Püspöki körlevelek 1932 (Szombathely, 1933)
- „ól Mindenki hallott már egyik vagy másik misszióstelep fojtásáról, kifosztásáról, lerombolásáról; úgyhogy gyakran !e\ a misszionárius abba a helyzetbe, hogy munkáját holnap ;0l kell kezdenie, a házat, a templomot, az iskolát és a írházat újból kell felépítenie. Minden hívő,aki valamit ajándékoz a misszióknak, építőkövet ad az általános kultúra és civilizáció pompás épületéhez. Míg a modern világ bomló- és sülyedőfélbcn, önkezével rombolja le a századok által felhalmozott kulturális kincseket, addigamissziósvasárnap a leghatékonyabb eszközöket teremti meg az igazság terjesztéséhez, a pogányok és hitetlenek megtérítéséhez és a népeket a kultúrának és haladásnak arra a fokára segíti, amely az élet történelmi fejlődésének alapja. Világi részről munkánk az őt megillető elismerésben részesül minden világtáj felől, sőt a'ok részéről is, akik a legkülönfélébb vallást és politikát követik. Propagandánk valóban élő középpontja és lelke a legnagyobb és legalapvetőbb világszervezetnek, amely minden faj nép-inek és színeinek szellemi meghódítását tűzte maga elé célul. Aki hisz az emberiség haladásában és kívánja, hogy nemes célját a közeljövőben elérje, az csak szent örömmel nyújthatja segítségét és rokonszenvét a Propaganda történelmi művének. Ez az egyházi intézmény a földkerekség minden részén céltudatos munkát végez, az emberiségnek szebb jövőt akar biztosítani, amelyben testvériség és béke, tisztesség és igazságosság szorosan össze vannak fűzve' Krisztus nevében. Ha továbbá meggondoljuk az üdvös visszahatást, amelyet a missziós gondolat megvalósítását célzó tevékeny apostolkodás a hívek lelkiéletében kifejt úgy újabb indí ást kapunk, hogy a missziósvasárnapot lehetőleg gyümölcsözően aknázzuk ki. Mint hívő katholikusok sem vagyunk mentesek hibáktól és gyöngeségektől, amelyek pedig keresztényi méltóságunkkal ellenkeznek. Gyakran elmulasztjuk kötelességünket, amelyet Krisztus evangéliuma ír elénk. így időről-időre szükségét érezzük a szabadulásn ik, jóvátételnek és kiengesztelésnek. Ismét kapcsolatot keresünk az isteni Mesterrel, aki azt mondotta: Legyetek tökéletesek, mint a ti Atyátok, ki a mennyekben van. A missziós vasárnap alkalmat nyújt erre a lelki megújulásra. Mint az atyának kedvenc gyermekei, akik a keresztény civilizáció gyümölcseit ősidők óta élvezzük, képzeljük csak egyszer magunkat az olyan népek vigasztalan helyzetébe, akik szintén felfelé törekednek. Éljük át a misszionáriusok munkás és áldozatos életét; ők elhagytak hazát, szeretetet és kényelmes életet, hogy egy hitetlen világ újjászülésére szenteljék magukat. így legalább egy napra megízlelhetjük a missziós apostolkodás kimondhatatlan örömét: s ez újra emlékeztet kötelességünkre, hogy mint Krisztus tanítványai a törvény útján járjunk, amely minden emberből a keresztény erények képviselőjét és a keresztény igazságnak hősét szeretné megteremteni. Találjon hát szózatunk a pápai Hitterjesztés müve nemzeti igazgatóinak közvetítésével szives meghallgatásra minden társadalmi rétegnél és osztálynál. Elsősorban a püspököket kérjük, akik mint a lelkek pásztorai mindenkinél jobban tudják értékelni a hit ajándékát, mely a világ ennyi milliója előtt még ismeretlen. Minden igyekezetükkel legyenek rajta, hogy egyházmegyéjükben a Hitterjesztés műve minél jobban felvirágozzék, hogy a missziós vasárnapon minden erő megmozduljon, ami a missziós fillérek gazdag aratását jelenti. De minden erejükkel legyenek rajta minden népnek papjai, bármily rangúak és állásúak legyenek is, hogy ez a nap döntő sikert jelentsen. A papságnak lelkes és meggyőződéses közreműködése nélkül még a jóérzésű hívek sem fejtik ki még azt a buzgóságot sem, amit különben nemesszívűségüktől várni lehetne. A papok felelősségük és kötelességük teljes tudatában szervezzék s terjesszék a művet ahívek körében s ébresszenek mind' 'e rokonszenvet a keményen küzdő missziók iránt. A leg-o-. közreműködés mindig a Hitterjesz-1932. aug. ,15. Cizűz Mária mennybevítelének ünnepén. tés művének rendszeres megszervezése és vezetése. Csak így lehet tartós és eredményes