Püspöki körlevelek 1935 (Szombathely, 1936)
XI. PIUS PÁPA APOSTOLI KÖRLEVELE A RÓMAI SZENTSZÉKKEL KÖZÖSSÉGBEN ÉLŐ PÁTRIÁRKÁKHOZ, PRÍMÁSOKHOZ, ÉRSEKEKHEZ, PÜSPÖKÖKHÖZ ÉS A TÖBBI RENDES JOGHATÓSÁGÚ FŐPAPOKHOZ A KATOLIKUS PAPSÁGRÓL. XI. PIUS PÁPA. Tisztelendő Testvérek ! Üdvöt és apostoli áldást! Mióta az isteni Gondviselés kifürkészhetetlen * akaratából a katolikus papság élére emelkedtünk, a Krisztustól Ránk bízott fiaink megszámlálhatatlan seregében azokra tekintettünk különös gondoskodással, akik a papi méltósággal fölruházva azt a hivatást nyerték, hogy «a föld sava és a világ világossága» legyenek.1 S állandó figyelmünk még fokozottan ama kedves ifjak felé fordult, akik szentelt helyeken a nemes papi hivatásra nevelődnek és előkészülnek. Már pápaságunk első hónapjaiban, mielőtt még a hagyományos szokás szerint apostoli körlevél útján2 az egész katolikus világhoz szóltunk, a Mi kedvelt Fiúnkhoz — a szemináriumok és tudományegyetemek kongregációjának prefektusához — levelet3 intéztünk s benne leszögeztük azokat az alapelveket, amelyek szerint a papnövendékeket oktatni és nevelni kell. Sőt valahányszor legfőbb lelkipásztori gondjaink közt az egyház érdekeit és szükségleteit részletesen számba vettük, mindig és mindenekfölött a papságra és a növendékpapságra gondoltunk, mint amely köztudomás szerint szakadatlan gondoskodásunk tárgya. A papságot átölelő főpásztori gondoskodásunk fényes bizonyítékai az Általunk nagy költséggel emelt új papnöveldék, valamint azok a régiek, amelyeknek vagy tágasabb és díszesebb házat í 1 Máté 5, 13. 14. 2 Ubi arcano ap. körlevél. 1922. dec. 23. 3 «Officiorum omnium» A. A. S. XIV. kötet. 1922. 449. 1. építettünk vagy megfelelőbb fölszerelést adtunk, hogy céljukat tökéletesebben szolgálhassák. Hogy papságunk ötvenedik évében a papi jubileum fényes megünneplését megengedtük és a fiaink részéről a világ minden részéből felénk áramló szeretetnyilvánulásokat atyai szívvel fogadtuk : azért történt, mert benne nem saját személyünknek, hanem magának a papi méltóságnak és a papi hivatásnak méltó fölmagasztalását láttuk. Az egyházi tudományegyetemek Tanulmányi Rendjének reformját is azért írtuk elő «Deus scientiarum Dominus» kezdetű, 1931. május 24-én megjelent apostoli rendeletünkben, hogy a papok műveltségét és szent fegyelmét fokozzuk.1 I. A papi hivatás magasztossága. A tárgy, amelyről most szólni akarunk, annyira fontos és átfogó jelentőségű, hogy vele jelen körlevelünkben részletesen foglalkozunk. Tesszük azt úgy, hogy necsak a keresztény hit drága kincsének boldog birtokosai, hanem az igazságot őszinte és egyenes lelkülettel keresők is megismerjék a katolikus papság magasztosságát és a gondviselő Űristen jóvoltából mindenkinek végtelenül hasznos szolgálatait. Különösen pedig azok fontolják meg szavainkat alaposan, akiknek isteni sugallatra hivatásuk van a papi méltóságra. Kiválóan alkalmas időnek tartjuk ennek az j évnek végét, amely Lourdes-ban a Szeplőtelen ! Szűz ragyogóan fehér szobra előtt háromnapos szüntelen szentségimádás közben túlvilági fénynek sugárzásában együtt látta minden nemzet és szertartás papjait, amikor az emberiség megválí tásának az egész világra kiterjesztett jubileuma 1 A. A. S. 23. kötet, 1931. 241. 1.
