Püspöki körlevelek 1932 (Szombathely, 1933)
— 16 — szóló 1894: XXXII. te. 4. §-a szerint abban az esetben, ha az egyik házastárs a másik házastárs vallására tér át, úgy hogy a házasság egyvallásúak házasságává válik, a születendő és a 7. életévüket még be nem töltött gyermekek a szülők közös vallását követik s az áttért szülő neméhez tartozó 7 és 18 év között levő gyermekek is áttérhetnek a szülők közös vallására, de csak a gyámhatóság beleegyezésével. A törvény ezen rendelkezésének a törvény előmunkálataiból is megállapítható alapgondolata és célja az, hogy a közösvallású szülők gyermekeit még vallásos nevelésük megzavarása árán is a szülők vallásában lehessen nevelni. Ennek a célnak az elérése azonban a család vallási egysége érdekében nem csupán az esetben szükséges és indokolt, ha a házasságkötéskor vegyesvallású szülők egyike később arra a vallásra tér át, amelyhez a másik házastárs a házasság megkötésekor tartozott, hanem éppen úgy szükséges és indokolt akkor is, ha a különböző bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetekhez tartozó szülők harmadik közös bevett vagy törvényesen elismert vallásra térnek át, elismert vallásfelekezethez tartozó szülők más közös bevett vagy törvényesen elismert vallásra térnek át. Habár az 1894: XXXII. te. említett rendelkezésének a törvény 1. és 2. §-ával való összefüggéséből meg lehet állapi tani, hogy a törvény rendelkezése csupán a házasságkötéskor vegyesvallású szülők házasságának egyvallásúvá válását tartotta szem előtt, mégis az 1894: XXXII. te. 4. §-ának rendelkezéseit a joghasonlatosság elve alapján alkalmazandónak találtam a fentemlített két esetre is. Annak következtében ugyanis, hogy az 1868: Lili. te. 14. §-a értelmében a 7 éven aluli gyermekek nemük szerint minden esetben követik a más vallásra áttért szülőt, teljesen indokolatlan visszásságok állanának elő, ha az 1894: XXXII. te. 4. §-ának 3. bekezdésében a 7 éven felüli, de 18 éven aluli gyermekekre vonatkozólag foglalt rendelkezés, ellentétben a törvény által alapul elfogadott azzal az elvvel, hogy a közösvallású szülők gyermekeit a szülők vallásában kell nevelni, nem alkalmaztatnék az említett két esetre is, amelyben pedig éppen olyan indokolt, hogy megadassák a lehetőség a család vallási egységének helyreállítására, illetőleg létrehozására; mint akkor, ha a házasságkötéskor vegyesvallású szülők házassága válik egyvallásúvá. Minthogy e szerint nem forog fenn olyan ok, amelynél fogva az alsófokú véghatározatokat az 1929: XXX. te. 50. §-a alapján megsemmisíthetném: a felülvizsgálati kérelmet el kellett utasítanom. Megjegyzem, hogy a fent közölt okoknál fogva a 7 és 18 év között levő gyermekek vallásváltoztatásába a gyámhatóság ugyan beleegyezhetik abban az esetben is, ha a gyermekek a házaságkötéskor vegyesvallású szülők harmadik közös vallására, vagy a házasságkötéskor közösvallású szülők újabb közösvallására kívánnak áttérni, ez az álláspont nem jelenti vallásügyi törvényeink hasonlóan sarkalatos másik elvének, nevezetesen annak az elvnek a sérelmét, hogy a gyermek megkezdett vallásos nevelése a 7. életév betöltése után lehetőleg ne zavartassák; mert a gyámhatóságnak minden ilyen esetben módjában áll, sőt kötelessége is behatóan mérlegelni az eset körülményeit s a beleegyezést meg kell tagadni azokban az esetekben, amelyekben a vallásváltoztatás a gyermek lelkületére, valláserkölcsi felfogására káros hatással lehetne. Az adott esetben ez a veszély r.em forog fenn, sőt éppen az eset körülményei teszik indokolttá fentebb kifejtett elvi álláspont alkalmazását. A tárgyalási iratokat határozatom másolatával együtt közvetlenül az árvaszéknek küldtem meg. Budapest, 1931. évi agusztus hó 29-én. Keresztes-Fischer sk. Másolat hiteléül: (Olvashatatlan aláírás) h. kiadó. Az ősrégi keresztúti ájtatosságot a pápák az idők folyamán sokféle búcsúval gazdagították. Mivel a régebben kibocsátott engedélyiratok egy része elveszett, az ebből származó bizonytalanságot megszüntetendő, a Szentatya a Poenitentiaria Apostolicanak múlt évi október 20-án kibocsátott decretumával az összes búcsúkat újra rendezte olyfélye* képen, hogy az előbbi engedélyeket mind hatályon kívül helyezte és a következő búcsúkat engedélyezte azoknak, akik a keresztutat ájtatosan elvégzik: Mindazok, akik akár külön, akár másokkal együtt a szabályosan felállított állomásoknál az ájtatosságot bűnbánó lclkülettel (corde contrito) elvégzik a) teljes búcsút nyernek mindannyiszor, valahányszor azt elvégzik: b) ezenfelül még egy teljes búcsút nyernek, ha aznap, amikor az ájtatosságot végzik, szentáldozáshoz járulnak; vagy pedig, ha az ájtatosságot tízszer elvégezvén, utána egy hónapon belül megáldoznak; c) ha pedig a megkezdett keresztúti ájtatosságot valamely elfogadható okból (rationabili causa) nem tudják befejezni, tíz évi és ugyanannyi negyvennapi búcsút nyernek minden egyes állomás elvégzéséért. Azok, akik mint betegek, hajózok, bebörtönözöttek és általában mindazok, akik a ke-569. sz. A kereszúti ájtatosság búcsúi.
