Püspöki körlevelek 1931 (Szombathely, 1932)

- 9 —

A két részesedő fél közt a helyes elosztás vezérelve.

mosítani vagy szocializálni kell, s éppen azért veszedelmesebb és a gyanútlanok megtévesztésére alkalmasabb. Édes méreg, amelyet sokan mohón ittak magukba, akiket a nyílt szocializmus megkentem nem tudott.

Ahelyett, hogy a két fél hamis elméletekkel elzárta magának az utat az igazságos békekötéshez, meg kellett volna fontolniok Elődünknek bölcs szavait: «Bár a magánosok közt elosztva még sem szűnik meg a föld mindenkinek hasznára lenni». (R. N. n. 7.) Kevéssel ezelőtt Mi is ugyanazt tanítottuk, midőn kifejtettük, hogy a természet a maga javait a magántulajdon által éppen a haszon miatt osztotta föl, amelyet a látható természet javai csak meghatározott és biztos rend útján nyújthatnak az embernek. Ezt az igazságot szüntelenül szemünk előtt kell tartani, ha az igazság útjáról letérni nem akarunk. Nem akármilyen fölosztása a vagyonnak és a gazdagságnak alkalmas az Istentől megszabott cél valamelyes vagy éppen tökéletes elérésére. Ugyanazért a gazdasági és szociális haladás nyomán folyton szaporodó vagyont az egyes emberek és osztályok közt úgy kell elosztani, hogy a Leó által említett általános haszon megóvassék, vagy más szavakkal, az egész emberi társadalom közjava kárt ne szenvedjen. A társadalmi igazságosságnak ez a törvénye tiltja, hogy egyik osztály a másikat a haszonrészesedésből kizárja. Vét a törvény ellen a gazdagok osztálya, ha vagyonának nyugodt élvezetében azt tartja a dolgok helyes rendjének, hogy neki minden, a munkásnak semmi se jusson ; s vét a jogukban megsértett és szenvedélyesen izgatott szegények osztálya, midőn jogérzékében és jogának keresésében egyoldalúvá válik s mindent mint állítólag kezeinek munkáját magának igényel és kivétel nélkül minden nem munkával szerzett vagyont és jövedelmet, nem tekintve annak fontosságát és szerepét a köz javára, egyedül mint ilyent támad és eltörlendőnek mond. Nem hallgathatjuk el, hogy egyesek ebben a tárgyban helytelenül és alaptalanul idézik szent Pál mondását: «Aki nem dolgozik, ne is egyék». (II. Tessz. 3, 10.) Az apostol itt azok ellen beszél, akik nem dolgoznak, noha tudnának és tartoznának is dolgozni, s figyelmeztet, hogy az időt, valamint testi és lelki erőinket szorgosan kell kihasználnunk és nem szabad másoknak terhére esnünk, amikor magunk is tudunk magunkról gondoskodni. De nem tanítja az apostol, hogy a munka az egyedüli jogcím az élelemhez és a jövedelemhez. (V. ö. II. Tessz. 3, 8—10.)

Tehát mindenki kapja meg a maga részét a

közjavakból. Oda kell hatni, hogy a teremteít javak elosztása a közjó és a szociális igazságosság kívánalmaival összhangba hozassák, mert ma a kevésszámú túlgazdag és a vagyontalanok beláthatatlan tömegei közt fennforgó ellentét megzavarta, amit minden jóérzésű ember elismer.

A proletárok megváltása az a cél, amelyet a Mi Elődünk mint parancsoló szükségességet kitűzött. Most annál inkább kell ezt hangsúlyoznunk és sürgetnünk, mert a pápa üdvös intelmei bizony gyakran feledésbe mentek, mert vagy szándékosan agyonhallgatták, vagy keresztülvihetetleneknek tartották, pedig igenis keresztülvihetők, sőt a megvalósításuk egyenesen szükséges. És ha az a tömegnyomor, amelyet Leó még elrettentő színekben maga körül látott, ma már ugyanabban a mértékben nincs is meg, azért az ő intelmei a mi korunkra éppen úgy illenek és találnak. Kétségtelen, a munkások helyzete jobbrafordult és sok tekintetben emelkedett, különösen a műveltebb és nagyobb országokban, ahol már nem lehet általában és különbségtétel nélkül mondani, hogy a munkásság nyomorban él. Mégis mióta a modern technika és a gyáripar további nagy területekre, úgy az új településekre, mint a kelet régi kultúrállamaiba utat talált s ott megállapodott, a proletárok száma ismét hihetetlenül megszaporodott s keserves panaszuk az égbe kiált. Számukat növeli a földmunkások óriási serege, akik a legalacsonyabb életszintre szorultak és a legkisebb reményük sincs, hogy valaha is egy darabka földet a magukénak mondhassanak, tehát örökre a proletársorssal vannak eljegyezve, ha jobb belátás nem érvényesül és hatásos intézkedések nem történnek.

Bár igaz, hogy a szegénység és a proletársors nem azonos fogalmak, mégis a proletárok igen nagy tömegei a túlgazdagok csekély számával szemben megcáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy a földi javak a mi korunkban, az indusztrializmus korában, amikor oly bőségesen termelnek értékeket, nincsenek helyesen elosztva és nem megfelelően szolgálják a különböző osztályokat.

Azért legalább ezentúl minden erőfeszítéssel oda kell hatni, hogy a termelt javak csak méltányosan halmozódjanak a birtokosoknál, ellenben bőségesen jussanak a munkásoknak. Nem hogy ezek a munkát abbahagyják, mert az ember munkára van teremtve, mint a madár a repülésre, hanem hogy családi vagyonkát megtakaríthassanak, azt okos kezeléssel szaporítsák, így a családi terheket könnyebben és gondtalanabbul viselhessék és a lét bizonytalanságából, a valódi proletársorsból

3. A proletárok megváltása.

\ proletársors megszüntetése magántulajdon juttatásával.