Püspöki körlevelek 1932 (Szombathely, 1933)
D. a. J Kr.! Főtisztelendő Úr! A Hitterjesztés Müvének római elnöke alábbi hivatalos felhívását azzal küldötte meg nékem, ezt a nagyméltóságú Püspök urakkal, egyházmegyei igazgatókkal, a szerzetesrendek főnökeivel és a sziós lapok szerkesztőivel közöljem. Amidőn e megbízatásnak a főegyházmegyei Hatóság tudtával kegyes hozzájái ulásával eleget teszek, egyúttal jelzem, hogy a missziós vasárnapot illetőleg Szentsége Atyánk, XI. Pius pápa öt évvel ezelőtt ekként rendelkezett : a) a missziós nap az imádságnak napja, amelyen a hitetlenek megtéréséért imádkozunk; b) a szentmisébe (pro re gravi) felveendő a hitierjesztésért való könyörgés (pro propagatione fidei); c) a szentbeszédben domborodjék ki a hitterjesztés célja, buzdítva a hívőket a Hitterjesztés Egyesületebe való belépésre és annak anyagi támogatására. A templomi gyűjtés az egyesület javára küldendő meg (az egyházmegyei hivatalnak); d) a hívők, kik e napon a Szentaiya óhaja szerint imádkoznak, teljes búcsúban részesülhetnek, amely a tisztitóhelyen szenvedő telkekre is alkalmazható. A pápai Hitterjesztés művének nemzeti és egyházmegyei igazgatóihoz. A missziós vasárnap, amely az idén okt. 23,-ára esik, már történelmi jelleget öltött: célja, hogy a világmisszió iránti érdeklődést ébrentartsa, számára új és friss rokonszénvet és erőket nyerjen, amelyek ezen jelentős és fontos ügy nek megoldását szolgálják. Felhívás ez a világ katolikusaihoz, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel támogassák a hitterjesztés szent művét, amely egyszerre vallási és kulturális vállalkozás is. Ezért fordulok most is a pápai Hitterjesztés művének nemzeti és egyházmegyei igazgatóihoz és az ő közvetítésükkel a nemes és tettrekész lelkekhez. Mindanynyiuknak szeretném a szemük elé állítani a missziós vasárnap értékét és jelentőségét azokkal az indítékokkal együtt, amelyek ezen a napon intenzív munkára serkentenek. Mindenkihez szóló szózatunk találjon készséges és lelkes meghallgatásra mindenkinél, akit lelkesít a vágy, hogy ebben a legfontosabb apostolkodásban résztvegyen. A missziós vasárnap jelentősége. Legyen ez mindenekelőtt az imádság napja. Az oltár lábánál, a nekünk életeledelt és természetfeletti erőt nyújtó eucharisztikus Isten előtt, egyesüljenek a lelkek apostoli cselekedetre. Ha az imádság a világ minden részéről felszáll az Istenhez s a hívők megerősödnek ettől a mennyei kenyértől, mely minden szellemi mozgalomhoz szükséges titokzatos erőt magában rejt, úgy fellángol az evangélium terjesztése iránti buzgóság is és az ember közreműködik Krisztus titokzatos testének, az Egyháznak növelésében. Hiszen ez végső célja a misszionárius munkájának, aki a hitetlenek földjét verejtékével öntözi, munkáját és életét kockáztatja érte. Ezt a célt szolgálja minden katholikus imája, akik ugyanazon a napon, ugyanabban az órában, a föld minden pontján az alacsony kunyhókban épenúgy, mint a dómok óriáskupolája alatt összegyűlnek. Azért könyörögnek a Mindenhatóhoz, hogy Krisztus hite világosítson meg minden elmét, hogy a föld soknyelvű és sokfajú népe egyetlen nép legyen, amely az igaz Istent imádja, egy hiíet vall és hogy fogja át őket a szeretetnek az a köteléke, amely ledönti a válaszfalakat és az igazi testvériség horizontját tárja fel. Annál inkább terjed Krisztus országa, minél buzgóbb és minél több ima száll fel a missziós napon az Úrhoz. Vasárnapunknak toborzó napnak kell lennie. Ragyogjon fel ismét a nép előtt az evangéliumi igazság a maga szépségében, amely igazság a nemzeteket átalakította és megújította a földet. Épen úgy meg kell gyökereznie annak a meggyőződésnek, hogy az Egyháznak szent joga van mindenütt az örvendetes üzenet meghirdetésére, amint annak az erős hitnek is, hogy: a misszionáriusok áldozatos élete a pogányok földjének barázdáiba hinti a magvát annak a megújhodásnak, amely után az emberiség vágyódik. Ez az emberiség nem