munkát kifejteni. A férfi és női rendek, akár maguk küldik ki csapataikat a missziókba, akár másként gondoskodnak erről a lélekgondozásról, egyet fontoljanak meg: minden igyekezetükkel, hogy a missziósnap gyümölcsöző legyen, a hit ama bátor előharcosainak s azoknak az irgalmas nővéreknek nyújtanak segítséget, akik idegen földön verejtékükkel és vérükkel segítenek Krisztusnak e világfeletti diadalátját előkészíteni. Az ilyen rendek által gyűjtött minden fillér kenyeret és táplálékot jelent a missziós csapat bátor testvérei és nővérei számára. A katholikus férfiegyesületekhez is fordulok, hogy a jó siker érdekében tegyenek meg mindent. Épen a hit eszményéért lelkesülő, erőtől duzzadó fiatalság, a középiskolai ifjúság és a főiskolai hallgatók, kik tanultságuknál fogva a missziós munkának nagy horderejét és jelentősegét kellőképen tud ák értékelni, állítsák ezen a napon minden erejüket a missziók szolgálatába. Ugyanezt elvárjuk a,nőktől is, akik valamely katholikus egyesülethez tartoznak. Őket eszmények vezetik: csakhogy nincs nemesebb eszmény a hit eszményénél, amely megtisztítja a lelkeket és nagy lendítő erőt kölcsönöz nekik. Nincs szebb eszmény a keresztény szeretetnél. Egyedül ez képes a hit tündöklő mesgyéjét feltárni a népeknek, melyek még a pogányság sötétségében bolyonganak és a tévedések csapdáiban szenvednek. A hitbuzgó katholikus leányifjúság, mint a hitben és szeretetben összpontosuló missziós eszménynek megértő apostolai, fiatalságuk egész lendületével zörgessenek okt. 23.-án a szívek kapuján, női gyengédségtől és tevékenységtől lelkes szavuk buzdítsa a híveket és nyerje meg őket a missziós kereszteshadjáratra. Szózatunk mindenkihez szól, még azokhoz is, akiknek a lelkében a hit fénye kiégettnek vagy kialudtnak látszik. Egy kis alamizsna a missziók számára talán ismét kapcsolatot teremtene azokkal a többé kevésbbé távoli időkkel, amikor még jámborok és hívők és ezért valóban boldogok is voltak. Amikor tavaly a missziós vasárnap előtti este a Szentatya engedeltnével a vatikáni leadón az egész világnak meghirdettem a missziós üzenetet, még olyanoktól is kaptam leveleket, akik már nem voltak templomlátogatók és nem éltek az Egyház kegyelmi eszközeivel. Mikor hallottak a misszionáriusok szenvedéseiről és ínségéről, ez mélyen meghatotta őket és elküldték alamizsnáikat.Egy munkás írta: Szerencsétlenségemre elvesztettem hitemet. Szegény vagyok és családom épen csak tengődik. De mindamellett meg akarok tagadni magamtól és gyermekeimtől egy héten át néhány falat kenyeret és 100 lírát küldök a katholikus missziók javára. Remélem, hogy így ismét megízlelhetem ifjúságom tiszta örömét, amikor még hittem és imádkoztam. Honvágyat érzek a hit után, amely a missziók hőseit, apostolait és vértanúit teremtette. Szolgáljanak ezek a szavak, melyek engem könnyekig meghatottak intésül és buzdításul. Zárjuk sorainkat. Kedvvel és bizalommal akarjuk még idejében, céltudatosan és megfontolva az idei missziós vasárnapot előkészíteni. Ez a 10. uralkodási évébe esik annak a pápának, aki képességeinek és akaraterejének javát a misszióknak szentelte. XI. Pius, aki a misszióstevékenységet oly csodás módon fellendítette és aki napról-napra figyelemmel kíséri az evangélim hirdetésének megnyugtató előmenetelét, — lássa jóleső érzéssel, hogy a világ készséges szívvel hallgat erre a szózatra, amely abból a műből indul ki, amely atyai szívének oly annyira kedves. így a hívők nagylelkű jószívűsége ünnepélyes és hatalmas megnyilvánulása lesz annak a szeretetnek és tiszteletnek, amellyel az egész világ az Egyház feje iránt viseltetik, aki a hit terjesztésével a meghódítandó népek jobb jövőjét akarja előkészíteni. Carlo Salotti a trákiai Filippopolis c. érseke, a pápai Hitterj. művének egyet, elnöke. I). Franco Carminati a pápai Hitterj. műve tanácsának főtitkára. A világmisszió szent ügyét Budapest (IX., Ráday-u. 45. Főtisztelendőséged szíves jóindulatába ajánlva vagyok testvéri szeretettel II. 7.), 1932 szept. 30. „ , . „ , " ^ Krywald Otto p. praelátus, a Hitterjesztés Egyesülete országos elnöke. »ÉLET” IRODALMI ÉS NYOMDA RT. BUDAPEST.
