Püspöki körlevelek 1931 (Szombathely, 1932)

— 2 —

Ha a mult esztendő fényét tekintettük, annak szomorú árnyoldalát sem hagyhatjuk figyelmen kívül! A rossz gazdasági viszonyok oly nyomasztóan hatottak a magyar lélekre, hogy sokan bizalmukat elvesztették; az eddig gazdagságban és jómódban élők teljesen elcsüggedtek; a legszegényebbek elkeseredését pedig izgatok használták fel, hogy bennük bizalmatlanságot keltsenek minden hatósággal és tekintéllyel szemben. A múlt esztendő súlyos gazdasági helyzete előreláthatólag az új esztendőben sem fog javulni és mindnyájunknak sok energiára, hitre, önbizalomra és nagylelkűségre van szüksége, hogy ezen átmeneti időben el ne csüggedjünk. Sokáig nem fog tartani ez a válság, de éppen elég ideig, hogy minden összeroppanjon, hacsak a nemzet egyházi és világi vezetői nem állnak helyt a nemzet sorsát önzetlen lélekkel és erős kézzel irányítva.

Nekünk lelkipásztoroknak felelősségteljes kötelességünk, hogy ezen időben megkétszerezzük pásztori gondosságunkat és midőn fokozott mértékben foglalkozunk híveink lelki irányításával, anyagiakban is legyünk mindenképen segítségükre. Értem azalatt, hogy a szegényügyet különös gonddal karoljuk fel és belevonva a hitközségi képviseletet és a községi elöljáróságot, tegyük a mostani időkben munkálkodásunk egyik centrumává.

A Katolikus Népszövetség is kiválóan alkalmas arra, hogy népünknek anyagi segítséget nyújtson tanáccsal, felvilágosítással, jogvédelemmel, szövetkezeti támogatással stb. Ezért kérlek. Kedves Testvéreim, támasszátok fel teljesen és tökéletesen a Katolikus Népszövetséget és ne elégedjetek meg új tagok gyűjtésével, hanem fejtsetek ki községenként és kerületenként intenzív népszövetségi munkát. Ezen katolikus népszövetségi munka az autonom hitközségi szervezetekkel kapcsolatosan arra van hivatva, hogy Szentséges Atyánk szándékának megfelelve, teljesen kimerítse az actio catholica tartalmát.

Hangsúlyozom, hogy soha a mostaninál nem volt alkalmasabb az idő arra, hogy a Katolikus Népszövetséget életre keltsük és sohasem volt szükségesebb a Katolikus Népszövetség megszervezése.

Hogy ezen válságos időkben mily nagy szüksége van a népnek intenzív lelkigondozásra és mennyire kívánja azt nagy anyagi áldozatok árán is, ezt bizonyítja az újonnan létesült plébániák és kuráciák fejlődése. A hívek a kuráciák létesítésével önként vállalt anyagi terheket szívesen teljesítették azért, hogy saját istentiszteletük, papjuk és lelkigondozásuk legyen. Ügy Szombathelyen, mint a falusi kuráciákban nagy, intenzív munka folyt és a legörvendetesebb eredményekről számolhatunk be a múlt évről. A hitélet emelkedése, a szentségekhez való gyakori járulásnak statisztikája mutatja egyrészt, mily buzgón dolgoztak a lelkipásztorok és másrészt, hogy mily nagy szükség volt ezen községekben az önálló lelkipásztorokra.

A mostani időkben a nép szegénysége, a vallásalap és kongruaalap kimerültsége arra kényszerítenek engem, hogy a kuráciák létesítésének ütemét lassítsam, mégis több kurácia szervezése folyamatban van és 1931-ben is néhány új lelkipásztori állást fogok betölthetni.

Titeket, Kedves Testvéreim, arra kérlek, hogy minden faluban szerzetes nővérek letelepítését vegyétek tervbe. Északamerikában egy plébániát mindaddig nem tekintenek tökéletesnek és életképesnek, amíg a templomon, papiakon és iskolán kívül szerzetesnővérek háza nem létesült. És valóban, az a néhány nővér, aki a plébánia területén óvodát tart fenn, a betegekről gondoskodik, a serdülő leányokat oktatja, az Isten házát dísziti, kimondhatatlan áldást jelent az egész községre. Saját egyházmegyénkben is tapasztal-