mocsáréletre, lidércfényre, hanem annak az igazságnak tündöklő magaslatára van hivatva, amely a lélek megtisztítását és nemesítését jelenti. Minden kereszténynek kötelessége a missziós vasárnapon a missziós gondolat érdekében dolgozni, a keresztény törekvés és haladás eszményéért és céljáért szent harcot vívni. Legyen ez a nap mintegy seregszemle az Egyház ereje és toborzó eszközei felett, amely Egyháznak apostoli tevékenységétől várjuk az egész emberiségnek Krisztus világosságában és tanításában való újjászületését. Az emberi és keresztény összetartás tündököljön fénylő világosságban ! Évszázadok babonája nehezedik még egyes népekre, milliók tartanak még ki szívósan tévedéseik mellett. Házmagasságú akadályok gátolják a keresztény igazságok megismerését, amely igazságok ismerete nélkül pedig el sem lehet képzelni az igazságosság birodalmának a földön való megalapítását. Rettenthetetlen misszionáriusok, — számuk egész hadseregre rúg — haladnak az ősi apostolok nyomdokain és a hitetlenek megtérítésére szentelik életüket. Aki ezeket az embereket kemény, sorvasztó munkájukban támogatja, összetart azokkal a népekkel, akik valóban rászolgálnak részvételünkre; mert mihelyt tapasztalták magukon a kereszténység áldásos befolyását, máris képesítve vannak koruk és fajuk elismert minőségeinek megfelelően erkölcsi és kulturális előmenetelre. Legyen a missziós vasárnap a nagylelkűségnek és készséges szolgálatnak a napja! A missziók előhaladása gyümölcse annak a túláradó kegyelemnek, amely a hős hitterjesztők szívében lángol s amellyel a hitetlenek megtérítésére szentelték életüket. De azért ezek a hősök is emberek maradnak. Támasz nélkül nem tudnak megvalósítani minden keresztény és szociális művet, amelyek segítségével a bennszülöttek szívéhez férkőzhetnek. Ezért kell az evangélium zászlóvivőinek nagy hadjáratához megadni a szükséges eszközöket. Találjon tehát ez a nap minden társadalmi réteget nemes versenyre készen és serkentsen igaz, jószívű támogatásra. A missziós ügyekért lelkesedő néptömegek, amelyek kezdettől fogva első helyen állnak, egyesítsék szerény adományaikat a szegények filléreivel. A Gondviselés által nagy vagyonnal rendelkező gazdagok ne engedjék, hogy bőkezűségüket a szegények és kicsinyek felülmúlják. Amit a misszióknak adunk, azt istennek adjuk. A Mennyei Atya előtt mindenféle önzés visszataszító. Ezekkel szemben azoknak tartja fenn jótéteményeit, akik lemondanak tulajdonukról, hogy testvéreiknek ajándékot adjanak. Minél nemesebb szívűbb valaki a missziók iránt, annál nagyobb lesz mennyei jutalma. Valóban meggyőző és cselekvésre kész indítékok sarkalják rendkívül bőkezűségre a keresztényeket e missziós vasárnapon, lay pl. először is a napról-napra számban és nagyságban növekvő missziók égető nélkülözései. Nagy kiterjedésű területek csatlakoznak az evangéliumhoz. Gyakran maguk a pogányok sejtik meg az üdvözítő igazságok belső értékét és keresik és hívják a misszionáriust, hogy tanítsa őket. Kápolnákat és templomokat, iskolákat és jótékonysági intézményeket kell létesíteni, sőt nem egyszer a tanítás és a hit kenyere mellett nekik kell a mindennapi élethez szükséges kenyérről és munkáról gondoskodniok. Hiszen sok hitetlen számára a kereszténység felvétele egy új, másoktól megvetett és gyűlölt életmód megkezdésével, a rokonoktól és honfitársaktól való elszakadással egyértelmű. A pogány gondolkozás ütközik a kereszténység igazságával, amikor a babonákból és tévedésekből átmegy a hitbe. Ki ne tudná, hogy némelyik misszionáriusnak mennyi félelmet és szükséget kell elviselnie, szigeteken, óceánokon, és hegyeken gyakran még a kenyeret és az élethez legszükségesebbeket is nélkülözve? Ki ne ismerné, hogy milyen harcokat kell vívniok a természeti és emberi erőkkel szemben? Ki ne hallott volna a veszedelmekről, amelyeknek, mint a hit zászlóvivői ki vannak téve? Rossz bánásmód, fogság, kínzás és halál vár rájuk a rablók, bolsevizmus és emberi hűtlenség
