Püspöki körlevelek 1931 (Szombathely, 1932)

- 5 —

sokat a különböző szakmák szerint az egyesülésre buzdították és az egyesülés mikéntjét is megmagyarázták. így számtalan munkást megőriztek a jószellemben, akiket pedig a szocialista szervezetek — magukat a nincstelenek és elnyomottak egyedül hatásos védőbástyáiként fitogtatva — erősen csábítottak.

Különösen szerencsés a körlevélnek az az utasítása : «Úgy kell szervezni és vezetni a munkásegyesületeket, hogy a legjobban és a legtökéletesebben szolgálják a munkások érdekeit, vagyis az egyes munkások testi, lelki és gazdasági boldogulását». Továbbá «világos, hogy elsősorban valláserkölcsi tökéletesedésre kell tekintettel lenni s a társulatokat főképpen ez alapon szervezni», mert «ha a társadalmi törvényeket a hit szilárd alapjára építjük, akkor mód nyílik a társadalom tagjainak viszonyait helyesen elrendezni, a békés egyetértést és a boldogulást biztosítani». (R. N. n. 42, 43.)

Ilyen munkásegyesülések létesítésén dicséretes buzgósággal fáradoztak papok és világiak, akik XIII. Leó szándékait hiánytalanul megvalósítani igyekeztek. S a megalakult egyesülések valóban keresztény munkásokat képeztek, akik kiváló szaktudásukat összeegyeztették a vallás parancsaival; anyagi érdekeiket és jogaikat hatásosan és erélyesen megvédték, de amellett az igazságosság követelményeit figyelembe vették s a többi osztályokkal a társadalmi élet keresztény szellemben való megújítására őszintén közreműködtek.

Azonban XIII. Leó gondolatait és tanácsait a különféle országok sajátos viszonyai szerint különféle utakon igyekeztek érvényesíteni. Egyes helyeken a pápa által megjelölt összes célokat egy és ugyanaz a szervezet vállalta, másutt a helyi viszonyok hatása vagy kényszere alatt fölosztották a munkát s külön szervezetek alakultak a munkásérdekek védelmére a munkapiacon, mások a gazdasági önsegélyezés föladatát vállalták, ismét mások a vallás-erkölcsi nevelés és a vele összefüggő célok területén mozogtak.

Az utóbbi utat ott választották, ahol az országos törvények, sajátos gazdasági tényezők, a mai társadalomban sajnosán tapasztalható s fölötte káros véleménykülönbségek és széthúzások, vagy a fölforgató elemek támadásával szemben az egységes erővel védekezés szükségessége tisztán katholikus munkásszakszervezetek alapítását megakadályozzák. Ilyen körülmények között a katholikus munkások kénytelenek a semleges szakszervezetekhez csatlakozni, amit természetesen akkor tehetnek, ha a vegyes szervezet a jog és az

igazságosság elveit vallja és katholikus tagjainak teljes lelkiismereti szabadságot biztosít és nekik az egyház - utasításainak követését megengedi. A püspökök illetékesek a katholikusoknak csatlakozását ilyen egyesületekhez megengedni, ha a viszonyok mérlegelése alapján a vegyes egyesülések szükségességét és vallási szempontból veszélytelenségét fölismerik. Természetesen szem előtt kell tartaniok azokat az alapelveket és biztosítékokat, amelyeket szentemlékü Elődünk, X. Pius pápa megállapított. (Singulari quadam körlevél, 1912 szept. 24.) Egyik legelső és legfontosabb előföltétel, hogy az ilyen szakszervezetek mellett katholikus munkásegyesületek létesüljenek, amelyek tagjaikat kellő vallás-erkölcsi szellemmel eltöltik és arra képesítik, hogy a gazdasági szervezetbe belevigyék a jó szellemet, amely annak egész tevékenységét irányítja. így az egyesületek jótékony hatása a tagokon túl is érvényesülni fog.

Hála a Leó-féle körlevélnek a nyomában alakult munkásszervezetek, ha számban még fölül is múlják őket a szocialista és kommunista szervezetek, mindenfelé fölvirágoztak és már akkora taglétszámot értek el, hogy úgy az egyes államokon belül, mint nemzetközi viszonylatban is érvényesíthetik befolyásukat a katholikus munkások jogos és méltányos igényei, valamint a keresztény társadalomtudomány egészséges elveinek megvalósítása érdekében.

XIII. Leó az egyesülési jogot mint természetjogot olyan világosan megalapozta és olyan hatásosan megvédelmezte, hogy a munkásokon kívül más társadalmi osztályok egyesületeinek kiépítésére is alkalmat adott. A körlevelének nem kis része van benne, hogy a földmívesek és a középosztályúak közt is virágzásnak indultak és folyton szaporodnak a hasznos egyesületek és különféle szövetkezetek, amelyekben a gazdasági érdekek mellett a lelki műveltséget is ápolják.

Ha Elődünknek az a vágya, hogy a munkaadók és a vállalkozók közt is létesüljenek szövetségek, kevésbbé teljesült, mert ilyenek — fájdalom — alig vannak, úgy azt nem annyira a jószándék hiányának, mint inkább a sajátos tárgyi nehézségeknek kell tulajdonítani, amelyeket ismerünk és kellően méltányolunk. Mégis reméljük, hogy az akadályok a jövőben legyőzhetők lesznek. Addig is nagy örömmel üdvözöljük e téren a sokat ígérő és szerencsés kezdeményezéseket, amelyektől még bőséges áldást várunk. (Epist. S. Congr. Concilii ad Episcopum Insulensem, 5. Junii 1929.)

Más osztályok egyesülései.

A munkaadók szövetségei.