötelességünkké, s ha lehetséges volt áldozatkészséggel göcseji magyarokat, kőszegpatyi földmíveseket Kőszegen a zárt lelkigyakorlat jótéteményében részesíteni, ez fokozottabban kötelesség lesz a következő másfél évben főkép ott, ahol intelligens elemek alkotják az egyházközségek és az A. C. vezetőségét. De még ha nem is lehetne azonnal minden egyes egyházközség vezetőinek ezt a lehetőséget a helyi viszonyok miatt nyújtanunk, akkor is lesz mód arra, hogy legalább a magyar ifjúságot, a jövő nemzedéket erősítsük hitében. Ennek következtében igen nagy súlyt kívánok helyezni különösen a falusi szívgárdák fejlődésére. Egyházmegyénk 35 plébániájában és 3 kuráciában hiányzik még a zsenge gyermeki lelkek alakítására annyira kiváló szívgárda intézménye. Ahol pedig megvan, ott is új tartalommal és új ájtatossági gyakorlatokkal kell a gyermeki lélek ragaszkodását hitéhez teljesebbé tenni. így feltétlenül kívánatosnak tartom, hogy a szívgárdista és nagyobb ifjúság Krisztus király ünnepe táján, vagy a Szent Család ünnepe körül, esetleg a tavaszi bérmakörút alkalmával e szentség kiszolgáltatását megelőzőleg keresztségi fogadalom-megújítás kegyelmeiben részesüljön. Ott, ahol a polgári és hasonló középfokú iskolákban egyéb hitbuzgalmi alakulat nincs, a szívgárdista gondolat folytatásakép megvalósítani kívánom a szívtestőrségnek serdülő korú fiúk és lányok számára lalkalmas intézményét. Az esperes urakat pedig felkérem, hogy jelentéseik során terjeszszék ki figyelmüket különösen arra, hogyan működnek ezek és más hitbuzgalmi egyesületek. A kerületi tanfelügyelők is vizsgálják meg a szívgárdák működését, mert maguk az üres keretek nem viszik előbbre a lelkek ügyét, hanem csak a komoly munkát kifejtő egyesületek. Nézzenek utána, nem szünetelnek-e iaz egyszer megalakított egyesületek, mikor volt utoljára tagfelvétel, megtartatnak-e rendesen a gyűlések, van-e észrevehető hatás a gyermekek hitéletére, s minő a hatás a felnőttekre, megtartották-e különösen ia fent előírt keresztségi fogadalom megújítását.
