Püspöki körlevelek 1936 (Szombathely, 1937)

1- 39 -Az iskolából kikerült fiatalság részére egé­szen kiváló kereteknek bizonyulnak a legény­egyesületek, melyek ezentúl nemcsak az ipa­ros ifjúság, hanem a tanoncok, és a földmíves ifjúság számára is külön szekciók formájá­ban alkalmas működési területek lesznek. A falusi leánykörök arra alkalmas női vezető esetén a leányifjúság nevelésének lehetnek hathatós eszközei. Városhelyen, ipari közpon­tokban a dolgozó munkáslányok felkarolása, a meglevő legényegyletek új munkára való átállítása mutatkozik oly feladatnak, mely sokszorosan meghaladja a szervezésükkel és foglalkoztatásukkal reájuk fordított munkát. Kulturális téren: mint eddig, ezután is a legintenzívebben folytatandó a népművelési munka. Nem hiányozhatik ebből egyetlen lel­kipásztor, egyetlen katolikus tanító sem. Ak­tuális témákkal, félig kidolgozott beszédváz­latokkal az idén is szolgálni fog az A. C. központja, s minthogy ezek az előadások az iskolánkívüli népművelési tevékenység mi­niszteriális vezetőségének a helyeslésével ta­lálkoztak, amellett korszerűek, és megfelelő népies feldolgozásnak, nagy könnyelműség volna a könnyen rendelkezésünkre álló esz­közt népünk katolikus tudásának és világné­zetének erősítésére fel nem használni. Nem látom annak sem akadályát, hogy az esperesi kerületeken belül a kiválóbb előadók cserél­jék egymást, különösen nevezetesebb alkal­makkor, vagy hogy esetleg központi katoli­kus előadók kéressenek ia vármegyei népmű­velési titkárságtól nagyobb helyeken és je­lentősebb ünnepi alkalmakkor. A szervezés tekintetében megismétlem fentebb a szívgárdák dolgában már körülírt főpásztori kívánságomat e szervezet minél teljesebb kiépítése tárgyában. Az ősszel le­jár az A. C. plébániai szakosztályvezetők, espereskerületi kiküldöttek mandátuma, vala­mint az egyházmegyei tanács tagjainak man­dátuma. Még az ősz folyamán szükségesnek látszik a megfelelő és agilis új vezetők beál­lítása ia munkába. Itt az alkalom arra, hogy az első elgondolások esetlegesen elhibázott választásai megjavíthatok legyenek. Három év, mely az A. C. megindítása óta eltelt, elég idő volt arra, hogy egyházközségünk ki­válóan alkalmas világi tagjai sorában a leg­megfelelőbbet állítsuk egyes szakosztályok vezetésének ellátására. A nagyobb helyeken a helyes váltógazdaság szellemében való sze­mélyi lecserélődések is most történhetnek meg legkönnyebben sértődések nélkül. Tekin­tettel arra, hogy az új vezetőségekre különö­sen a Szent István év kapcsán igen nagy fel­adatok hárulnak, a legalkalmasabb egyének kiválasztása igen fontos. Sajtó terén: az egyes nagyobb helyek plé­bánosait az A. C. igazgató útján külön kör­levéllel hívtam fel a katolikus sajtöpropagan­­da eredményesebbé tételére. Faluhelyeken is­mét reá kell irányítani a figyelmet a múlt­ban oly nagy és jó szolgálatot tett Népúj­ságra, mely hetenkint megnagyobbodott tar­talommal jelenik meg képes kiadásban, 10 példány rendelésénél már évi 2.80 P olcsó árban. 20 ezres példányszáma, melyet csak­nem az utolsó évben ért el, falusi népünk ol­vasni szerető tömegei előtt helyes hangjának és közérdekű, katolikus felfogásának legszebb elismerését jelenti. A katolikus karitász dolgában nagyon fon­tos, hogy a lelkipásztor különös buzgósággal vegye ki részét szegényeink, munkaképtelen, beteg, elaggott és többnyire elhagyatott sze­gényeink támogatásában. A szeretet találé­kony, s azok a beszámolók, melyek egyik­másik plébániáról igen szép eredményekről tudósítanak, különösen ennek a szerető talá­lékonyságnak a gyümölcsei. Az arató-ünne­pek, hálaadó napok vagy vasárnapok, mikor is a telt csűrből és telt pincékből a szűkös falusi erszények némi kis könnyebedést re­mélhetnek, az az alkalmas pillanat, amikor népünk adakozni, adományait felajánlani tud­ja a karitász céljaira. A városokban és 10 ezer lakosú nagyközségekben a belügyminisz­ter nagyjelentőségű 176.000/1936. sz. rendelete az egri norma néven ismert szegénygondo­zást írta elő. A törvény módot nyújt arra, hogy a lelkipásztorok, a katolikus jótékony egyesületek vezetői ebbe a részben közpon­tosító és a közigazgatás kezeibe jelentős ha­talmat adó normába belevigyék katolikus lel­kűk minden áldozatkészségét, érdeklődését. A hatóságok és a szegénygondozó szervek munkájának megkönnyítésére elengedhetet­lenül szükséges is a lelkipásztorok és alkal­mas világi hívek érdeklődése és segítsége, vagy esetleg a közigazgatási szegénygondo­zást vezető szerv munkájának legalább is egy részben való átvállalása. Szeretettel és biza­lommal várom itt is az egyházmegye minden papjának és minden alkalmas hívének tevé­keny közremunkálkodását.

Next

/
Thumbnails
Contents